Vízérzékeny város- és épülettervezés

A városokban egyre inkább elismerik, hogy a víz értékes erőforrás. Egy átlagos évben Európa lakosságának mintegy 30%-át érinti a vízhiány (EEA, 2021). A helyzet várhatóan romlani fog, mivel az éghajlatváltozás növeli a szélsőséges események, köztük az aszályok gyakoriságát, nagyságrendjét és hatásait. A szennyvíz, az árvizek, az esővizek és a felszíni lefolyóvizek kezelésének ezért integrált megoldásokon kell alapulnia, figyelembe véve a víz többféle felhasználását és értékét. A Water Sensitive Urban Design (WSUD) a tervezés és a várostervezés révén integrálja a vízciklus-menedzsmentet a zöld és épített környezettel. A WSUD célja a városi víz mint értékes erőforrás kezelése, a befogadó vízi utak és víztestek vízminőségének és ökoszisztémáinak védelme, valamint a csapadékvíz és az áradások kockázatának kezelése. A WSUD több szinten is megvalósítható, az egyetlen épülettől a szomszédságig az egész városi szintig. A WSUD végrehajtása során két kulcsfontosságú elvre van szükség: (1) A vízkörforgás minden elemét és azok összekapcsolását egyidejűleg úgy tekintik, hogy olyan eredményt érjenek el, amely fenntartja az egészséges természeti környezetet, miközben kielégíti az emberi szükségleteket; (2) a vízkörforgás figyelembe vétele a kezdetektől fogva, valamint a tervezési és tervezési folyamat során.  

A WSUD-ra vonatkozó átfogó stratégiának a következő technikai szempontokat kell figyelembe vennie: i. vízmegőrzési tervezés (a vízelosztás optimalizálása a különböző felhasználások között, az ivóvíz-megőrzés, a szennyvíz-újrafelhasználás és a záporvíz-kitermelés lehetőségeinek vizsgálata, lásd még a víz-újrafelhasználás, valamint a vízkorlátozások és -korrekció kapcsolódó alkalmazkodási lehetőségeit); ii. a záporvíz minőségének javítása (beleértve a szennyező anyagok csökkentésére irányuló záporvíz-kezelési intézkedéseket); és iii. a várostervezés elemeinek integrálása. Ugyanilyen fontosak az olyan intézményi szempontok, mint a vízgyűjtő területért felelős hatóságokkal való együttműködés, a közösségi részvétel alternatív megközelítései és az innováció ösztönzésének módjai, amelyeknek a WSUD végrehajtásának teljes folyamatát keretbe kell foglalniuk. 

A fenntartható városi vízelvezető rendszerek (SUDS) a WSUD részét képezik, és olyan szerkezetekre utalnak, amelyeket a felszíni vizek lefolyásának kezelésére építettek, oly módon, hogy utánozzák a természetes vízelvezetést. A SUDS-ek gyakran olyan szerkezetekben foglalják magukban a talajt és a növényzetet, amelyek egyébként általában vízhatlanok (pl. zöld háztetők); a felvétel és a talajon és a növényzeten való áthaladás csökkenti a lefolyási sebességet és javítja a vízminőséget. A városi területek felületi áteresztőképessége adott esetben áteresztő útburkolatok (pl. gyalogutak, parkolóhelyek, bekötőutak) használatával növelhető. A beszűrő eszközök, például az „áztatómedencék” lehetővé teszik a víz közvetlen leeresztését a talajba, míg a medencéket, tavakat, sőt a városi közterületeket, például a játszótereket úgy lehet megtervezni, hogy eső esetén (felesleges) vizet tartsanak. Mindezek a megoldások képesek csökkenteni a felszíni lefolyást, enyhíteni az árvízi hatásokat és növelni a felszín alatti vizek feltöltését. Továbbá, ha ezeket a megoldásokat az esővíz nem ivóvízként történő begyűjtésével és felhasználásával egészítik ki, az ivóvízkészletekre nehezedő nyomás csökkenthető a vízhatékonysági célok elérése érdekében. A WSDU paradigma és a fenntartható városi mobilitási stratégiák egyértelmű kapcsolatban állnak a természetalapú megoldások (NbS) és a városi zöld infrastruktúra koncepciójával, amelyeket a közelmúltban számos uniós szakpolitikában és stratégiában fontos alkalmazkodási intézkedésként emeltek ki, valamint kimerítően tanulmányoztak az uniós finanszírozású projektekben.

