Városi zöld és kék infrastruktúra tervezése

Részvételen alapuló megközelítésekre van szükség a városi zöld infrastruktúra tervezésében,valamint az NbS tervezési, végrehajtási és értékelési folyamataiban. A különböző érdekelt felekkel való együttműködés fokozza a szereplők közötti tudástranszfert,ugyanakkor alehetségestársadalmi vagy intézményi akadályokkezeléseelengedhetetlen e megoldások társadalmi elfogadottságának növeléséhez és a helyi társadalmi-politikai környezetet figyelembe vevőlegjobbmegoldásmegtalálásához. Különösena helyi és regionális önkormányzatok játszanaknagy szerepet, ezért erős horizontális és vertikális együttműködésre van szükség,defontos a magánszektorral való kapcsolatis.  

A városi táj kezelése összetett folyamat, amely egymásnak ellentmondó menetrendek tárgyát képezi, mint például a lakhatás, a közlekedés, a kereskedelmi infrastruktúra és a gazdaság. A városi zöld infrastruktúra átfogó tervezést és karbantartást igényel. Az összekapcsolt folyosókkal rendelkező városi zöldterület-hálózat létrehozását a többi kulcsfontosságú földhasználati ágazattal együtt egy kulcsfontosságú földhasználati típusként kell mérlegelni és értékelni. A versengő és egymásnak ellentmondó földhasználati érdekek, a kulcsfontosságú érdekelt felekkel (pl. földtulajdonosokkal, építőipari ágazattal, befektetőkkel) való gyenge együttműködés vagy a városi közigazgatásban a silógondolkodás erős korlátozó tényezőként működhet. Az előnyökre vonatkozó ismeretek, illetve a természetalapú megoldások megvalósításával vagy kialakításával kapcsolatos tapasztalatok hiánya negatív attitűdöket válthat ki a gyakorló szakemberek, a politikai döntéshozók vagy a polgárok körében. 

A helyi környezeti, társadalmi, kulturális és intézményi környezet nagyban befolyásolja az UGI tervezésének és végrehajtásának sikerét. Ezért tényeken alapuló szabványokat és iránymutatásokat dolgoztak ki a városok számára a különböző természetalapú megoldások hatékony és részvételen alapuló tervezésének és irányításának biztosítása érdekében, például számos uniós finanszírozású projektben (pl. ZÖLD SURGE, ThinkNature, Naturvation). Emellett az olyan integratív és inkluzív kormányzási megközelítések, mint a „mozaikos” kormányzás (amely az aktív polgári szerepvállalás mikroszintjét ötvözi a stratégiai várostervezés makroszintjével, Buijs et al., 2019) jó módja annak, hogy előmozdítsák a társadalmilag összetartó és együttműködésen alapuló UGI-tervezést, -végrehajtást és -karbantartást.

A zöldterületek csökkenése, a természetes ökoszisztéma romlása, a városszerkezet tömörödése és a burkolt talaj növekvő aránya negatív hatással van a vízkörforgásra, a levegőminőségre és a helyi hőmérsékletre, és csökkenti a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. Ezek jelentős gazdasági költségekkel járnak a társadalomra és a városok környezetbarátabbá tételére nézve (pl. fák ültetése vagy új zöldterületek létrehozása), a leromlott ökoszisztémák helyreállítása, a parkokban az alacsony intenzitású gazdálkodási gyakorlatok választása vagy a helyi természetalapú megoldások kiépítése jelentős közvetlen megtakarításokat eredményezhet a lefolyó víz vagy az áradások megfékezésében a hagyományos, mérnöki megoldásokhoz képest. Emellett ezek a zöld intézkedések számos közvetett gazdasági előnnyel is járnak, például azáltal, hogy vonzzák a befektetőket és új munkahelyeket teremtenek számos ágazat számára.  További előnyök kapcsolódhatnak az idegenforgalmi gazdaság növekedéséhez. A zöldterületek rendelkezésre állása jelentős szerepet játszhat abban,hogy mit kínálhatnak a városok (Terkenli, et a. 2020), és a választást ezek felé terelheti, különösen a hőstresszre hajlamos célállomásokon (pl. a forró mediterrán nyáron).

