Agrárerdészet

Az agrárerdészeti rendszerek sikeres végrehajtásához szükség van az állami és a magánszektor érdekelt szervezeteinek bevonására. A kutatási és bővítési programokba be kell vonni az érdekelt feleket annak biztosítása érdekében, hogy a programok relevánsak, alkalmazhatóak és gyakorlatiasak legyenek. A több érdekelt felet tömörítő fórumoknak és osztályok közötti találkozóknak össze kell hangolniuk az agrárerdészet fejlesztésével kapcsolatos megközelítést, és szinergiákat kell teremteniük a különböző ágazatok között. Az agrárerdészeti stratégiák kezelése közelebb hozza a helyi önkormányzatokat a vezetői döntéshozatali szinthez. Az érdekelt felek részvételén alapuló megközelítéseken alapuló integrált földhasználat-tervezés ágazatközi koordinációs és tárgyalási platformokat biztosíthat. Ágazatközi koordinációt kell biztosítani a mezőgazdasági ügynökségek számára, mivel az agrárerdészetet főként gazdaságokban végzik. Az agrárerdészetnek a városi és vidéki területeket is össze kell kapcsolnia (területi megközelítés), és hozzá kell járulnia a többfunkciós termelési rendszerhez (tájképi megközelítés). 

Az agrárerdészeti hálózat (az Európai Agrárerdészeti Szövetség,EURAF) Európában tevékenykedik, és 20 európai országból mintegy 280 tagot számlál. Európa-szerte előmozdítja az agrárerdészeti gyakorlatok alkalmazását, és külön weboldalt működtet az agrárerdészettel kapcsolatos információk, tudományos eredmények és szakpolitikai kérdések megosztására. Kétévente konferenciát is szervez, és részt vesz jelentős kutatási projektekben.

Az agrárerdészet fejlesztését előmozdító közpolitikát olyan intézkedések és eszközök együttesének kell tekinteni, amelyek kedvező feltételeket teremtenek az ilyen rendszerek fejlesztéséhez. Ezekben a szakpolitikákban az érdekelt felek hozzájárulása, az információkhoz való hozzáférés, a megfelelő technológiák és kiterjesztési szolgáltatások, a magán- és állami partnerségek, valamint a környezetvédelmi szolgáltatások és a jó kormányzás jutalmazása fontosabb, mint maga a rendelet. A szakpolitikáknak és a kormányzati beavatkozásoknak elő kell mozdítaniuk a rövid és hosszú távú előnyöket, és kedvező feltételeket kell teremteniük az agrárerdészeti rendszerek fejlesztéséhez. 

Az agrárerdészet olyan kihívásokkal néz szembe, mint a kedvezőtlen szakpolitikai ösztönzők, az ismeretek nem megfelelő terjesztése, a jogi korlátok és a különböző ágazatok közötti elégtelen koordináció. A nemzeti szakpolitikai döntéshozatal, a földhasználat-tervezés és a vidékfejlesztési programok nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a kérdéssel. Ennek eredményeként a gazdasághoz és a fenntartható fejlődési célokhoz való potenciális hozzájárulását még teljes mértékben el kell ismerni vagy ki kell aknázni, és a várt eredményeket mindeddig nem sikerült elérni. 

A lehetséges korlátozó tényezők közé tartozott az adminisztratív teher és az erdők tulajdonosi szerkezete, amelyeket a bevált gyakorlatok tagállamok közötti és tagállamokon belüli további cseréjével és előmozdításával lehetne kezelni. A KAP-on belül több mint 25 intézkedést dolgoztak ki az öt figyelembe vett agrárerdészeti gyakorlat (legeltető állattartás, erdőművelés, part menti védelmi sávok és házikertek) javítására, de az agrárerdészet végrehajtására vonatkozó szabályok összetettsége, valamint a KAP I. és II. pillére közötti összhang hiánya nem támogatja az agrárerdészeti tevékenységeket. Ezért az agrárerdészet végrehajtására vonatkozó szabályok egyszerűsítésére van szükség. 

Az agrárerdészeti rendszerek hosszú távú befektetést jelentenek. Időbe telik, amíg a fák kifejlődnek, és biztosítják a várt funkciókat és előnyöket, ami azt jelenti, hogy több évre van szükség ahhoz, hogy az agrárerdészeti rendszerek nyereségesek legyenek. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők némi kezdeti nettó bevételkieséssel szembesülhetnek, mielőtt hasznot húznának a beruházásukból, ami csökkentheti az agrárerdészetbe való beruházás iránti vágyukat. A középtávú előnyök azonban relevánsak, és ösztönözhetik az agrárerdészet megvalósítását. 

Végezetül számos mezőgazdasági termelő nem rendelkezik ismeretekkel az agrárerdészetről, és oktatási/képzési programokra van szükség e megközelítés KAP-on keresztül történő előmozdításához. Ezért az agrárerdészet iskolai és főiskolai oktatásba való integrálása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőbeli mezőgazdasági termelők és végfelhasználók tisztában legyenek e gyakorlat számos előnyével. 

