A svájci Alpok Grimsel térségére vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégia

„A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” a következők kombinációjából eredő kihívásokra reagál: i. az éghajlatváltozás természeti veszélyekre gyakorolt hatásai és ii. a már meglévő társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális sebezhetőségek.

Grimsel térségét a gravitációs és hidrológiai veszélyeknek való nagymértékű kitettség jellemzi, mint például a kőzetek lezuhanása, az iszapfolyások, a torrentezési folyamatok, a földcsuszamlások, a lavinák és az aggradációs árvizek. A permafroszt olvadása és a gleccserek visszahúzódása következtében az elmúlt években a régió különböző részeit évente és egyre nagyobb mértékben érintették a tömeges mozgásokkal járó jelentős természeti veszélyek. A permafroszt vonalának hőmérséklet-vezérelt emelkedése, a gleccserek ablációja következtében a törmelék mobilizálódása, a heves esőzések növekvő valószínűsége és az emelkedő hótakaró miatt a jövőben várhatóan a nyár folyamán is nagyobb lesz a tömeges mozgások valószínűsége.

Svájcban az éves középhőmérséklet 1864 és 2017 között már 2,0°C-kal nőtt, szemben a globális 0,9°C-kal (CH2018, 2018). A Svájcra vonatkozó legutóbbi, 2018. évi éghajlati forgatókönyvek (CH2018,2018 ) szerint a 21.^század végéig az éves középhőmérséklet egész Svájcban akár 6,9°C-kal is emelkedhet az iparosodás előtti időszak óta (5,4 °C az 1981–2010 közötti referencia-időszakhoz képest) az RCP8.5 kibocsátáscsökkentési forgatókönyv esetében. A 2 °C-nak megfelelő RCP2.6. mérséklési forgatókönyv esetében a felmelegedés valószínűleg a 2,1–3,4 °C közötti tartományban lesz az iparosodás előtti szinthez képest (0,6–1,9 °C az 1981–2010 közötti időszakhoz képest). Még erősebb felmelegedés várható a nyári szezonban. Hosszú távon a mérsékletlen éghajlatváltozás (RCP8.5) miatt Svájcban az átlagos csapadékmennyiség nyáron csökkenni, télen pedig növekedni fog. A régiótól függően a téli csapadék 2100-ra prognosztizált medián növekedése +12% és +22% között mozog, a nyári csapadék medián csökkenése pedig -10% és -24% között mozog. Becslések szerint az RCP8.5 forgatókönyv szerint a nulla fokos szint télen 700-1050 méterrel fog emelkedni (az 1981-2010 közötti időszakhoz képest). Ez a havazások összegének valószínűsíthető több mint -50%-os csökkenését és az átlagos téli hótakaró -80%-os csökkenését fogja eredményezni alacsony tengerszint feletti magasságokon. Szilárd bizonyítékok támasztják alá, hogy gyakoribbak és intenzívebbek lesznek a heves esőzések, különösen a téli félévben, és a csúcsesemények intenzitása mutatja a legnagyobb változásokat: az RCP8.5 esetében a 100 éves visszatérési intervallummal rendelkező, egész napos heves csapadékesemények során a csapadék mennyisége az előrejelzések szerint 2100-ig 10–25%-kal nő. A téli csapadékmennyiség növekedésének, a hó helyett az esőzések növekvő arányának és a szélsőséges esőzések fokozódásának együttes hatása súlyos következményekkel jár az árvizek és más természeti veszélyekkel járó folyamatok kockázatára nézve.

Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok és lehetőségek svájci nemzeti elemzése (Köllner et al., 2017) a gleccserek visszahúzódása és a permafroszt olvadása miatti tömegmozgások növekvő gyakoriságát és/vagy térbeli kiterjedését azonosította több svájci régió, köztük a svájci Alpok kiemelt éghajlatváltozási kockázataként, többek között a korábban nem érintett területeken is. Alkalmazkodási intézkedések nélkül a csökkenő lejtésstabilitás és a gyakoribb tömegmozgások valószínűleg jelentős mértékben növelik az emberi életek és az anyagi javak (épületek, infrastruktúra, közvetett károk, a víztározók tárolókapacitásának csökkenése) károsodásának kockázatát.

