A magán- és közfinanszírozás ötvözésének optimalizálása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések megvalósítása érdekében Malmőben

Malmö az éghajlatváltozás negatív hatásait tapasztalja az emelkedő hőmérséklet és a túlzott esőzések miatt. Ennek következtében a városnak az 1990-es évek eleje óta számos árvízzel kapcsolatos problémával kellett megküzdenie. A legproblémásabb kérdés a szennyvízrendszerek gyakori túlfolyása volt, amelyet például az Augustenborg negyedévre vonatkozó fenntartható tervezéssel kezeltek, bevonva az érdekelt felek partnerségét. Az 1990-es évek végén Malmö jelentős gazdasági átalakuláson ment keresztül. A város gazdasága hagyományosan nagyrészt a hajógyáraktól és a nehézipartól függött. A hajógyár pénzügyi válság miatti bezárása lehetőséget kínált a helyi gazdaság átalakítására. A város ezért elhatározta, hogy ipari városból fenntartható és tudásalapú várossá válik. M.Almö több alkalommal is vezető szerepet töltött be az éghajlatvédelmi átállásban, és 2010 óta ötször tekintették Svédország legfenntarthatóbb településének. Ennek ellenére a város továbbra is fejlődik azáltal, hogy napjainkban a legnagyobb kihívásokkal néz szembe; felhőszakadáshoz való alkalmazkodás, társadalmi egyenlőtlenség és lakáshiány.

A gazdasági váltás az 1990-es években jelentős belső munkálatokhoz vezetett az önkormányzaton belül, és három jelentős beruházás megvalósítására törekedett; a Malmőt Koppenhágával összekötő Øresund-híd 2001-ben, a Malmöi Egyetem létrehozása 1998-ban és a nyugati kikötő újjáépítése 2001 óta. A nyugati kikötő kerületét a fenntartható városfejlesztés példájaként kellett fejleszteni. Ami az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást illeti, ez magában foglalta azt a törekvést, hogy olyan körzetet hozzanak létre, amely ellenálló a felhőszakadással szemben. A város azonban felismerte, hogy a kerület tényleges építése a fejlesztők kezében van. A város ezért elhatározta, hogy partnerségi folyamatot alakít ki az érdekelt felekkel, amelynek révén megvalósíthatják a város fenntartható törekvéseit, anélkül, hogy ténylegesen finanszíroznák a fejlesztés megépítését. Lehetővé teszi a város számára, hogy azonosítsa azokat az intézkedéseket, amelyekhez további közfinanszírozásra van szükség, és ezáltal a köz- és magánfinanszírozás optimális kombinációját a fenntartható városfejlesztés megvalósításához.

Malmö városa úgy döntött, hogy megvalósítja fenntarthatósági törekvéseit (beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is) azáltal, hogy a magánfejlesztőkkel való közös alkotásra összpontosít az úgynevezett „érdekelt felek közötti partnerségi folyamatok” megszervezése révén. Ez lehetővé teszi a magán- és állami finanszírozás hatékony ötvözését. A megközelítés magában foglalja a magánfejlesztőkkel való párbeszéd kezdeményezését a városfejlesztési folyamat kezdetétől fogva. A párbeszéd révén egy adott helyszínre vonatkozóan közösen létrehoznak egy fenntartható városfejlesztési modellt. Ily módon a város gondoskodik arról, hogy az elképzelt fenntarthatósági törekvések a városfejlesztés építésében öltsenek formát, anélkül, hogy pénzügyi felelősséget vállalnának annak megvalósításáért. Emellett a város a párbeszéd révén azonosítani tudja, hogy szükség van-e további (állami) finanszírozásra a magasabb szintű környezetvédelmi normák megvalósításához. Példa erre a zöldtetők megvalósítása a nyugati kikötőben, amelyre Malmö nemzeti finanszírozást kapott. A párbeszéd jó érzékkel ruházza fel a várost a fejlesztők környezetvédelmi törekvéseivel kapcsolatban. Amikor a város úgy érzi, hogy magasabb ambíciószintet kell elérni, dönthet úgy, hogy a finanszírozás kérelmezésének lehetőségét beépíti a párbeszédbe.