A helyi kontextus és az, hogy milyen WSUD-ot terveztek vagy hajtottak végre, meghatározza, hogy kik a legfontosabb érdekelt felek. Ha a tervezés inkább egy blokkra vagy épületszintre összpontosít, a részvétel kulcsfontosságú érdekelt felei az ingatlantulajdonosok, a befektetők és az ingatlankezelők. Ha a fő kérdés a várostervezés részét képező csapadékvíz-gazdálkodási megoldásokról szól, együttműködésre van szükség a különböző ágazatok (földhasználat, környezetvédelem és közlekedés), szakértők (pl. kutatók) és földtulajdonosok között. A rendszer esetétől és térbeli skálázhatóságától függően (pl. utcaszintű bioszűrő vagy nagy kiterjedésű csapadékvíz-tározó) lehetnek más érdekelt felek is, akik érdekeltek vagy befolyásolhatják a terv végrehajtását. A B roader árvízkockázat-kezelése hosszú távú együttműködést igényel a helyi és regionális önkormányzatok között, valamint azokkal az érdekelt felekkel, akik felelősek a terv végrehajtásáért, például a föld- vagy ingatlantulajdonosokkal. A különböző WSUD-megoldások társadalmi elfogadottságának növelése érdekében szükséges, hogy a nyilvánosságot, a polgárokat és a helyi lakosokat a terv kidolgozásának és kidolgozásának korai szakaszában bevonják. Az olyan új finanszírozási modellek, mint a köz- és magánszféra közötti partnerségek, szoros együttműködést igényelnek a magánszektorral, különösen, ha a végrehajtási folyamat részét képezik. 

Az intézményi keretek (irányítás és irányítás) fontos szerepet játszanak ezen intézkedések sikeres és széles körű végrehajtásában. A tervezési folyamatok korábbi és intenzívebb konzultációt igényelnek a különböző tervezési hatóságokkal. 

A WSUD magánháztartások általi végrehajtásának egyik fontos sikertényezője a finanszírozási rendszer. A kormányok támogathatják a városok vízgazdálkodásának és vízhasználatának javítását célzó beruházásokat is. Brémában (Németország) például a szövetségi állam által nyújtott beruházási támogatás ösztönözte az esővíz nem ivóvízként történő belföldi felhasználását. 

A fő támogató eszközök közé tartozik az érdekelt felek közötti partnerség, a végrehajtási folyamatra és előnyökre vonatkozó hatékony nyomonkövetési és értékelési rendszerek, a tudásmegosztási mechanizmusok és technológiák, a gazdasági eszközök, tervek, jogi aktusok és jogszabályok, az oktatás és képzés, a nyílt innováció és kísérletezés, valamint a fenntartható megoldások megfelelő tervezése és kialakítása. 

Ezzel szemben a WSUD végrehajtásával kapcsolatban számos bizonytalanság áll fenn, amelyek korlátozhatják annak végrehajtását. Ezek főként a nem megfelelő pénzügyi forrásokkal, a korlátozott tér- és időellátottsággal, az intézményi széttagoltsággal, az ismeretek hiányával és a nem megfelelő szabályozással kapcsolatosak. 

A WSUD-ra irányuló beruházások növelhetik az építési, tervezési és irányítási munka összköltségét, ugyanakkor csökkenthetik a polgárokra, az épületekre és az egész városra gyakorolt negatív hatásokat, és csökkenthetik a szélsőséges időjárási körülmények, például az áradások vagy a csapadékvíz-lefolyások által okozott károk helyreállításának váratlan költségeit. A WSUD hagyományos szennyvízrendszerek helyett a csapadékvíz-gazdálkodásra történő végrehajtása csökkentheti az esővízdíjakat (amelyek általában az áthatolhatatlan ingatlanfelület kiterjesztésén alapulnak, amely az esővizet a köztulajdonban lévő szennyvízrendszerbe vezeti) a magánháztartások vagy háztömbök (Esővíz-megtakarítás és -felhasználás a háztartásokban, Bréma) esetében. 

