5.1 Alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása

5.1 Alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása

Az alkalmazkodási cselekvési terv az alkalmazkodás végrehajtásának központi, legfontosabb, megalapozott és bevált szakpolitikai eszköze. Meghatározza, hogy mit kell tenni a kiemelt alkalmazkodási lehetőségek intézkedésekké alakításához, meghatározva, hogy ki és mikor, valamint kezelve az erőforrásigényeket és -elosztást. Az alkalmazkodási cselekvési terv fő célja, hogy az alkalmazkodási lehetőségek gyakorlati megvalósításának részletes ütemterve révén iránymutatást nyújtson a végrehajtási folyamathoz.

A cselekvési terv dokumentuma az alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal korábbi szakaszainak szakpolitikai eredményeit mutatja be. Ennek tehát szilárdan az alkalmazkodási ciklus 1–4. lépésének eredményein kell alapulnia. Az alkalmazkodási stratégiára építve, valamint annak átfogó célkitűzéseit és stratégiai irányait konkretizálva a kísérő cselekvési terv bemutatja a kiválasztott alkalmazkodási intézkedések portfólióját, operatív módon és strukturált módon ismerteti azokat, valamint felvázolja a végrehajtás stratégiai folyamatát és koordinációs mechanizmusait. A stratégiai kerethez képest a cselekvési terv általában rövidebb időhorizontra vonatkozik, ezért gyakoribb felülvizsgálat tárgyát képezi. A nemzeti cselekvési tervre építve az országon belüli szubnacionális kormányzati szinteknek saját alkalmazkodási szakpolitikai dokumentumokat kell kidolgozniuk, amelyek az alkalmazkodási intézkedéseket sajátos körülményeiknek megfelelően rangsorolják és működőképessé teszik. A városi alkalmazkodást támogató eszköz megfelelő iránymutatást nyújt az európai városoknak, településeknek és más helyi hatóságoknak. A regionális alkalmazkodási támogatási eszközt (RAST) azért fejlesztették ki, hogy segítse a helyi és regionális önkormányzatokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákban és tervekben.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás horizontális jellegének megfelelően az alkalmazkodási cselekvési tervek integrált, több ágazatra kiterjedő szakpolitikai dokumentumok lesznek, amelyek az éghajlatra érzékeny ágazatokon belül és azok között alkalmazkodási intézkedéseket terjesztenek elő. Az alkalmazkodás releváns ágazati szakpolitikai területeken való általános érvényesítésének irányítása és megkönnyítése érdekében az átfogó alkalmazkodási terveket kiegészítő ágazati alkalmazkodási terveket lehet kidolgozni.

Határozottan ajánlott az érintett ágazatok és szintek érdekelt feleinek bevonása, valamennyi társadalmi csoport bevonása, a végrehajtást célzó megállapodások keresése és létrehozása, valamint az alkalmazkodási cselekvési terv nyilvános konzultáció keretében történő megvitatása. Ezek az alkalmazkodás irányításának alapvető elemei, és előkészítik a hatékony végrehajtást.

Ahhoz, hogy az alkalmazkodási cselekvési terv hatékony legyen, elengedhetetlen a politikai jóváhagyás megszerzése. Az alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek akkor lehetnek hatékonyak, ha jogilag nem kötelező erejű, „puha” politikák, de jogszabályban való rögzítésük jogszabályi kötelezettségeket teremt, és ezáltal elősegíti végrehajtásukat.

Az alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása

Az alkalmazkodási cselekvési terv bemutatja és leírja a kiválasztott alkalmazkodási lehetőségeket, amelyeket lehetőség szerint az ágazathoz kapcsolódó tevékenységi területekre és horizontális vagy általános intézkedésekre szerveznek, és felvázolja végrehajtásuk módjait. Bár a részletesség szintje és a struktúra eltérő lehet, tartalmaznia kell többek között a következő információkat, lehetőség szerint minden egyes fellépésre vonatkozóan pontosan meghatározva:

• Cselekvési célok
• Az intézkedések indokolása és relevanciája
• Végrehajtási lépések és útvonalak
• Olyan eszközök, amelyek belépési pontokat kínálnak az általános érvényesítéshez és a végrehajtáshoz
• A végrehajtó szereplők szerepe és felelőssége, kifejezetten figyelembe véve a szereplők közötti koordináció és együttműködés szükségességét minden szinten
• A végrehajtás ütemterve
• A szükséges erőforrások becslése az emberi, pénzügyi és tudással kapcsolatos erőforrások tekintetében
• Rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek
• Potenciális konfliktusok és szinergiák
• A végrehajtás sikerének nyomon követésére és értékelésére szolgáló mutatók és mechanizmusok
• Az intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések
• Információs igények, nyitott kutatási kérdések és az ismeretbeli hiányosságok megszüntetésének módjai
• A fellépés lehetséges akadályai és az ezek leküzdését elősegítő tényezők

