5.1 Alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása

Az alkalmazkodási cselekvési terv az alkalmazkodás végrehajtásának központi, legfontosabb, bevált szakpolitikai eszköze. Meghatározza, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a prioritást élvező alkalmazkodási lehetőségeket intézkedésekké alakítsák át, meghatározva, hogy ki és mikor, valamint kezelve az erőforrásigényeket és az erőforrás-elosztást. Az alkalmazkodási cselekvési terv fő célja, hogy iránymutatást nyújtson a végrehajtási folyamathoz azáltal, hogy részletes ütemtervet biztosít az alkalmazkodási lehetőségek gyakorlati megvalósításához.

A cselekvési terv dokumentuma az alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal előző szakaszainak szakpolitikai eredményeit mutatja be. Ezért szilárdan az alkalmazkodási ciklus 1–4. lépésének eredményein kell alapulnia. Az alkalmazkodási stratégiára építve és annak átfogó célkitűzéseit és stratégiai irányait konkretizálva a kísérő cselekvési terv bemutatja a kiválasztott alkalmazkodási intézkedések portfólióját, operatív szempontból és strukturált módon ismerteti azokat, valamint felvázolja a végrehajtás stratégiai folyamatát és koordinációs mechanizmusait. A stratégiai kerethez képest a cselekvési terv általában rövidebb időhorizontra vonatkozik, ezért gyakrabban kell felülvizsgálni. A nemzeti cselekvési tervre építve az országon belüli szubnacionális kormányzati szinteknek ki kell dolgozniuk saját alkalmazkodási szakpolitikai dokumentumaikat, az alkalmazkodási intézkedéseket saját körülményeiknek megfelelően rangsorolva és konkretizálva. A városi alkalmazkodást támogató eszköz megfelelő iránymutatást nyújt az európai városoknak és más helyi önkormányzatoknak.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás horizontális jellegének megfelelően az alkalmazkodási cselekvési terveket integrált, több ágazatra kiterjedő szakpolitikai dokumentumok fogják tartalmazni, amelyek az éghajlatváltozás szempontjából érzékeny ágazatok széles körében és azok között javasolnak alkalmazkodási intézkedéseket. Az alkalmazkodásnak a releváns ágazati szakpolitikai területeken való általános érvényesítése érdekében az átfogó alkalmazkodási terveket kiegészítő ágazati alkalmazkodási terveket lehet kidolgozni.

Határozottan ajánlottaz érintett ágazatok és szintek érdekelt feleinek bevonása, megállapodások keresése és létrehozása a végrehajtás céljából, valamint az alkalmazkodási cselekvési terv nyilvános konzultáció keretében történő megvitatása. Ezek az alkalmazkodás irányításának létfontosságú elemei, és kikövezik az utat a hatékony végrehajtás előtt.

Ahhoz, hogy az alkalmazkodási cselekvési terv hatékony legyen, elengedhetetlen a politikai jóváhagyás megszerzése. Az alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek akkor lehetnek hatékonyak, ha jogilag nem kötelező erejű, „puha” politikák, de a jogszabályokba való beágyazásuk jogszabályban meghatározott felelősségi köröket hoz létre, és ezáltal elősegíti végrehajtásukat.

Alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása

Az alkalmazkodási cselekvési terv bemutatja és leírja a kiválasztott alkalmazkodási lehetőségeket, lehetőség szerint ágazatspecifikus tevékenységi területek és horizontális vagy általános intézkedések szerint csoportosítva, valamint felvázolja végrehajtásuk módjait. Bár a részletesség szintje és a struktúra eltérő lehet, többek között a következő információkat kell tartalmaznia, lehetőség szerint minden egyes fellépésre vonatkozóan részletezve:

Cselekvési célok
Az intézkedések racionalitása és relevanciája
Végrehajtási lépések és útvonalak
Eszközök, amelyek belépési pontokat kínálnak az általános érvényesítéshez és a végrehajtáshoz
A végrehajtó szereplők szerepe és felelőssége, kifejezetten figyelembe véve a szereplők közötti koordináció és együttműködés szükségességét minden szinten
A végrehajtás ütemterve
A szükséges erőforrások becslése az emberi, pénzügyi és tudással kapcsolatos erőforrások tekintetében
Finanszírozási és finanszírozási lehetőségek
Potenciális konfliktusok és szinergiák
A végrehajtás sikerének nyomon követésére és értékelésére szolgáló mutatók és mechanizmusok
Az intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések
Információs igények, nyitott kutatási kérdések és a tudásbeli hiányosságok megszüntetésének módjai
A fellépés lehetséges akadályai és az ezek leküzdését elősegítő tényezők

