Városi zöld és kék infrastruktúra

A városi zöld- és kékinfrastruktúra-tervezés (UGI) stratégiai megközelítés a kék és zöld területek összekapcsolt és multifunkcionális hálózatainak fejlesztésére, amelyek potenciálisan számos környezeti, társadalmi és gazdasági előnnyel járnak, és egyidejűleg fokozzák a városok éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáját. Az Európai Bizottság hangsúlyozza a stratégiai zöldterület-tervezést különböző területi szinteken (a szomszédságtól a városig), és arra ösztönzi a városokat, hogy mozdítsák elő az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását és a biológiai sokféleség védelmét. A városi zöld és kék infrastruktúra különböző típusú kék-zöld területeket foglal magában, például erdőket, vizes élőhelyeket, mezőgazdasági területeket, közparkokat, magánkerteket, egyetlen zöld elemet (utcafák, zöldtetők stb.) vagy tavakat és patakokat. Ezek döntő szerepet játszanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló kapacitások megerősítésében, valamint az éghajlatváltozás veszélyeinek – például a hőhullámoknak, az áradásoknak és az aszálynak – a városokra gyakorolt negatív hatásainak csökkentésében.  

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia konkrét intézkedéseket határoz meg a természetalapú megoldások előmozdítására, amelyeket szisztematikusan be kell építeni a várostervezésbe. Az Európai Bizottság a természetalapú megoldásokat (NbS vagy NBS) a következőképpen határozza meg: „a természet által inspirált és támogatott megoldások, amelyek költséghatékonyak, ugyanakkor környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökkel járnak, és hozzájárulnak a reziliencia kiépítéséhez”. Az IUCN holisztikus ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazására szólít fel az NbS végrehajtása során, és kijelenti: „a természeten alapuló megoldások a működő ökoszisztémák erejét olyan infrastruktúraként használják fel, amely a társadalom és a környezet javát szolgáló természetes szolgáltatásokat nyújt”. Az EEA (2021) az NbS-re a különböző szakpolitikai intézkedések és megközelítések (pl. ökoszisztéma-alapú irányítás) „ernyőkoncepciójaként” hivatkozik, amelyek célja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése és egyidejűleg járulékos előnyök biztosítása a társadalom számára. 

Városi környezetben az NbS kifejezetten a zöld és kék infrastruktúra különböző tipológiáira utal, amelyek a természet saját helyi erőforrásait, például a növényzetet, a vizet és a talajt használják. Ezek a megoldások hatékonyabban kezelik a környezeti, társadalmi és éghajlati kihívásokat, mint a „hagyományos” szürke infrastruktúrák. A városokban az NbS térbeli kiterjedése a nagy erdőterületektől a kisléptékű viharvízrendszerekig terjedhet. Emellett az emberi irányítás vagy a technológiai megoldások szerepe az NbS-ben nagymértékben eltérhet az önszabályozó természetes ökoszisztémáktól (például a városi vizes élőhelyek által biztosított árvízvédelemtől), amelyek nem vagy csak korlátozott mértékben igényelnek emberi beavatkozást, a hibrid szürke-zöld megoldásokig (például a csapadékvíz és a városi lefolyás kezelésére szolgáló rendszerek, például bioszűrők), amelyek esetében a technológia és az emberi beavatkozás jelentős szerepet játszik. 

Az NbS mindenki számára javítja az életkörülményeket, lehetőségeket kínálva mind a lakosok, mind a látogatók számára a turizmusra támaszkodó gazdasággal rendelkező városokban. Különösen akkor, ha az UGI fontos örökségi helyszínek közelében található, szerepelhet a városi turisztikai kínálatban, részét képezheti a látogatók útvonalainak, vagy integrálódhat a városi márkaépítésbe, végső soron hozzáadott értéket teremtve a városi turizmus számára (Terkenly et al., 2020).

Részvételi megközelítésekre van szükség a városi zöld infrastruktúra tervezésében, valamint az NbS tervezési, végrehajtási és értékelési folyamataiban. A különböző érdekelt felekkel való együttműködés fokozza a szereplők közötti tudástranszfert, ugyanakkor a lehetséges társadalmi vagy intézményi akadályok kezelése elengedhetetlen e megoldások társadalmi elfogadottságának fokozásához és a helyi társadalmi-politikai kontextust figyelembe vevő legjobb lehetőség megtalálásához. Különösen a helyi és regionális önkormányzatoknak van nagy szerepük, ezért erős horizontális és vertikális együttműködésre van szükség, de fontos a magánszektorral való kapcsolat is.  