Az érdekelt felek közötti partnerségek az 1990-es évek eleje óta nagy városfejlesztési projektek részét képezik Malmőben. Az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat általában találkozók és munkaértekezletek sorozatából áll. A folyamat egy közös tanulmányúttal kezdődik. Ezután egy sor workshop következik, amelyekhez a város a tervezett fenntarthatósági céloktól függően biztosítja a témákat. Általában a város kezdeményezi a partnerségi folyamat elindítását. Ez a részvétel idővel csökken, mivel az érdekelt felek átveszik az ülések kezdeményezését. A partnerségi folyamat hivatalosan akkor ér véget, amikor a városfejlesztés befejeződik. Egyes esetekben azonban a magánszektorbeli érdekelt felek a hivatalos megállapodás lejártát követően saját kezdeményezésükre folytatták partnerségeiket.

A Western Harbour példa egy malmöi városfejlesztési projektre, amelyben az érdekelt felek partnerségeit hasznosították. Ezt a korábbi barnamezős területet fenntartható „ökovárossá” alakították át. A fejlesztés magában foglalja mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, mind az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket. Az alkalmazkodási intézkedések közé tartozik például a zöldtetők, a zöldterületek és a csapadékvíz-gazdálkodási intézkedések alkalmazása. A fejlesztési területhez földtulajdonosként vagy vevőként kapcsolódó valamennyi fejlesztőt felkérték, hogy vegyen részt az érdekelt felek közötti partnerségben. Emellett a város más, a projekt fenntarthatósági céljai szempontjából releváns érdekelt feleket is meghívott; az E.on energiavállalat (korábban Sydkraft), a Svéd Energiaügynökség és a Lundi Egyetem.

Az érdekelt felek részvételi folyamatai projektenként eltérő módon alakulnak. Minden projekt több fázisból áll. A nyugati kikötő egyik első projektje, amely lakásfejlesztésből állt, a következő szakaszokat foglalta magában:

• 1. szakasz: Ez a szakasz magában foglalta egy minőségi program megtervezését, amely szigorú fenntarthatósági iránymutatásokból állt. Az iránymutatásokat válogatott fejlesztőkkel együtt dolgozták ki.
• 2. szakasz: Ez a szakasz az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd körül forgott. Ez magában foglalta a területhez kapcsolódó valamennyi magánfejlesztőt, mint földvásárlót vagy földtulajdonost. A párbeszéd keretében az érdekelt felek partnersége 5–6 fenntarthatósági célt dolgozott ki a területre vonatkozóan.
• 3. szakasz: Miután elkészült a fejlesztés, értékelést végeznek annak ellenőrzésére, hogy a fejlesztők betartották-e az előző két szakaszban tett ígéreteiket.

A Quality Program (Minőségi Program) egy kifejezetten a Western Harbour-ügyre kidolgozott dokumentum. A dokumentum tartalmazott egy közös alapot a fejlesztők számára, minimális minőségi szintet és követelményeket az építészetre, a tájra, az energiára, a vízre, a hulladékgazdálkodásra és a biológiai sokféleségre vonatkozóan. Olyan iránymutatásokat vázolt fel, amelyeket az összes érdekelt féllel együtt dolgoztak ki a magas szintű környezetvédelmi előírások fenntartásának biztosítása érdekében. A programot „kreatív párbeszédnek” nevezett találkozók során dolgozták ki, hogy hangsúlyozzák annak nyitott jellegét. A minőségbiztosítási program szigorú alapként szolgált a projekt egymást követő szakaszaiban.

Az érdekelt felek közötti partnerségi folyamatot a várostervezési osztály kezdeményezi. A partnerség mérete a projekttől függően változik. A 30 fős csoportot kis partnerségnek tekintik. Egy ilyen csoport 8-10 fejlesztőből állhat, akik átlagosan 2 képviselőt hoznak. A többi résztvevő általában az energiavállalat, a települési hulladékkal foglalkozó vállalat vagy más releváns (önkormányzati) ügynökségek szakemberei. A szakértők összetétele ülésenként a megvitatott témától függően változik. A magánpartnerek további speciális szakértőket, például építészeket vagy tanácsadókat is bevonhatnak. A partnerségekben eddig nem vettek részt nem kormányzati szervezetek vagy polgárok, bár ez is lehetséges lenne. A partnerségek összetételének középpontjában továbbra is a fejlesztők állnak, mivel a város olyan szereplőket kíván befolyásolni, akik végül alakítják a helyszínt és finanszírozzák azt. Ezért a velük való megbeszélés lesz a leghatékonyabb.

