Városi zöld és kék infrastruktúra

A városi zöld- és kékinfrastruktúra-tervezés (UGI) stratégiai megközelítés a kék és zöld területek összekapcsolt és multifunkcionális hálózatainak fejlesztésére, amelyek potenciálisan számos környezeti, társadalmi és gazdasági előnnyel járnak, és egyidejűleg fokozzák a városok éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáját. Az Európai Bizottság (EK-Zöld Infrastruktúra) hangsúlyozza a stratégiai zöldterület-tervezést különböző területi szinteken (a szomszédságtól a városig), és arra ösztönzi a városokat, hogy mozdítsák elő az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását és a biológiai sokféleség védelmét. Ezek döntő szerepet játszanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló kapacitások megerősítésében. Emellett csökkentik az éghajlatváltozás veszélyeinek negatív hatásait, például a hőhullámokat, az áradásokat és az aszályt a városokban.  A természetalapú megoldások (NbS) szorosan kapcsolódó fogalom, amelyet gyakran a zöld és a kék infrastruktúrával felcserélhető módon használnak, vagy szélesebb keretként szolgálnak az ilyen infrastruktúra előmozdításához és megvalósításához. A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia konkrét intézkedéseket határoz meg a természetalapú megoldások előmozdítására, amelyeket szisztematikusan be kell építeni a várostervezésbe. Az Európai Bizottság meghatározása szerint az NbS „olyan, a természet által inspirált és támogatott megoldások, amelyek költséghatékonyak, ugyanakkor környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökkel járnak, és hozzájárulnak a reziliencia kiépítéséhez”. Az IUCN holisztikus ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazására szólít fel az NbS végrehajtása során, és kijelenti: „a természeten alapuló megoldások a működő ökoszisztémák erejét olyan infrastruktúraként használják fel, amely a társadalom és a környezet javát szolgáló természetes szolgáltatásokat nyújt”. Az EEA (2021) az NbS-re a különböző szakpolitikai intézkedések és megközelítések (pl. ökoszisztéma-alapú irányítás) „ernyőkoncepciójaként” hivatkozik, amelyek célja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése és egyidejűleg járulékos előnyök biztosítása a társadalom számára. 

Városi környezetben az NbS a zöld és kék infrastruktúra különböző tipológiáira utal. Ezek a megoldások hatékonyabban ötvözik a környezeti, társadalmi és éghajlati kihívásokat, mint a „hagyományos” szürke infrastruktúrák. A városokban az NbS térbeli kiterjedése a nagy erdőterületektől a kisléptékű viharvízrendszerekig terjedhet. Ezenkívül az emberek szerepe az NbS-ben is nagyon eltérő lehet. Például az önszabályozó természetes ökoszisztémák (például az árvízvédelmi területeket biztosító városi vizes élőhelyek) nem vagy csak korlátozott mértékben igényelnek emberi beavatkozást. Másrészt lehetnek hibrid szürke-zöld megoldások (például a csapadékvíz és a városi lefolyás kezelésére szolgáló rendszerek, például bioszűrők), amelyekben a technológia és az emberi beavatkozás jelentős szerepet játszik. 

Az NbS-t egyre gyakrabban alkalmazzák az európai városokban: a helyi éghajlat-politikai cselekvési tervek 91%-a tartalmaz ilyen intézkedéseket. 2018-ban az átlagos városi faborítás az EGT-tag és együttműködő országokban (EEA‑39) a városmag 28,5 %-át, a nagyobb funkcionális városi területek 34,7 %-át, valamint a kék infrastruktúra további részarányát tette ki, ami tovább járul hozzá a városok hűtéséhez (az EEA 14/2023. sz. jelentése).

Az NbS mindenki számára javítja az életkörülményeket, lehetőségeket kínálva mind a lakosok, mind a látogatók számára a turizmusra támaszkodó gazdasággal rendelkező városokban. Különösen akkor, ha az UGI fontos örökségi helyszínek közelében található, szerepelhet a városi turisztikai kínálatban, részét képezheti a látogatók útvonalainak, vagy integrálódhat a városi márkaépítésbe, végső soron hozzáadott értéket teremtve a városi turizmus számára (Terkenly et al., 2020).