Grimsel térségében az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia kidolgozásának egyik fontos mozgatórugója az volt, hogy a települési területek egyes részein az iszapáramlás és a helyi áradások miatt jelenleg nagy a problémás nyomás. A jövőbeli kihívások értékelése során a részt vevő érdekelt felek arra a következtetésre jutottak, hogy a hidrogravitációs veszélyek széles köre által okozott veszélyek valószínűleg növekedni fognak az éghajlatváltozás előrehaladtával, beleértve a veszélyre hajlamos időszakok nyári szezonra való kiterjesztését (Bender-Gàl et al., 2016). Az ebből eredő kockázatok közvetlenül érintik az egyetlen kantoni utat, amely a régióba irányuló és onnan kiinduló fő tömegközlekedési összeköttetés, a másodlagos útrendszert, az épületeket és településeket, az ellátási infrastruktúrát (ivóvíz, elektromos vezetékek, távközlés), valamint a vízenergia-termeléshez kapcsolódó létesítményeket, amely a régió fő gazdasági értéke.

Az éghajlatváltozás természeti veszélyekre gyakorolt hatásai szorosan kapcsolódnak e peremterületen a regionális fejlesztés számos kérdéséhez. A természeti veszélyekből eredő növekvő kockázatok átfedésben vannak és kölcsönhatásba lépnek a régión belül érvényben lévő egyéb külső nyomásokkal és társadalmi-gazdasági tendenciákkal, gyakran súlyosbítva azokat. Ezek a nem éghajlati tényezők a következők: demográfiai változások (vidéki elvándorlás, a népesség elöregedése); a településfejlesztés természeti adottságok miatti korlátozásai; korlátozott állami pénzügyi kapacitások a strukturális védelmi intézkedésekhez; a lakosság kockázatérzékelésének romlása (az érzékelt életminőség befolyásolása); az idegenforgalom vonzerejének és a foglalkoztatási szinteknek a közúti összeköttetés folyamatosságától való függése. Az éghajlatváltozás okozta természeti veszélyek befolyásolják a regionális fejlődés ezen tényezőit azáltal, hogy befolyásolják a fenntartható regionális fejlődés három kulcsfontosságú előfeltételét, és veszélyeztetik azok szükséges egyensúlyát, nevezetesen: i) közlekedési összeköttetés és a közcélú infrastruktúra megbízhatósága, ii) biztonság és iii) életminőség.

A „Természeti veszélyek kezelése” tematikus klaszteren belül „A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégia” kidolgozása egyike volt annak a 31 kísérleti projektnek, amelyeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci szövetségi kísérleti program első finanszírozási szakasza (2013–2017) finanszírozott. Ez a program a svájci nemzeti alkalmazkodási stratégia végrehajtását támogatja (SzövetségiTanács, 2012 ) azáltal,hogy pénzügyi támogatást nyújt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos innovatív és példaértékű projektekhez a kantonokban, régiókban és településeken.

A Grimsel térségére vonatkozó kísérleti projekt célja az volt, hogy felhívja a regionális szereplők figyelmét az éghajlatváltozás következményeire, és előmozdítsa az érintett szereplők közötti együttműködést a különböző szinteken és ágazatokban. A konkrét célok az alkalmazkodási lehetőségek azonosítása, a természeti veszélyek összehangolt kezelésére szolgáló szubregionális, hosszú távú alkalmazkodási stratégia kidolgozása, valamint a szereplők e stratégia végrehajtása iránti elkötelezettségének elérése voltak.

A stratégiai dokumentum a fenntartható regionális fejlődés négy stratégiai iránya köré szerveződik az éghajlatváltozás körülményei között: i) közlekedéshez való hozzáférés, ii) életminőség, iii) biztonság és iv) kommunikáció. Ezekhez a következő célkitűzéseket határozták meg (Bender-Gàlet al., 2016):

1. Közlekedési infrastruktúra: A költség-haszon szempontokat figyelembe véve biztosított a megfelelő megközelíthetőség, míg a különböző útszakaszokon különböző minőségű forgalom érhető el.
2. Életminőség: A régió lehetőségeinek optimális kihasználása az éghajlatváltozás ellenére is lehetséges. A kivándorlás tendenciája az éghajlatváltozás hatásai ellenére sem fog fokozódni, és az életminőségre gyakorolt következményei mérséklődnek.
3. Biztonság: Az önkormányzatokban való élet továbbra is biztonságos, és a lakosok jó biztonságérzettel rendelkeznek. Az embereket és az ingatlanértékeket érintő kockázatok minimálisra csökkennek.
4. Tájékoztatás: A régión belüli és a régióról szóló kommunikáció könnyen érthető, jól célzott, megfelel az egyes döntéshozatali szintek igényeinek, rendszeres, a megfelelő időben és egyértelműen egyeztetett kommunikációs csatornákon keresztül történik.