Számos olyan szempont van, amely elengedhetetlen a sikeres partnerség megvalósításához. Az egyik legfontosabb tényező a partnerek közötti bizalom. A bizalom nem volt nyilvánvaló az Augustenborg városfejlesztésére irányuló első érdekelti partnerségi folyamatok kezdetén. Egyes esetekben a fejlesztők nehezen bíznak egymásban, mivel általában versenytársak. Az új szereplők néha bizalmatlanok a várossal szemben. Az érdekelt felek részvételi folyamatának ezért mindig helyszíni látogatással kell kezdődnie, hogy a helyszínen mindenkit bevonjanak. Fontos, hogy a folyamatot ne egy rendszeres találkozóval kezdjük, mivel ez hajlamos arra, hogy a résztvevők gyorsan bezáródjanak ismerős pozícióikba. A helyszíni látogatást szemináriumok és megbeszélések sorozata követi, amelyek során az érdekelt felek alcsoportokra oszlanak. Ezeket a szemináriumokat és megbeszéléseket a város kezdeményezi, és egy adott területre vagy témára összpontosítanak. Mivel a bizalomnak idővel ki kell épülnie, az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat kevésbé alkalmas a rövid távú (szakpolitikai) problémák megoldására. A bizalom elnyerését követően azonban nagyon hatékony eszköz a fenntarthatóbb fejlesztések korlátozott állami pénzügyi beruházások mellett történő megvalósításához.

Vannak olyan külső tényezők is, amelyeket a város nem tud befolyásolni, és amelyek befolyásolhatják az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat sikerét. Az érdekelt felek közötti partnerség sikeréhez fontos az érdekelt felek környezettudatossága. Augustenborg folyamatának kezdetén ez a tudatosság nagyon korlátozottnak bizonyult. Más tényezők, amelyek befolyásolhatják a partnerség sikerét, a nemzeti jogszabályok alakulása. 2016-ig az érdekelt felek részvételi folyamatát a környezetvédelmi építési szabályzat egészítette ki. Ez az önkormányzati program további épülettechnikai követelményeket tartalmaz, mint például az energianormák és a természetkompenzációs követelmények. A Green Space Factor, a Western Harbour ügyben alkalmazott eszköz, beépült a programba. Közel 10 éve van használatban, de egy nemrégiben elfogadott nemzeti jogszabály lehetetlenné tette, hogy önkormányzati szinten szigorúbb műszaki jogszabályokat írjanak elő. Egyelőre nem ismert, hogy az érdekelt felek közötti partnerségi folyamatnak a környezetvédelmi építési szabályzat nélkül történő végrehajtása hogyan fogja befolyásolni annak hatását.

Az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat hasznos szakpolitikai eszköz lehet, ha egy város pénzügyileg nem felelős egy városfejlesztés végrehajtásáért, de a lehető legnagyobb iránymutatást szeretné nyújtani a területre vonatkozó célzott fenntarthatósági célokhoz. Az érdekelt felek részvételének folyamata azonban időbefektetést igényel az önkormányzattól, a siker garanciája nélkül. Azt is megköveteli, hogy a magánfelek érdekeltek legyenek a webhely fejlesztésében. Malmö esetében e városi területek magánfejlesztők általi fejlesztése hagyományosan bevett gyakorlat. A folyamat ezért különösen jól működik a városfejlesztési projektek esetében. Az időbefektetésen és az önkormányzati létesítmények használatán kívül az érdekelt felek részvételének folyamata nem jár további pénzügyi befektetéssel. Ezért sikeres eszköz lehet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések végrehajtásához, ha egy város készen áll arra, hogy elegendő időt és türelmet fordítson arra, hogy hosszú távon látható eredményeket érjen el.

A nemzeti és európai finanszírozás kiegészítő finanszírozási forrást biztosíthat a partnerségi folyamatban részt vevő érdekelt felek számára a környezetvédelmi intézkedések megvalósításához. Ez azonban nem feltétele a sikernek. A Western Harbour esetében közfinanszírozást nyertek a fejlesztés első három szakaszának megvalósításához. A negyedik szakasz, bár általában a nyugati kikötő legfenntarthatóbb részének tekinthető, nem tartalmazott közfinanszírozást. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy a társadalom általában fokozott környezettudatossággal rendelkezett a 4. szakasz végrehajtásakor. Az érdekelt felek részvételének folyamatán keresztül a város jól megérti a fejlesztők szándékait és eszközeit a város környezetvédelmi jövőképének megvalósítása érdekében. Az érdekelt felek részvételének folyamata ezért lehetővé teszi a város számára, hogy pontosabban meghatározza a szükséges közfinanszírozás típusát és összegét, ami következésképpen növeli az elképzelt fenntartható fejlődés sikeres megvalósításának esélyét.