Részvételi megközelítésekre van szükség a városi zöld infrastruktúra tervezésében, valamint az NbS tervezési, végrehajtási és értékelési folyamataiban. A különböző érdekelt felekkel való együttműködés fokozza a szereplők közötti tudástranszfert, ugyanakkor a lehetséges társadalmi vagy intézményi akadályok kezelése elengedhetetlen e megoldások társadalmi elfogadottságának fokozásához és a helyi társadalmi-politikai kontextust figyelembe vevő legjobb lehetőség megtalálásához. Különösen a helyi és regionális önkormányzatoknak van nagy szerepük, ezért erős horizontális és vertikális együttműködésre van szükség, de fontos a magánszektorral való kapcsolat is.  

Sikertényezők

Az explicit multifunkcionalitás a kulcsfontosságú sikertényező, amely vonzóvá teszi az NbS-t a városokban, és nagyszerű lehetőségeket kínál több ágazat ösztönzésére és bevonására.

Az NbS iránti kereslet erőteljesen növekszik az egyre inkább támogató szakpolitikai környezet miatt, mind uniós, mind nemzeti és szubnacionális szinten. Ezért bizonyítékokon alapuló szabványokat és iránymutatásokat dolgoztak ki a városok számára a különböző NbS-ek hatékony és részvételen alapuló UGI-tervezésének és -irányításának biztosítása érdekében (lásd még: Jogi szempontok). Az. A Naturvation projekt európai értékelési térképeket készített, hogy bemutassa az NbS-ben rejlő lehetőségeket az olyan társadalmi kihívások kezelésére, mint az éghajlatváltozás, a közegészségügyi kérdések és a biológiai sokféleség csökkenése, több mint 700 európai városban. Emellett az olyan integratív és inkluzív kormányzási megközelítések, mint a „mozaikos” kormányzás (az aktív polgárság mikroszintjének és a stratégiai várostervezés makroszintű szintjének ötvözése, Buijs et al., 2019) jó módjai a társadalmilag összetartó és együttműködésen alapuló UGI-tervezés, -végrehajtás és -karbantartás előmozdításának.

Korlátozó tényezők

A városi táj kezelése olyan összetett folyamat, amelyre egymásnak ellentmondó menetrendek vonatkoznak, mint például a lakhatás, a közlekedés, a kereskedelmi infrastruktúra és a gazdaság. A városi zöld infrastruktúra átfogó tervezést és karbantartást igényel. Mérlegelni és értékelni kell az összekapcsolt folyosókkal rendelkező, az egész városra kiterjedő zöldterület-hálózat létrehozását, mint az egyik kulcsfontosságú földhasználati típust, más kulcsfontosságú földhasználati ágazatokkal együtt. A versengő és egymásnak ellentmondó földhasználati érdekek, a kulcsfontosságú érdekelt felekkel (pl. földtulajdonosok, építőipari ágazat, befektetők) való gyenge együttműködés vagy a városi közigazgatásban a silógondolkodás erős korlátozó tényezőként működhet. Az előnyökkel kapcsolatos ismeretek vagy az NbS végrehajtásával vagy tervezésével kapcsolatos tapasztalatok hiánya negatív hozzáállást okozhat a szakemberek, a politikai döntéshozók vagy a polgárok körében.  

A korlátozások átfogó áttekintéséről a városi alkalmazkodásról szóló EEA-jelentés számol be (14/2023. sz. EEA-jelentés). Ezek közé tartozik a hatékonyságra vonatkozó szisztematikus bizonyítékok hiánya, amelyek csak hosszú távú nyomon követéssel merülhetnek fel, a költség-haszon elemzésekkel kapcsolatos problémák, a korlátozott technikai kapacitás, az olyan kontextus-specifikus helyzetek, amelyek megakadályozzák az egyenmegoldásokat, valamint a pl. szúnyogok vagy pollenek miatti lehetséges egészségügyi aggályok. Ezen túlmenően a világűrért folytatott verseny kulcsfontosságú korlátozó tényező a zöld és kék tér fejlődése szempontjából, különösen a sűrűn lakott városi területeken.

Végül, más korlátozó tényezők az esetleges társadalmi igazságtalanságoktól függenek. Az új zöld és kék terek létrehozása hozzájárulhat a dzsentrifikációhoz és az ingatlanárak emelkedéséhez, ami a közösség tagjainak elvándorlását eredményezheti. Ha a zöld és kék terek kialakítása nem társadalmi megfontolásokon alapul, az e területekhez való méltánytalan hozzáférés társadalmi igazságtalanságokat okozhat. Valójában az e tértől való megfosztottság és az ahhoz való hozzáférés hiánya egyes lakosokat egészségügyi, társadalmi és pszichológiai szempontból romló életminőségnek tehet ki (az EEA 04/2025. sz. jelentése).