A stratégia továbbá öt érdeklődésre számot tartó területet határoz meg, és mindegyikük számára minőségi célokat határoz meg az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és fenntartható regionális fejlődés érdekében.

„A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” (Bender-Gàlet al., 2016) elismeri,hogy az éghajlatváltozásból és más folyamatban lévő társadalmi fejleményekből eredő növekvő kockázatok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Így kapcsolt módon kezeli az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a fenntartható regionális fejlődést (Steinemann et al., 2017). Ennek megfelelően a stratégia cselekvési területei részben közvetlenül kapcsolódnak az éghajlat által vezérelt természeti veszélyek folyamataihoz, részben pedig a tágabb értelemben vett regionális fejlődésre gyakorolt nem éghajlati hatásokra is irányulnak. A stratégia célja tehát, hogy természeti veszélyekkel és kockázatkezeléssel összefüggésben biztosítsa az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens regionális fejlődést.

A status quo, a várható változások, az ebből eredő jövőbeli kihívások és a lehetséges lehetőségek értékelése alapján a stratégiai dokumentum (Bender-Gàlet al., 2016)stratégiai irányokat és a következő öt érdeklődési területet határozza meg: épületek, települések és létesítmények; kantoni út és infrastruktúra; c) idegenforgalom; d) foglalkoztatás és gazdasági fejlődés; valamint e) a falusi élet, a társadalmi-kulturális szempontok és a táj. Minden egyes érdeklődési terület esetében azonosítják, értékelik és rangsorolják a lehetséges cselekvési területeket, ami hat konkrét intézkedésből álló portfóliót eredményez. Ezeket operatív módon határozzák meg, beleértve a felelősségi köröket, a munkalépéseket, az előrehaladási mutatókat stb. Az intézkedések típusa és címe eltérő: intézményi környezet, tudásbázis fejlesztése, településfejlesztés, kommunikáció, marketing, technikai megoldáshoz való hozzájárulás. A következő intézkedéseket határozták meg:

• Irányítóbizottságlétrehozása „A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” számára: Irányítócsoportlétrehozása, valamint feladatainak és feladatmeghatározásának meghatározása az intézkedések végrehajtásának, nyomon követésének és előmozdításának biztosítása érdekében.
• Fel nem használt ingatlanok átalakítása lakóingatlanná (Guttannen település, Boden község): Új lakótereklétrehozása, új lakosok vonzása és a befelé irányuló településfejlesztés előmozdítása a társadalmi és kulturális falusi élet biztosítása, valamint a terület mint élettér vonzerejének megőrzése érdekében az éghajlatváltozás viszontagságai ellenére. Az intézkedés a biztonságnak és az életminőségnek az éghajlatváltozás okozta természeti veszélyek miatti vélt csökkenésére reagál, és célja, hogy ellensúlyozza a lakosság változó kockázatérzékelése által táplált kivándorlást.
• A természeti veszélyekre vonatkozó adatok és információk cseréjének javítása: Infrastruktúra és eljárások létrehozása a különböző forrásokból származó, természeti veszélyekre vonatkozó adatok és információk cseréjére és feldolgozására, valamint azoknak a szakértők és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátására. Ez támogatja a regionális szereplőket a kockázatok kezelésében.
• Felkészülés az esetleges új vasúti csatlakozásra: Az intézkedés célja, hogy hozzájáruljon a Grimsel-hágó alatt észak-déli irányban elhaladó 20 km hosszú alagútrendszerben egy új, nagyfeszültségű elektromos vezetékkel összekapcsolt keskeny nyomtávú vasút megépítésére vonatkozó tervekről szóló közelmúltbeli politikai vitához. A projekt „éghajlatbiztos” alternatívát kínál a veszélynek kitett kantoni úttal szemben. A projektnek a régióra gyakorolt lehetséges hatásait és a természeti veszélyeknek való kitettségét értékelni kell, és be kell építeni a döntéshozatalba.
• A turizmus válságkommunikációjának javítása: Személyre szabott kommunikációs koncepciókidolgozása és végrehajtása annak érdekében, hogy a turisztikai felhasználói csoportok időben, pontosabban és hatékonyabban értesüljenek a veszélyes események előfordulásáról.
• A természeti környezet és a dinamikus folyamatok marketingje: Olyan turisztikai termékek fejlesztése, amelyek a tájat és a természeti környezetet regionális értékként forgalmazzák. Ennek hozzá kell járulnia a vendégek természeti veszélyekkel kapcsolatos folyamatokkal kapcsolatos tudatosságának növeléséhez, valamint a vészhelyzeti intézkedések, például az útlezárások jobb megértéséhez is.