A fák, a növények és az állatállomány kombinációja csökkenti a környezeti kockázatokat, segít az erózió elleni állandó talajtakaró létrehozásában, minimalizálja az árvizek által okozott károkat és javítja a víztárolást, növelve a termelékenységet. Ezenkívül a fák a mélyebb talajrétegekből, vagy hüvelyes fák esetében nitrogénkötésen keresztül hoznak tápanyagokat, amelyek a levélalmot a növények műtrágyájává alakíthatják. Részletesebben Agrárerdészet: 

• hozzájárul a mezőgazdasági termelési kapacitás védelméhez és fenntartásához; 
• növeli a mezőgazdasági termelékenységet, mivel a fa- és növénytermesztési rendszerek kombinációja az erőforrások, például a napsugárzás vagy a víz hatékonyabb leválasztásához vezethet, és csökkenti a külső inputanyagok, például műtrágyák vagy növényvédő szerek iránti igényt; 
• biztosítja a mezőgazdasági termékek diverzifikációját, ami növelheti a gazdasági nyereséget azáltal, hogy több kibocsátásból származó éves és időszakos bevételeket biztosít, és csökkenti az egyetlen árucikk előállításához kapcsolódó kockázatokat; 
• javítja a talaj- és vízminőséget, csökkenti a (szél)eróziót és megelőzi az árvizek okozta károkat; 
• csökkenti a magas hőmérséklettel szembeni sebezhetőséget, mivel a fák menedéket nyújtanak a növényeknek, és csökkentik a kapcsolódó károkat; 

• növeli a biológiai sokféleséget egy olyan diverzifikált élőhely létrehozása révén, ahol a vadon élő fajok élhetnek; 
• a károsítók elleni védekezés, a beporzás fokozása és a földterületek fenntartása a jövő generációi számára; 
• rekreációs lehetőségeket biztosít – mint például a lovaglás, a hegyi kerékpározás, a vadon élő állatok megfigyelése és a vidéki turizmus –, amelyek a lakosság javát szolgálják, a földtulajdonosok számára jövedelemdiverzifikációt biztosítanak, és növelik a táj sokszínűségét és vonzerejét; 
• növeli a szénmegkötést az állandó/éves növénytermesztésben, a talajban és a tájban, ezáltal ellentétes az éghajlatváltozással; 

A KAP pénzügyileg támogatja az agrárerdészetet. A mezőgazdasági termelők közvetlen kifizetésekben részesülhetnek az agrárerdészet által érintett földterület után hektáronként, valamint támogatást kaphatnak agrárerdészeti rendszerek létrehozásához vagy fenntartásához a KAP vidékfejlesztési ága keretében. A KAP keretében támogatásban részesíthető három földterülettípus (I. pillér) a szántóterület (hektáronként 100 fa alatti fasűrűséggel), az állandó gyepterület (vagy állandó legelő) és az állandó kultúrák. A II. pillér keretében a 8.26. intézkedés az agrárerdészeti rendszerek létrehozását és fenntartását támogatja, ötéves éves támogatással fedezve a létesítési költségeket (legfeljebb 80%) és a fenntartási költségeket. Jelentős költségek kapcsolódnak az agrárerdészeti átálláshoz, amely időbe telik, és amelyet támogatni kell. 

Az agrárerdészeti rendszerek előnyeit a huszadik század végén figyelmen kívül hagyták. A többfunkciós földgazdálkodásra vonatkozó számos jogi korlátozás és a bonyolult adózási keretek szintén korlátozták az agrárerdészet fejlődését az évek során. 2001 és 2010 között – a köztes termesztési rendszerekkel kezdve – fokozatosan valamennyi agrárerdészeti rendszer jogosulttá vált a KAPáltal létrehozott támogatásokra. Most már minden mezőgazdasági földterület támogatható, függetlenül a faborítottság mértékétől, kivéve az erdőket és a nem mezőgazdasági termelésre használt földterületeket. Az agrárerdészet a 2020 utáni KAP (2021–2027) első és második pillérére is jogosult, amely a környezetvédelmi és éghajlati szolgáltatásokra összpontosít, ahol az agrárerdészet kulcsszerepet játszhat a jövőbeli KAP zöld struktúrájában. A tagállamoknak el kell dönteniük, hogy stratégiai terveik révén hogyan és milyen mértékben kívánják támogatni az agrárerdészetet. 

Az agrárerdészet az új zöld megállapodás szakpolitikai keretének is részét képezi, „atermelőtől a fogyasztóig” stratégiával és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiávalegyütt, amelyeknek az új KAP-pal párhuzamosan kell működniük az agrárerdészeti gyakorlatok végrehajtásának támogatása terén. 

Azagrárerdészeti gyakorlatok végrehajtási ideje általában néhány év. Ez azonbannagymértékben függaz agrárerdészettel kapcsolatosismeretek terjesztésénekszintjétől, a régiószakpolitikáitólés kormányzati beavatkozásaitól, valamint azérdekelt felek bevonásánakmértékétől.  

Az agrárerdészet hosszú távú alkalmazkodási intézkedés, és általában hosszúélettartamú (évtizedek).