Költségmegtakarítás

A zöldterületek elvesztése, a természetes ökoszisztéma romlása, a városszerkezet sűrűsödése és a burkolt talaj növekvő aránya negatív hatással van a vízkörforgásra, a levegőminőségre és a helyi hőmérsékletre, és csökkenti a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. Ez komoly gazdasági költségekkel jár a társadalom számára. A városok környezetbarátabbá tétele (pl. fák ültetése vagy új zöldterületek létrehozása), a leromlott ökoszisztémák helyreállítása, a parkokban alacsony intenzitású gazdálkodási gyakorlatok választása, vagy a lefolyó víz vagy az áradások megfékezésére szolgáló helyi természetalapú megoldások kiépítése jelentős közvetlen megtakarításokat eredményezhet a hagyományos, mesterséges alapú megoldásokhoz képest. Emellett ezek a zöld intézkedések számos közvetett gazdasági előnnyel is járnak, például a befektetők vonzása és számos ágazat számára új munkahelyek teremtése révén.  Egyre több gazdasági érv szól a szürke és a zöld intézkedések integrálása mellett. A szürke megoldások általában magas indulótőke-beruházásokkal és hosszabb távú éves karbantartási költségekkel járnak a projekt élettartama során a zöld komponenseket tartalmazó megoldásokhoz képest (a szakpolitikai tanulási platform szakpolitikai tájékoztatója a zöldebb Európáért, 2024). A tudományos kutatások azt sugallják, hogy az NbS-infrastruktúra a becslések szerint átlagosan 42 %-kal olcsóbb, és 36 %-kal több értéket teremt, mint a teljesen szürke infrastruktúra-megoldások. Ez az NbS-ből származó széles körű járulékos előnyök figyelembevételével történik (Bechauf et al., 2022). Egyedi költség-haszon elemzést azonban mindig el kell végezni, és támogatni kell a legjobb megoldás eseti kiválasztását, figyelembe véve a helyi körülményeket.

Karbantartási költségek

Az NbS UGI tervezésének és megvalósításának költségei nagyon eltérőek lehetnek. Számos belső tényezőtől függenek, mint például a térbeli lépték, a technológia alkalmazása a megoldásokban, a karbantartás gyakorisága és a javítás szükségessége. A fenntartási költségek általában a természetes ökoszisztémákban, például a megmaradt élőhelyeken (pl. városi erdők vagy vizes élőhelyek) vagy a féltermészetes ökoszisztémákban (pl. gyepek rétekkel való helyettesítése) a legalacsonyabbak. Egyes NbS-típusok létesítési és fenntartási költségeit részben vagy egészben a polgárok (pl. városi gazdálkodás), a nem kormányzati szervezetek (pl. a leromlott állapotú élőhelyek helyreállítására irányuló intézkedések) vagy a magánvállalkozások (a lefolyó víz kezelésére szolgáló viharvizes tavak) fedezik. Az Európai Unió nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mozgósítsa az NbS-t Európában. Az EU elősegíti a sikeres esetekkel kapcsolatos tudástranszfer megerősítését (pl. Városi Természeti Atlasz), és nyilvános digitális platformokat kínál a magán- és a közszférával való együttműködés ösztönzése érdekében (Intelligens Városok Piactere), valamint pénzügyi támogatást nyújt az európai zöld megállapodáson keresztül.  A zöld és kék infrastruktúrának a várostervezésbe való beépítéséhez szükséges finanszírozást az új európai Bauhaus szakpolitikai és finanszírozási kezdeményezésből lehet lehívni, amely „a zöld átállást az épített környezetben és azon túl mindenki számára élvezetessé, vonzóvá és kényelmessé teszi”. Különböző eszközök állnak rendelkezésre – többek között a befektetőknek szóló Guildelines – annak ellenőrzésére, hogy az épített környezetvédelmi projektekbe történő beruházások hogyan és miért hangolhatók össze az új európai Bauhausszal.

Előnyök

A városok zöldterületei és NbS-ei hozzájárulhatnak a katasztrófakockázatok csökkentéséhez, a vízgazdálkodás javításához és a helyi hűtési hatásokhoz, hogy jobban meg tudjanak birkózni a magas hőmérséklettel és hőhullámokkal. A konkrét környezeti kihívások megoldása mellett a zöld és a kék infrastruktúra olyan járulékos előnyöket is kínál, amelyek túlmutatnak elsődleges céljukon. Például a parkok és a víztestek fokozhatják a város szépségét, miközben szabadidős terekként is szolgálnak, előmozdítva a mentális és fizikai jóllétet (Nilsson és Johansson, 2021)

További járulékos előnyök: a városi biológiai sokféleség támogatása, szén-dioxid-tárolás (mérséklés), a légszennyezés mérséklése, rekreációs terek és természeti élmények biztosítása, valamint fokozott társadalmi, fizikai és mentális jóllét biztosítása. A városi területeken a természetalapú megoldások több fenntartható fejlődési célhoz is hozzájárulhatnak, különösen a fenntartható városokra vonatkozó célokhoz (11). 