Már a cselekvési terv kidolgozásakor erősen ajánlott figyelembe venni a végrehajtás előrehaladása és az alkalmazkodási eredmények nyomon követésének és értékelésének szükségességét. Az egyes intézkedések céljainak világos és ellenőrizhető módon történő meghatározása, valamint a lehetséges mutatókra vonatkozó javaslatok alátámasztják a végrehajtás sikerének későbbi mérését. Minden alkalmazkodási intézkedés szinergiákat és konfliktusokat teremthet más intézkedésekkel, ágazati érdekekkel vagy más közpolitikai célokkal, beleértve az éghajlatváltozás mérséklését és a katasztrófakockázatok csökkentését. Ha a konfliktusok és kompromisszumok rejtve maradnak, az veszélyezteti a különböző szakpolitikák koherenciáját, és nem kívánt, nem fenntartható vagy nem megfelelő eredményekhez vezethet. A szinergikus hatások előmozdítása és az alkalmazkodási intézkedések antagonisztikus hatásainak elkerülése érdekében ezért hasznos azonosítani és jelezni a lehetséges konfliktusokat és szinergiákat a szakpolitikai dokumentumban, ezáltal támogatva az általános érvényesítést. A cselekvési terv hatókörétől és ambícióitól függően a megcélzott célcsoportok eltérőek lehetnek, és olyan széles körűek lehetnek, mint a különböző szintű hatóságok, az infrastruktúra/szolgáltatók, az érdekcsoportok/nem kormányzati szervezetek, a kutatási és oktatási szervezetek, a magánvállalkozások (beleértve a biztosítást és az ipart), az erőforrás-kezelők és a földtulajdonosok, a magánháztartások és a civil társadalom egésze. Adott esetben hasznos lehet az intézkedésekért fő felelősséget viselő végrehajtó szereplőkre, együttműködő partnerekre és további bevont érdekelt felekre osztani őket.

Alkalmazkodási útvonalak tervezése

Alkalmazkodási cselekvési terv szervezhető alkalmazkodási pályák szerint, ahol az egyes alkalmazkodási lehetőségek végrehajtási rendszere egy előre meghatározott alkalmazkodási cél felé vezető intézkedések sorozatából áll. Ennek során minden egyes végrehajtási lépés olyan építőelemet jelent, amely az időhorizontokhoz kapcsolódik, és figyelembe veszi a végrehajtási folyamat során felmerülő bizonytalanságot. Az alkalmazkodási pályák koncepcionális keretet kínálnak a rugalmas szakpolitikai tervezéshez, lehetővé téve az iteratív és dinamikus végrehajtási folyamatot a bizonytalanságok kezelésére, az összetett társadalmi-ökológiai rendszereken belüli változások kezelésére, valamint a nemkívánatos és rosszul alkalmazkodó következmények korlátozására. Az alkalmazkodási útvonalak egy döntési fához hasonló lehetséges intézkedések sorozatából állnak. Idővel az esetleges „fordulópontok” (pl. éghajlati események, a külső keretfeltételek változásai) felülvizsgálati mechanizmust indíthatnak el annak ellenőrzésére, hogy a cselekvési irányvonal továbbra is megfelel-e a meghatározott célkitűzésnek. Ez azt eredményezheti, hogy át kell térni egy másik végrehajtási pályára. A végrehajtás megbízható nyomon követésével és értékelésével összefüggésben ez a megközelítés segíthet az idővel történő tanulás támogatásában, valamint a reziliencia vagy az alkalmazkodóképesség növelésében.

Forrás: Zandvoort és mtsai. (2017): Alkalmazkodási útvonalak a bizonytalan éghajlatváltozással kapcsolatos tervezésben: Portugáliában, a Cseh Köztársaságban és Hollandiában benyújtott kérelmek. Környezettudomány és Környezetpolitika 78 (2017) 18–26.

Tanulás a transznacionális, nemzeti és szubnacionális szintekről származó jó példákból

Más európai országok, valamint egyes transznacionális (makro)régiók rendelkezésre álló alkalmazkodási stratégiái és cselekvési tervei hasznos példák lehetnek az országok vagy a szubnacionális területi szintű kormányok számára saját alkalmazkodási tervezési dokumentumaik kidolgozásában. A legjobb, ha több országból származó dokumentumokat értékelünk és hasonlítunk össze, tanulunk a bevált gyakorlatokból, és testreszabott módon alkalmazzuk őket. A transznacionális együttműködési struktúrák és hálózatok – például az európai transznacionális együttműködési régiók, a makroregionális stratégiák és a nemzetközi egyezmények – nagymértékben támogathatják az országok és régiók közötti tudásmegosztást és a tapasztalatok kölcsönös tanulását. A transznacionális hálózatépítés elősegítheti továbbá az alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikai döntéshozatal jobb összehangolását uniós, transznacionális és belföldi szinten, valamint a határokon átnyúló alkalmazkodási kérdések figyelembevételét az alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikai dokumentumokban.