Köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) az infrastruktúra és a szolgáltatások átalakítása és fenntartása érdekében

Jelenleg az, hogy az érdekelt feleket milyen mértékben vonják be a szerződéses köz-magán társulásokba,e projektek sikeres befejezésének kevéssé tanulmányozott aspektusa (Nederhand és Klijn, 2019). Általánosságban meg kell különböztetni az érdekelt felek szerepét magában a projektben (pl. infrastruktúrafejlesztés) és a PPP létrehozásában betöltött szerepüket. Az érdekelt felek közé tartoznak azok, akik formális tagjai a PPP-nek, és akik közvetlenül ellenőrzik az erőforrásokat, valamint azok, akiket a projekt „külső” jellege ellenére közvetlenül érint, és akiknek érdekük fűződik annak sikeréhez (Selim & Amr Soliman ElGohary, 2020).

Egyes vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a PPP bonyolultabbá teszi az érdekelt felek környezetének kezelését, mivel a PPP-beszerzési struktúrában több kapcsolat is szerepet játszik. Ez összeférhetetlenséghez vagy a PPP-projektekben részt vevő érdekelt felek eltérő elvárásaihoz vezethet. Az érdekelt felek közötti kapcsolatok nem megfelelő kezelése globális összefüggésben a PPP-projektek kudarcának egyik fő oka volt (Jayasuriya et al., 2020). Bár a PPP-kben részt vevő érdekelt felek irányítására vonatkozó tanulmányok hiányára panaszkodtak, a PPP-projektek konfliktusmegelőzésének kulcsfontosságú szempontjai már ismertek. Példaként említhető a széles körű konzultáció, az elfogadott célokról való megállapodás és azok egyértelmű meghatározása, valamint a köz- és magánszereplők szerepének és felelősségi körének meghatározása.Az érdekelt felek sikeres irányításának kulcsfontosságú elemeit a Globális Infrastruktúraközpont és a Világbank PPP szerződéskezelési eszköze foglalja össze(3. fejezet). Az eszköz iránymutatást tartalmaz a PPP magánvállalatával, más magánszektorbeli érdekelt felekkel, a végfelhasználókkal, a vállalkozásokkal és a közösséggel, valamint a kormányzati szervekkel való kapcsolatok kezeléséhez.

A köz-magán társulások lehetőséget kínálnak az éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodást szolgáló állami infrastruktúra és szolgáltatások biztosítására. Sikerük számos kulcsfontosságú tényezőtől függ.

• A világosan meghatározott projekt hatóköre, célkitűzései és teljesítései szilárd alapot nyújtanak.
• A sikeres PPP-projektek megvalósításához jelentős adminisztratív kapacitásra van szükség. Ezt csak megfelelő intézményi és jogi keretekkel, valamint a PPP-projektek végrehajtása terén szerzett hosszú távú tapasztalatokkal lehet biztosítani. Ezenkívül a PPP sikeréhez elengedhetetlenek az egyértelmű szerepekkel, felelősségi körökkel és döntéshozatali folyamatokkal rendelkező hatékony irányítási keretek.
• A projektek életképessége szempontjából alapvető fontosságú a hatékony kockázatmegosztás, ahol a kockázatok méltányosan oszlanak meg a köz- és a magánszektor között. Ez kihívást is jelenthet, mivel a kockázat az éghajlatváltozás miatt idővel változhat.
• A partnerek közötti szoros együttműködési kapcsolatok előmozdítása elengedhetetlen a sikeres projektvégrehajtáshoz, valamint ahhoz, hogy az érintett érdekelt felek egységes álláspontot képviseljenek.
• A magánberuházások vonzásához elengedhetetlenek a szilárd pénzügyi struktúrák, beleértve a megfelelő kockázatkezelési stratégiákat is.
• Az MRE-eljárások alkalmazása lehetővé teheti az intézkedések hatékonyságának nyomon követését és a folyamatban lévő projektek kiigazítását, valamint a tanulságok levonását a jövőbeli projektek számára. A PPP-projektben részt vevő magánpartner teljesítményének kezelése különösen fontos: biztosítani kell a megfelelő források elosztását és a fő teljesítménymutatók egyértelmű meghatározását. A teljesítmény nyomon követésére vonatkozó részletes iránymutatást a Globális Infrastruktúraközpont és a Világbank PPP szerződéskezelési eszköze tartalmazza(3. fejezet).

A PPP-hez kapcsolódó kihívások közé tartozik a politikai instabilitás, a gazdasági visszaesések és az összetett szabályozási folyamatok, amelyek jelentősen befolyásolhatják a projektek végrehajtását (pl. határidők, költségek). Ha a magánbefektetők nem ismerik kellőképpen az állami szektor szabályait és jellemzőit, és fordítva, az akadályozhatja a projektfejlesztést és -végrehajtást. Emellett az érdekelt felek/közvélemény negatív megítélése és a privatizációval szembeni ellenállás is akadályokat teremthet.