Már a cselekvési terv kidolgozásakor erősen ajánlott figyelembe venni a végrehajtás előrehaladása és az alkalmazkodási eredmények nyomon követésének és értékelésének szükségességét. Az egyes intézkedések céljainak világos és ellenőrizhető módon történő meghatározása, valamint a lehetséges mutatókra vonatkozó javaslatok támogatják a végrehajtás sikerének ezt követő mérését. Az egyes alkalmazkodási intézkedések szinergiákat és konfliktusokat eredményezhetnek más intézkedésekkel, ágazati érdekekkel vagy más közpolitikai célokkal, valamint különböző társadalmi csoportokkal, beleértve az éghajlatváltozás mérséklését és a katasztrófakockázatok csökkentését. Ha a konfliktusok és a kompromisszumok rejtve maradnak, az veszélyezteti a különböző szakpolitikák koherenciáját, és nem szándékolt, nem fenntartható vagy rosszul alkalmazkodó eredményekhez vezethet. Az alkalmazkodási intézkedések szinergikus hatásainak előmozdítása és antagonisztikus hatásainak elkerülése érdekében ezért hasznos azonosítani és megjelölni a lehetséges konfliktusokat és szinergiákat a szakpolitikai dokumentumban, ezáltal támogatva az általános érvényesítést. A cselekvési terv hatályától és ambíciójától függően a célcsoportok eltérőek lehetnek, és a különböző szintű hatóságoktól, az infrastruktúra-/szolgáltatóktól, az érdekcsoportoktól/nem kormányzati szervezetektől, a kutatási és oktatási szervezetektől a magánvállalkozásokig (beleértve a biztosítást és az ipart), az erőforrás-kezelőkig és a földtulajdonosokig, a magánháztartásokig és a civil társadalom egészéig terjedhetnek, beleértve a terv által potenciálisan érintett valamennyi csoportot is. Adott esetben hasznos lehet ezeket az intézkedéseket végrehajtó szereplőkre, az együttműködési partnerekre és a további bevont érdekelt felekre osztani.

Alkalmazkodási pályák tervezése

Az alkalmazkodási cselekvési terv alkalmazkodási pályákba szervezhető, ahol az egyes alkalmazkodási lehetőségek végrehajtási rendszere egy előre meghatározott alkalmazkodási cél elérésére irányuló intézkedések sorozatából áll. Ennek során minden egyes végrehajtási lépés olyan építőelemet jelent, amely időhorizontokhoz kapcsolódik, és figyelembe veszi a végrehajtási folyamat során felmerülő bizonytalanságot. Az alkalmazkodási pályák koncepcionális keretet kínálnak a rugalmas szakpolitikai tervezéshez, lehetővé téve egy iteratív és dinamikus végrehajtási folyamatot a bizonytalanságok kezelésére, az összetett társadalmi-ökológiai rendszereken belüli változások kezelésére, valamint a nemkívánatos és nem alkalmazkodó következmények korlátozására. Az adaptációs útvonalak a döntési fához hasonló lehetséges intézkedések sorozatából állnak. Idővel az esetleges „fordulópontok” (pl. éghajlati események, a külső keretfeltételek változásai) felülvizsgálati mechanizmust indíthatnak el annak ellenőrzésére, hogy a cselekvési irányvonal továbbra is megfelel-e a meghatározott célkitűzésnek. Ez azt eredményezheti, hogy át kell térni egy másik végrehajtási pályára. A végrehajtás megbízható nyomon követésével és értékelésével összekapcsolva ez a megközelítés segíthet az idővel történő tanulás támogatásában, valamint a reziliencia vagy az alkalmazkodóképesség növelésében.

Forrás: Zandvoort és mtsai. (2017): Alkalmazkodási pályák a bizonytalan éghajlatváltozásra vonatkozó tervezés során: Alkalmazások Portugáliában, a Cseh Köztársaságban és Hollandiában. Környezettudomány és -politika 78 (2017) 18–26.

Tanulás a transznacionális, nemzeti és szubnacionális szintek jó példáiból

Más európai országok alkalmazkodási stratégiái és cselekvési tervei, valamint az egyes transznacionális (makro-)régiókban meglévő hasonló stratégiák hasznos példaként szolgálhatnak a szubnacionális területi szintű országok vagy kormányok számára saját alkalmazkodási tervezési dokumentumaik kidolgozásához. A legjobb, ha több országból származó dokumentumokat értékelünk és hasonlítunk össze, tanulunk a bevált gyakorlatokból, és testreszabott módon alkalmazzuk őket. A transznacionális együttműködési struktúrák és hálózatok, például az európai transznacionális együttműködési régiók, a makroregionális stratégiák és a nemzetközi egyezmények nagymértékben támogathatják az ismeretek országok és régiók közötti megosztását és a tapasztalatok kölcsönös tanulását. A transznacionális hálózatépítés segíthet abban is, hogy uniós, transznacionális és hazai szinten jobban összehangolják az alkalmazkodási szakpolitikai döntéshozatalt, és az alkalmazkodási szakpolitikai dokumentumokban figyelembe vegyék a határokon átnyúló alkalmazkodási kérdéseket.

Számos Climate-ADAPT esettanulmány – kormányzati szintek és a Climate-ADAPT erőforrás-katalógusában szereplő kulcsfontosságú típusú intézkedések szerint szűrve – számol be az alkalmazkodás különböző kormányzati szinteken történő tervezésének és végrehajtásának legkorszerűbb irányítási megközelítéseiről.

További források

• Országprofilok
• Az EU transznacionális régiói
• Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás irányításának feltérképezése az alpesi térségben
• Alkalmazkodási politikák és tudásbázis Európa transznacionális régióiban
• Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó kulcsfontosságú intézkedéstípusok indoklása, megközelítése és hozzáadott értéke
• Barkácsolási kézikönyv az érdekelt feleknek és a polgároknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba való bevonásáról: Eszközök, bevált gyakorlatok és tapasztalatok
• Kulcstípusú intézkedések alkalmazása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos fellépések bejelentésére az EGT-tagországokban