Az 1. végrehajtási intézkedés esetében a stratégia strukturálisan a régióhoz kötődik azáltal, hogy már 2016-ban létrehozta az irányítócsoportot. Az irányítócsoport a stratégia végrehajtására újonnan létrehozott irányítási rendszer része, amely a régió meglévő intézményi struktúráira épül, és ötvözi a központi koordinációt a decentralizált felelősségi körökkel. A stratégia kidolgozásában részt vevő fontos intézményekből áll, elnöke pedig a Regionalkonferenz Oberland-Ost, egy olyan intézmény, amely a regionális politika koordinálásáért felelős, és az önkormányzati, kantoni és szövetségi hatóságok kapcsolódási pontjain jár el. A stratégia kidolgozásában részt vevő szereplők szándéknyilatkozat aláírásával elkötelezték magukat a stratégia végrehajtása mellett.

2018 végére a további intézkedések megvalósítása vegyes képet mutat, a végrehajtás állapota a véglegesítéstől a folyamatban lévő intézkedéseken át a nehézségekkel küzdőkig terjed: A természeti veszélyfolyamatok turisztikai hasznosítása (6. intézkedés) sikeresen zajlik, és egyetemi kurzusokat, tudományos kirándulásokat és más kontinensekről érkező látogatók tanulmányi látogatásait hozza a régióba. A természeti veszélyekre vonatkozó adatok cseréjének javítása (3. intézkedés) a régió fő infrastruktúra-üzemeltetői között nagyon jól halad, és jelentős eredményeket hozott, például a felesleges nyomonkövetési struktúrák helyreállítása, az egyes üzemeltetők által működtetett adatbázisok közös használata és az új nyomonkövetési rendszerek közös beszerzése tekintetében. Az új vasúti összeköttetésre vonatkozó tervekkel kapcsolatos érveket (4. intézkedés) előkészítették és közölték a felelős döntéshozókkal, de a szövetségi szintű politikai döntések miatt az építési projektet egy későbbi időpontra halasztották. A 2. és 5. intézkedés végrehajtása jelenleg késik vagy szünetel, mivel megváltoztak a kulcsfontosságú keretfeltételek (új önkormányzat, személyes változás az intézkedésért felelős szereplőnél).

A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló stratégiát egy 2014 és 2016 között zajló, részvételen alapuló folyamat keretében dolgozták ki. Az összes érdekelt fél bevonása és a fontos intézményi szereplők széles körű képviselete a munkacsoportban a projekt sikerének kulcsfontosságú tényezője (Steinemann et al., 2016). Mindenekelőtt a részvételi folyamatnak sikerült összehoznia a különböző szintű ágazati szereplőket, akik addig meglehetősen széttagolt módon követtek különálló kockázatkezelési stratégiákat. A folyamatszervezés a projektmenedzsmentből, a munkacsoportból, egy alvállalkozó külső szakértőből, valamint a finanszírozási program koordinátoraként a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalból (FOEN) állt. A folyamatirányító csoportot a Regionalkonferenz Oberland-Ost vezette, amely projektvégrehajtó szervként is működött, és magában foglalta a kantoni közigazgatás mérnöki irodájának (Oberingenieurkreis I) és egy önkormányzatnak a képviselőit. A munkacsoportban további partnerek képviselték az összes települést, az érintett kantoni hivatalokat, valamint az energiaipar, a közlekedési infrastruktúra, az idegenforgalom és a mezőgazdaság kulcsfontosságú regionális ágazatait képviselő állami és magánszereplőket. Egy külső tanácsadó felelt a folyamatok irányításáért, az ülések megkönnyítéséért és a szakértői tanácsadásért. A FOEN finanszírozó szerv egyik, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásért felelős tisztviselője további tanácsadást és szakértelmet biztosított.