Az épületszintű esővíz-tároló létesítmények legalább 6000 EUR-ba kerülhetnek (Esővíz-megtakarítás és -felhasználás a háztartásokban, Bréma), de nagyobb beavatkozások esetén magasabbak is lehetnek (17 500 EUR az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló építőelem esővíz-tároló létesítményére, Amszterdam). 

A beruházások költséghatékonyságát helyi összefüggésben kell megbecsülni, mivel azok a helyi éghajlati és környezeti feltételektől (pl. csapadék, a kövezett talaj aránya, az épített környezet sűrűsége) és gazdasági tényezőktől (pl. vízárak) függenek. A teljes költség függ a karbantartás méretétől, műszaki összetettségétől és szükséges intenzitásától is. A különböző természetalapú megoldások (pl. zöldtetők, bioszűrők, esőkertek stb.) költségeire vonatkozó közelmúltbeli tanulmányok betekintést nyújtottak a WSUD lehetséges költségeibe. Finnországban például a (10 000 m2 nagyságú) csapadékvíz-tározó végrehajtási költségei 240 000–600 000 euró között mozogtak (CITYWATER projekt). A zöldtetők építési költségei országonként jelentősen eltérhetnek (60–500 EUR/m 2, Nurmi et al., 2013), a tető típusától, az ültetett növényzettől, a műszaki követelményektől stb. függően.  

A WSUD csökkenti a csapadékvíz árvízkockázatát (az elárasztott területeket és embereket) a városi területeken. Az egyéb előnyök közé tartozik a vízkészletekre nehezedő nyomás csökkentése azáltal, hogy csökkenti a víz túlzott kiaknázásának valószínűségét és növeli a víz rendelkezésre állását. A WSUD természetalapú megoldásai általában számos előnnyel járnak a rekreációs lehetőségek, a jóllét, az esztétikai értékek és a biológiai sokféleség javítása révén. 

.

Ez a megközelítés belefoglalható az uniós árvízvédelmi irányelv által előírt árvízkockázat-kezelési tervekbe. A WSUD hozzájárulhat az uniós víz-keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben meghatározott intézkedések sikeres végrehajtásához is, ösztönözve az édesvízi erőforrások fenntartható kezelését és védelmét. 

A csapadékvíz-gazdálkodás a nemzeti jogszabályokba is belefoglalható a földhasználatra és az épületekre vonatkozó előírásokkal kapcsolatos konkrét jogi aktusok keretében. Például a csapadékvíz-gazdálkodásra vonatkozó követelményeket Finnországban a földhasználatról és -építésről szóló törvény írja elő. 

Emellett a helyi szinten meghatározott vízgazdálkodási stratégiák olyan kulcsfontosságú elemek, amelyek stratégiai hátteret biztosíthatnak a WSUD végrehajtásához. 

A WSUD széles körű gyakorlati terület, amely nagyon heterogén alkalmazkodási intézkedéseket tartalmaz a technikai megoldások széles skálájával. A végrehajtási idő ezért nagymértékben eltér, főként a kezdeményezés hatályától és méretétől függően. A nagyon kisléptékű WSUD gyakorlat egyetlen épület szintjén néhány hónap alatt megvalósítható, míg a nagyléptékű megvalósítás, amely egy szomszédságot vagy akár egy egész várost érint, több évig is eltarthat. 

A térbeli léptéktől függetlenül alkalmazott gyakorlatok (műszaki megoldás egyetlen épületben vagy nagy integrált megoldások a szomszédsági szinten) általában tartósak (> 10–30 év), de általában rendszeres karbantartást igényelnek, különben kapacitásuk jelentősen csökkenhet, vagy a rendszer funkciója meghibásodhat.