A város számára a partnerségi folyamat végrehajtásának költségei korlátozottak. Ide tartozik a folyamatot irányító szakreferensek által eltöltött idő, valamint az ülések és munkaértekezletek megkönnyítésére szolgáló erőforrások biztosítása. A magánfejlesztők felelősek a telkek fejlesztésével kapcsolatos összes költségért. Még a város által kifejlesztett utak, parkok és utcák is szerepelnek az építési telkek árában, és ezért közvetetten a fejlesztők fizetik őket. Az építési telek fejlesztésének költségeit teljes mértékben a fejlesztők fedezik.

Az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat lehetőséget kínálhat a magánpartnerek számára, hogy közös tanulmányok készítésével csökkentsék költségeiket. A Western Harbour esetében az önkormányzat és a fejlesztők fenntarthatósági koordinátort alkalmaztak a teljes körű energetikai számítások elvégzésére. A bérleti díjak megoszlottak az önkormányzat és a fejlesztők között. Ezek a költségek sokkal magasabbak lettek volna, ha minden fejlesztőnek külön kellett volna fizetnie a koordinátort. Az érdekelt felek közötti partnerségeket is magukban foglaló projektek további finanszírozásra is jogosultak lehetnek. Western Harbour esetében a projekt SURE/RESECO elnevezésű európai R&D projektként részesült finanszírozásban az EU 5.^{keretprogramján} belül.

A nyugati kikötő esetében a város mind nemzeti, mind európai forrásokból támogatást kért az energiahatékonyság javítására, zöldtetők megvalósítására és figyelemfelkeltő rendezvények (azaz magasabb szintű normák) szervezésére. Összesen 250 000 000 SEK (körülbelül 26 300 000 EUR) nemzeti finanszírozást (helyi beruházási alapot) ítéltek oda a városnak a nyugati kikötőn belüli különböző környezetvédelmi projektek végrehajtására. A projektek a fenntarthatósági kiállítástól a fejlesztők zöldtetők megvalósításában való támogatásáig terjedtek. A támogatásokat energiahatékonyabb épületek építésére is felhasználták. A rendszer sikeresen pályázott európai finanszírozásra a nyugati kikötő energiarendszerének finanszírozására. A rendszer lehetővé teszi a nyugati kikötő számára, hogy egy szélerőművel, napenergia-termeléssel és geotermikus fűtéssel helyben termeljen energiát.

Az érdekelt felek számának és típusának a finanszírozási kérelembe való bevonása eseti alapon változik. A nyugat-kikötői fejlesztéshez szükséges energiahatékony anyagok beszerzésére irányuló nemzeti finanszírozású pályázat a fejlesztővel együttműködésben jött létre. A zöldtetők esetében a pályázatot teljes egészében a város kezelte, a fejlesztők pedig a várostól igényelték a támogatást. Ez a megközelítésbeli különbség főként annak tudható be, hogy a finanszírozás kérelmezésére vonatkozó döntés később, a fejlesztési folyamat során született meg. Az energiarendszerre vonatkozó európai finanszírozási kérelmet a város az energiavállalattal együttműködésben dolgozta ki. A finanszírozási kérelembe bevonandó érdekelt feleket általában a város választja ki az érdekelt felek részvételi folyamatának hozzájárulása alapján. Ez lehetővé teszi a város számára, hogy konkrétabb finanszírozási javaslatokat tegyen. A város mindig a finanszírozási kérelem kezdeményezője és vezető írója.

Az érdekelt felek partnerségi folyamatában való részvétel nem teljesen önkéntes. A város a telek adásvételi szerződésébe különleges feltételeket foglalhat bele a partnerség iránti elkötelezettségre és a fenntarthatósági követelményekre vonatkozóan. Ez a megközelítés azokra a helyzetekre korlátozódik, amikor a város tulajdonában van a fejlesztendő telek. A város eddig csak egy partnerségben vett részt egy olyan érdekelt féllel, amely már birtokolta a fejlesztendő földterületet. Ebben az esetben a párbeszéd folyamata intenzívebbnek és nehezebbnek bizonyult. Végül megállapodás született a magánbirtokos építési telkek vevőinek támogatásával.

Az első érdekelti partnerség Augustenborg számára jött létre az 1990-es évek elején. A nyugati kikötő fejlesztése 2001-ben kezdődött, és még mindig folyamatban van. A projekt több szakaszból áll, amelyekhez különböző érdekelti partnerségek jönnek létre.

Az érdekelt felek közötti partnerségi folyamat akkor kezdődik, amikor a telkeket eladták a fejlesztőnek, és akkor ér véget, amikor a városfejlesztés megvalósul.

Malmö városa