Az UGI tervezésének és megvalósításának költségei nagymértékben változhatnak számos belső tényezőtől függően, mint például a térbeli méret, a technológia használata a megoldásokban, a karbantartás gyakorisága és a javítás szükségessége. A fenntartási költségek általában az olyan természetes ökoszisztémákban a legalacsonyabbak, mint a megmaradt élőhelyek (pl. városi erdők vagy vizes élőhelyek) vagy a féltermészetes ökoszisztémák (pl. gyepek rétekkel való helyettesítése). A természetalapú megoldások egyes típusainak létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos költségeket részben vagy egészben a polgárok (pl. városi gazdálkodás), nem kormányzati szervezetek (pl. leromlott élőhelyek helyreállítási intézkedései) vagy magánvállalkozások (a lefolyó víz kezelésére szolgáló viharvizes tavak) fedezik. Az Európai Unió nagy erőfeszítéseket tett a természetalapú megoldások európai mobilizálására azáltal, hogy az európai zöld megállapodáson keresztül pénzügyi támogatást nyújtott, megerősítette a sikeres esetekkel kapcsolatos tudástranszfert (pl. Városi Természeti Atlasz),és nyilvános digitális platformokat kínált a magán- és a közszférával való együttműködés ösztönzésére (Intelligensvárosok piactere). 

A városi zöldterületek és a természetalapú megoldások hozzájárulhatnak a katasztrófakockázat csökkentéséhez, javíthatják a vízgazdálkodást és helyi hűtési hatásokat eredményezhetnek a magas hőmérséklet és a hőhullámok jobb kezelése érdekében. A konkrét környezeti kihívások megoldása mellett a zöld és kék infrastruktúra olyan járulékos előnyöket is kínál, amelyek túlmutatnak elsődleges céljukon. Például a parkok és a víztestek növelhetik a város szépségét, ugyanakkor szabadidős térként is szolgálhatnak, elősegítve a mentális és fizikai jóllétet (Nilssonés Johansson, 2021)

Az egyéb járulékos előnyök közé tartoznak a következők: a városi biológiai sokféleség, a szén-dioxid-tárolás (mérséklés), a légszennyezés mérséklésének támogatása, rekreációs terek, természeti élmények biztosítása, valamint fokozott társadalmi, fizikai és mentális jóllét biztosítása. A városi területeken a természetalapú megoldások számos fenntartható fejlődési célhoz, és különösen a fenntartható városokra vonatkozó célokhoz járulhatnak hozzá (11). 

Számos uniós tagállamban a földhasználat tervezésével, a csapadékvíz-gazdálkodással, a felszíni vizekkel vagy a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos nemzeti jogszabályok már támogatták a városi zöld infrastruktúrát és a természetalapú megoldásokat. Olyan ösztönzőket és kifizetéseket dolgoztak ki, amelyek a hagyományos szürke infrastruktúra helyett az NbS és az UGI megvalósítását ösztönzik. Emellett olyan konkrét tervezési eszközök, mint a biotópterület-tényező (lásd például a berlini esettanulmányt)is alkalmazhatók a helyi övezetekbe sorolás során, amelyek előírják, hogy a terület egy részét zöldterületként kell hagyni. Az Európai Unió határozottan támogatja a zöld infrastruktúra és a természetalapú megoldások koncepcióját az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia, a fenntartható vízgazdálkodás, valamint az emberek jóllétének és a biológiai sokféleségnek az európai városokban történő fokozása érdekében. Például az UGI-t és az NbS-t kulcsfontosságú fogalomnak tekintik a következőkben: A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia (2020), a zöld infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia (2013) és az uniós víz-keretirányelv. Végezetül az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia hangsúlyozza az alkalmazkodásra irányuló természetalapú megoldások előmozdításának fontosságát, többek között azok városi szintű bővítése révén. 

A végrehajtási idő a térbeli kiterjedéstőlfüggőennéhány hónaptól több évig terjedhet. Például a kisléptékűNbS, például a zöld falvagy a helyi bioszűrőkmegvalósítása meglehetősen gyors folyamat, és a tényleges építési idő kevesebb, mint egy év. Azonban a tervezés és a tervezés,a hivatalos engedélyek beszerzése, az integráció más tervezési és fejlesztési folyamatokba meghosszabbíthatja a végrehajtási időt. A nagyléptékű zöldterület-tervezés és -megvalósítás(pl.egy többfunkciós park kialakítása) több évig is eltarthat. Az új zöldterületek technikai megvalósítása is rövidebb, mint a teljes ökológiai megvalósítás. Több évig is eltarthat, amíga zöldterületekre vagy egyeditermészetalapúmegoldásokba, például zöldtetőkbe ültetett növényzet teljes mértékbenbetöltiökoszisztéma-funkcióit (pl. az éghajlatváltozás mérséklése vagya víz- és tápanyagtartó képesség). 

Azösszekapcsolt városi zöld infrastruktúra várható élettartamának –idejének– nagyon hosszúnakkell lennie, sokkal hosszabbnak,mint az egyes épületeké vagy az infrastruktúráé. Egyetlen zöldterület kora több száz évtől (pl.történelmi parkok) néhány évig (pl.zöldtetők) terjedhet. Az élet-idő egyetlen NbS is változhat, de a cél azir hosszú távú karbantartás.