A városi táj kezelése olyan összetett folyamat, amelyre egymásnak ellentmondó menetrendek vonatkoznak, mint például a lakhatás, a közlekedés, a kereskedelmi infrastruktúra és a gazdaság. A városi zöld infrastruktúra átfogó tervezést és karbantartást igényel. Mérlegelni és értékelni kell az összekapcsolt folyosókkal rendelkező, az egész városra kiterjedő zöldterület-hálózat létrehozását, mint az egyik kulcsfontosságú földhasználati típust, más kulcsfontosságú földhasználati ágazatokkal együtt. A versengő és egymásnak ellentmondó földhasználati érdekek, a kulcsfontosságú érdekelt felekkel (pl. földtulajdonosok, építőipari ágazat, befektetők) való gyenge együttműködés vagy a városi közigazgatásban a silógondolkodás erős korlátozó tényezőként működhet. Az előnyökkel kapcsolatos ismeretek vagy az NbS végrehajtásával vagy tervezésével kapcsolatos tapasztalatok hiánya negatív hozzáállást okozhat a szakemberek, a politikai döntéshozók vagy a polgárok körében.  

A helyi környezeti, társadalmi, kulturális és intézményi környezet nagyban befolyásolja az UGI tervezésének és végrehajtásának sikerét. Ezért bizonyítékokon alapuló szabványokat és iránymutatásokat dolgoztak ki a városok számára a különböző NbS-ek hatékony és részvételen alapuló UGI-tervezésének és irányításának biztosítása érdekében, például több uniós finanszírozású projektben (pl. Naturvation). Emellett az olyan integratív és inkluzív kormányzási megközelítések, mint a „mozaikos” kormányzás (az aktív polgárság mikroszintjének és a stratégiai várostervezés makroszintű szintjének ötvözése, Buijs et al., 2019) jó módjai a társadalmilag összetartó és együttműködésen alapuló UGI-tervezés, -végrehajtás és -karbantartás előmozdításának.

A zöldterületek elvesztése, a természetes ökoszisztéma romlása, a városszerkezet sűrűsödése és a burkolt talaj növekvő aránya negatív hatással van a vízkörforgásra, a levegőminőségre és a helyi hőmérsékletre, és csökkenti a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. Ezek jelentős gazdasági költségekkel járnak a társadalom számára, és a városok környezetbarátabbá tétele (pl. fák ültetése vagy új zöldterületek létrehozása), a leromlott ökoszisztémák helyreállítása, az alacsony intenzitású gazdálkodási gyakorlatok parkokban történő kiválasztása vagy a helyi természetalapú megoldások kiépítése jelentős közvetlen megtakarításokat eredményezhet a lefolyó víz vagy az áradások megfékezése terén a hagyományos, mesterséges alapú megoldásokhoz képest. Emellett ezek a zöld intézkedések számos közvetett gazdasági előnnyel is járnak, például a befektetők vonzása és számos ágazat számára új munkahelyek teremtése révén.  Más előnyök is kapcsolódhatnak az idegenforgalmi gazdaság növekedéséhez. A zöldterületek rendelkezésre állása jelentős szerepet játszhat abban, hogy mit kínálhatnak a városok (Terkenli, et a. 2020), a választást feléjük terelve, különösen a hőstresszre hajlamos célállomásokon (pl. a forró mediterrán nyáron).

Az NbS UGI tervezésének és megvalósításának költsége nagyban változhat számos belső tényezőtől függően, mint például a térbeli méret, a technológia alkalmazása a megoldásokban, a karbantartás gyakorisága és a javítás szükségessége. A fenntartási költségek általában a természetes ökoszisztémákban, például a megmaradt élőhelyeken (pl. városi erdők vagy vizes élőhelyek) vagy a féltermészetes ökoszisztémákban (pl. gyepek rétekkel való helyettesítése) a legalacsonyabbak. Egyes NbS-típusok létesítési és fenntartási költségeit részben vagy egészben a polgárok (pl. városi gazdálkodás), a nem kormányzati szervezetek (pl. a leromlott állapotú élőhelyek helyreállítására irányuló intézkedések) vagy a magánvállalkozások (a lefolyó víz kezelésére szolgáló viharvizes tavak) fedezik. Az Európai Unió nagy erőfeszítéseket tett az NbS európai mozgósítása érdekében azáltal, hogy az európai zöld megállapodáson keresztül pénzügyi támogatást nyújtott, megerősítette a sikeres esetekkel kapcsolatos tudástranszfert (pl. Városi Természeti Atlasz), és nyilvános digitális platformokat kínált a magán- és a közszférával való együttműködés ösztönzése érdekében (Intelligens Városok Piactere). 