A gazdasági előnyök végül az idegenforgalmi gazdaság növekedéséhez kapcsolódhatnak. A zöldterületek rendelkezésre állása jelentős szerepet játszhat a városok kínálta lehetőségek jellemzésében (Terkenli, et a. 2020). Ez azt eredményezheti, hogy a turisták választása feléjük tolódik el, különösen a hőstresszre hajlamos célállomásokon (pl. a forró mediterrán nyáron).

Számos uniós tagállamban a városi zöld infrastruktúrát és a természetalapú megoldásokat már támogatták a földhasználat tervezésével, a csapadékvíz-gazdálkodással, a felszíni vizekkel vagy a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos nemzeti jogszabályok. Az ösztönzők és a kifizetések a hagyományos szürke infrastruktúra helyett az NbS és az UGI megvalósítását ösztönzik.

Számos város rendelkezik olyan stratégiákkal, amelyek javítják és bővítik a városi környezet zöld infrastruktúráját. , A hamburgi stratégia például a zöldtetők bővítését irányozza elő. A barcelonai Superblock program célja a városi környezet átalakítása, beleértve az igazságszolgáltatás szempontjait is. Ezenkívül speciális tervezési eszközök, például a biotópterület-tényező felhasználhatók a helyi övezetek kialakítása során annak érdekében, hogy a terület egy részét zöldterületként kell hagyni (lásd a berlini esettanulmányt). Hasonlóképpen, a nemzeti szintű iránymutatások megkönnyítik a zöld és kék infrastruktúra integrálását a várostervezésbe. Svédországban például a Nemzeti Lakás-, Építési és Tervezési Tanács útmutatót adott ki az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak az épített környezet tervezésébe, építésébe és karbantartásába való integrálásáról, amely információkat tartalmaz a természetnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából képviselt értékéről is. A Svéd Környezetvédelmi Ügynökség közzétette a természetalapú megoldásokra vonatkozó nemzeti iránymutatásokat, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és más társadalmi kihívások eszköze.

Az Európai Unió határozottan támogatja a zöld infrastruktúra és a természetalapú megoldások koncepcióját az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia, a fenntartható vízgazdálkodás, valamint az emberek és a biológiai sokféleség jóllétének javítása érdekében az európai városokban. Például az UGI-t és az NbS-t a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia (2020), valamint az uniós természet-helyreállítási jogszabály, a zöld infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia  (2013) és az uniós víz-keretirányelv kulcsfontosságú koncepcióinak tekintik. Végezetül az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az alkalmazkodás természetalapú megoldásait, többek között azok városi szintű bővítése révén. 

A végrehajtási idő a térbeli léptéktől függően néhány hónaptól több évig terjed. Például a kisléptékű NbS-ek, például a zöldfalak vagy a helyi bioszűrők megvalósítása meglehetősen gyors folyamat, és a tényleges építési idő kevesebb mint egy évet vesz igénybe. Azonban a tervezés és a tervezés, a hivatalos engedélyek megszerzése, a más tervezési és fejlesztési folyamatokba való integráció meghosszabbíthatja a megvalósítási időt. A nagyléptékű zöldterület-tervezés és -végrehajtás (pl. multifunkcionális park kialakítása) több évig is eltarthat. Az új zöldterületek technikai megvalósítása is rövidebb, mint a teljes ökológiai végrehajtás. Több évbe is telhet, amíg a növényzet zöldterületekbe vagy egyetlen NbS-be, például zöldtetőkbe ültetve betölti teljes ökoszisztéma-funkcióit (pl. az éghajlatváltozás mérséklése vagy a víz- és tápanyag-megtartó képesség). 

Az összekapcsolt városi zöld infrastruktúra várható élettartamának –idejének – nagyon hosszúnak kell lennie, sokkal hosszabbnak, mint az egyes épületeknek vagy az infrastruktúrának. Egyetlen zöldterület kora több száz évtől (pl. történelmi parkok) néhány évig (pl. zöldtetők) terjedhet. Az élet -idő egyetlen N bS is változhat, de a cél az ir hosszú távú karbantartás.