A hagyományos projektek részekre oszthatók annak érdekében, hogy több ajánlattevőt vonzzanak. A PPP-projektek esetében meg kell határozni egy minimális méretet a beszerzési költségek igazolása és az üzemeltetés és a karbantartás hatékonyságának növeléséhez szükséges méretgazdaságosság elősegítése érdekében. A potenciális projektek igen széles köre azonban néha csökkentheti a verseny szintjét, mivel általában kevés vállalat rendelkezik az ajánlatok benyújtásához szükséges pénzügyi eszközökkel. A nagyon nagy értékű szerződések esetében csak kevés gazdasági szereplő, talán egy is, képes az összes kért terméket vagy szolgáltatást kínálni. Ez függőségi helyzetbe hozhatja az ajánlatkérő szervet (Európai Számvevőszék, 2018).

E kihívások leküzdéséhez elengedhetetlen a gondos tervezés, a hatékony kockázatkezelés és az érdekelt felek erőteljes bevonása. E tényezők kezelése révén a kormányok és a magánpartnerek növelhetik a sikeres PPP-adaptációs projektek valószínűségét, amelyek ár-érték arányt és jobb közszolgáltatásokat biztosítanak.

A PPP-k kétélű megközelítést kínálhatnak bármely alkalmazkodási projekthez. Egyrészt felgyorsítják a projektek megvalósítását a magánszektor hatékonyságának és tőkéjének mozgósításával. Másrészt a PPP-k innovatív megoldásokat vezethetnek be, és potenciálisan javíthatják a szolgáltatás minőségét. A PPP-k lehetővé teszik olyan projektek finanszírozását, amelyek az állami költségvetések korlátai miatt egyébként nem lennének megvalósíthatók.

Ezeknek az előnyöknek azonban ára van. A projektköltségek vagy karbantartási költségek gyakran meghaladják a hagyományos közszektorbeli modelleket a magánszektor haszonkulcsa miatt. A szerződések tárgyalásának bonyolultsága és a kormányok hosszú távú pénzügyi kötelezettségvállalásai jelentős hátrányt jelentenek. Emellett bizonyos kockázatok magánszektorra való átruházása előre nem látható kihívásokhoz és konfliktusokhoz vezethet a köz- és magánszférabeli partnerek között.

Az EU a PPP-ket irányelvek útján szabályozza, amelyek végrehajtják és kibővítik az uniós szerződésekben meghatározott elveket és szabadságokat. Ezen irányelvek célja, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai átláthatóak és nyitottak legyenek az EU valamennyi beszállítója számára. Ezért ezek a szolgáltatók az egész uniós egységes piacon kínálhatják szolgáltatásaikat és termékeiket a hatóságoknak.

2014 márciusában az EU két, a PPP-k szempontjából releváns uniós irányelvet fogadott el a közbeszerzés területén: különösen a közbeszerzés és a koncessziók területén. A közbeszerzési irányelv (2014/24/EU) és a koncessziókról szóló irányelv (2014/23/EU) tükrözi az EU azon szándékát,hogy szorosabban szabályozza a koncessziókat ( Európai Beruházási Bank, 2016). Mindkét irányelvet át kell ültetni a nemzeti jogba. A PPP-k tényleges végrehajtását a nemzeti vagy szubnacionális jogi keretek is korlátozzák. Ezek egyedi szabályokat állapíthatnak meg a szerződésekre, az alkalmazási kör korlátozásaira, valamint a köz- és a magánszektor közötti kapcsolatok különböző típusaira vonatkozóan.

A köz-magán társulás létrehozásának időkerete számos tényezőtől függően jelentősen eltérhet:

• A projekt komplexitása: A nagyobb, összetettebb projektek tárgyalása és végrehajtása természetesen hosszabb időt vesz igénybe.
• Szabályozási környezet: A világos és hatékony szabályozási keret felgyorsíthatja a folyamatot.
• Közbeszerzési eljárások: a közbeszerzési eljárások összetettsége hatással lehet a határidőkre.
• Tárgyalási készségek: a köz- és magánszférabeli partnerek közötti hatékony tárgyalások felgyorsíthatják a folyamatot.
• Gazdasági feltételek: a gazdasági tényezők befolyásolhatják a magánfinanszírozás rendelkezésre állását és a projekt megvalósíthatóságát.

Általánosságban elmondható, hogy a PPP-k létrehozása körülbelül két-öt évig vagy még tovább is eltarthat.

A PPS általában hosszú távú megállapodások. A PPP által irányított projekt típusától függően az élettartam 20 és 30 év között mozog, de az adott projekttől függően hosszabb vagy rövidebb is lehet. A PPP-k nem csak az infrastruktúra kiépítési szakaszára terjednek ki. Magában foglalja annak üzemeltetését és karbantartását is, amelyből felhasználói díjak vagy kormányzati kifizetések révén gazdasági megtérülést érnek el.