A városok zöldterületei és NbS-ei hozzájárulhatnak a katasztrófakockázatok csökkentéséhez, a vízgazdálkodás javításához és a helyi hűtési hatásokhoz, hogy jobban meg tudjanak birkózni a magas hőmérséklettel és hőhullámokkal. A konkrét környezeti kihívások megoldása mellett a zöld és a kék infrastruktúra olyan járulékos előnyöket is kínál, amelyek túlmutatnak elsődleges céljukon. Például a parkok és a víztestek fokozhatják a város szépségét, miközben szabadidős terekként is szolgálnak, előmozdítva a mentális és fizikai jóllétet (Nilsson és Johansson, 2021)

További járulékos előnyök: a városi biológiai sokféleség támogatása, szén-dioxid-tárolás (mérséklés), a légszennyezés mérséklése, rekreációs terek és természeti élmények biztosítása, valamint fokozott társadalmi, fizikai és mentális jóllét biztosítása. A városi területeken a természetalapú megoldások több fenntartható fejlődési célhoz is hozzájárulhatnak, különösen a fenntartható városokra vonatkozó célokhoz (11). 

Számos uniós tagállamban a városi zöld infrastruktúrát és a természetalapú megoldásokat már támogatták a földhasználat tervezésével, a csapadékvíz-gazdálkodással, a felszíni vizekkel vagy a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos nemzeti jogszabályok. Olyan ösztönzőket és kifizetéseket dolgoztak ki, amelyek a hagyományos szürke infrastruktúra helyett az NbS és az UGI megvalósítását ösztönzik. Emellett speciális tervezési eszközök, például a biotópterület-tényező (lásd például a berlini esettanulmányt) is használhatók a helyi övezetek kialakítása során annak érdekében, hogy a terület egy részét zöldterületként kell hagyni. Az Európai Unió határozottan támogatja a zöld infrastruktúra és a természetalapú megoldások koncepcióját az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia, a fenntartható vízgazdálkodás, valamint az emberek és a biológiai sokféleség jóllétének javítása érdekében az európai városokban. Például az UGI-t és az NbS-t kulcsfontosságú fogalomnak tekintik a következőkben: A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia (2020), a zöld infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia (2013) és az uniós víz-keretirányelv. Végezetül az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az alkalmazkodás természetalapú megoldásait, többek között azok városi szintű bővítése révén. 

A végrehajtási idő a térbeli léptéktől függően néhány hónaptól több évig terjed. Például a kisléptékű NbS-ek, például a zöldfalak vagy a helyi bioszűrők megvalósítása meglehetősen gyors folyamat, és a tényleges építési idő kevesebb mint egy évet vesz igénybe. Azonban a tervezés és a tervezés, a hivatalos engedélyek megszerzése, a más tervezési és fejlesztési folyamatokba való integráció meghosszabbíthatja a megvalósítási időt. A nagyléptékű zöldterület-tervezés és -végrehajtás (pl. multifunkcionális park kialakítása) több évig is eltarthat. Az új zöldterületek technikai megvalósítása is rövidebb, mint a teljes ökológiai végrehajtás. Több évbe is telhet, amíg a növényzet zöldterületekbe vagy egyetlen NbS-be, például zöldtetőkbe ültetve betölti teljes ökoszisztéma-funkcióit (pl. az éghajlatváltozás mérséklése vagy a víz- és tápanyag-megtartó képesség). 

Az összekapcsolt városi zöld infrastruktúra várható élettartamának –idejének – nagyon hosszúnak kell lennie, sokkal hosszabbnak, mint az egyes épületeknek vagy az infrastruktúrának. Egyetlen zöldterület kora több száz évtől (pl. történelmi parkok) néhány évig (pl. zöldtetők) terjedhet. Az élet -idő egyetlen N bS is változhat, de a cél az ir hosszú távú karbantartás.