A stratégiát műhelymunka-alapú folyamat keretében dolgozták ki, amely öt szakaszra tagolódott. A 2014. májusi nyitórendezvénytől a 2016. januári zárórendezvényig összesen hat műhelytalálkozóra került sor. Céljuk a szereplők igényeinek és problémafelfogásának, a rendszerszintű kölcsönös függőségeknek, a cselekvési igényeknek és lehetőségeknek, az esetleges konfliktusoknak, a stratégia kialakításának, a prioritásoknak és a stratégiai irányoknak, a közös céloknak és a konkrét intézkedéseknek az azonosítása és megvitatása volt. A munkaértekezletek előkészítése és utófeldolgozása bemeneti dokumentumok segítségével történt, amelyeket fokozatosan alakítottak át a végleges stratégiai dokumentummá.

A kétoldalú tájékozódó megbeszélések – különösen az első munkaértekezlet előtt – nagyon hasznosnak bizonyultak a tényleges problémahelyzet tisztázása és a munkaértekezletek során folytatott megbeszélések strukturálása szempontjából. Ezek a megbeszélések bizonyos mértékig kiegészítették a munkaértekezleteket, amennyiben a korlátozott időkeret nem tette lehetővé valamennyi résztvevő számára, hogy teljes mértékben kifejezze valamennyi aggályát. A „világkávézó” formátum különösen alkalmas módszernek bizonyult a műhelytalálkozókon belüli kis csoportokban folytatott megbeszélések megkönnyítésére. Elősegítették a folyamatban való aktív részvételt és a folyamat eredményével való pozitív azonosulást azáltal, hogy felkérték a résztvevőket, hogy járuljanak hozzá például érdekcsoportjuk jövőbeli jövőképéhez, és rájuk ruházták az intézkedések kidolgozásának felelősségét.

Az érdekelt felek részvételének folyamata döntő fontosságú volt a stratégiai célok által lefedett stresszterületen belüli intézkedések megfelelő egyensúlyának eléréséhez. Ez magában foglalta az elfogadható kockázati szintek, valamint a megfelelő szintű biztonság, hozzáférhetőség és életminőség közötti egyensúly megteremtését. Levont tanulságaikban (Steinemann et al., 2016 ) a folyamatirányítók arra a következtetésre jutnak,hogy a tudományos tények önmagukban nem elegendőek a kapcsolódó ítéletek meghozatalához, hanem közös álláspontokat kell kialakítani a közös tanácskozási folyamat során a különböző nézetek és problémamegítélések kicserélésével.

„A Grimsel régióra vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” című projektet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci kísérleti program (FOEN, 2017)koordinátorai sikeresnek és „bevált gyakorlatnak” tekintik. Azon kísérleti projektek kisebbségébe tartozik, amelyek túlmutattak a tudásalap javításán vagy a támogatási eszközök fejlesztésén, és konkrét alkalmazkodási lehetőségeket határoztak meg, regionálisan rögzített stratégiában fogalmazták meg azokat, és előkészítették a gyakorlati végrehajtást. A különböző dimenziókhoz kapcsolódó következő fő sikertényezők azonosíthatók (Steinemann et al., 2016):

A külső keretfeltételekhez kapcsolódó sikertényezők:

• Az elmúlt években bekövetkezett veszélyesemények a projekt kezdetén problémás nyomást okoztak, ami felhívta a figyelmet a fellépés szükségességére, és növelte a regionális alkalmazkodási folyamat elindítására való hajlandóságot.
• A helyi árvízkockázat újraértékelése a stratégia kidolgozása során azt jelentette, hogy a kockázat az eredetileg feltételezettnél kevésbé volt súlyos, ami megkönnyítette az érintett szereplők problémafelfogását. Bár ez a dinamika ambivalensnek tekinthető, a helyi kockázatérzékelés változásai megkönnyítették a stratégiai folyamat hatókörének elmozdulását a (strukturális) kockázatkezelési intézkedésekre való meglehetősen szűk összpontosítástól a sokkal szélesebb körű regionális fejlesztési perspektívák felé.
• Kedvező előfeltétel volt a természeti veszélyekkel kapcsolatos folyamatokra vonatkozó regionális adatok jelenlegi és jövőbeli megfelelő rendelkezésre állása.
• A stratégia kidolgozásának kezdeményezését és a tematikus fókuszok kiválasztását a régión belüli szereplők és regionális igényeik vezérelték alulról felfelé.
• A kísérleti programból származó szövetségi finanszírozás támogató jellegű volt. Ez jelezte a magasabb kormányzati szintű politikai akaratot és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás relevanciáját.
• Az az általános svájci hagyomány, hogy a lakosok erős polgári szerepet töltenek be, és hozzá vannak szokva ahhoz, hogy egyidejűleg különböző társadalmi szerepeket töltsenek be, termékeny táptalajnak bizonyult a részvételi politika kidolgozásához.

A stratégia kidolgozásának folyamatához kapcsolódó sikertényezők:

• Az érintett regionális szereplők széles körű részvétele több szinten és regionálisan fontos gazdasági ágazatokban, beleértve a régióban jó hírnévvel és nagy hitelességgel rendelkező kulcsszereplőket is. Ez a stratégia széles körű elfogadottságát is biztosította.
• A folyamatmenedzserek erős elkötelezettsége és a részt vevő szereplők magas motivációja. A szereplők felelősségvállalását elősegítette, hogy rájuk ruházták az intézkedések kidolgozásának felelősségét.
• A külső tanácsadók bevonása biztosította a professzionális projektmenedzsmentet, a műhelyek vonzó megkönnyítését, valamint az ülések hatékony előkészítését és utófeldolgozását.
• A folyamat tematikus rugalmasságának biztosítása lehetővé tette a külső keretfeltételek változásaira való reagálást, és kreatív mozgásteret nyitott.
• A részt vevő szereplők szándéknyilatkozat aláírásával elkötelezték magukat a stratégia végrehajtása mellett.

A stratégia tartalmához kapcsolódó sikertényezők:

• Kulcsfontosságú sikertényező volt, hogy az éghajlattal kapcsolatos természeti veszélyeket szélesebb regionális fejlesztési összefüggésben kezelték, teljes mértékben figyelembe véve a társadalmi fejleményekkel és a társadalmi-gazdasági regionális kihívásokkal való kölcsönhatásukat.
• Támogatta, hogy az éghajlatváltozásból és a társadalmi alkalmazkodásból eredő lehetőségekkel is foglalkozzanak. Az egyik intézkedés például arra irányul, hogy kihasználja a változó éghajlati viszonyok által formált dinamikus tájfolyamatokat azáltal, hogy azokat turisztikai eszközként értékesíti.
• A stratégia végrehajtását szolgáló új irányítási struktúra (feladatkörrel rendelkező irányítócsoport) létrehozásával intézményesítették a stratégiai folyamatot.

Bizonyos mértékig korlátozó tényező volt, hogy a műhelymunka során az éghajlatváltozással kapcsolatos forgatókönyvekkel végzett csoportalapú munka nem volt sikeres. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a problémaértékeléseket és az alkalmazkodási lehetőségeket az éghajlatváltozás különböző (gyenge, közepes, erős) forgatókönyvei szerint differenciálják a bizonytalanságok figyelembevétele érdekében. Kiderült azonban, hogy ez a megközelítés túl bonyolult. Ehelyett a szereplők közös értékeléseket dolgoztak ki az éghajlatváltozás előrehaladtával bekövetkező jövőbeli fejlemények általános irányáról (a jelenlegi helyzet javul, romlik vagy állandó marad), amelyek nem voltak meghatározott időhorizonthoz kötve.

Bár egyes intézkedések végrehajtása már megvalósult, vagy jó előrehaladást mutat, a keretfeltételek változásai jelenleg negatívan hatnak más intézkedésekre, vagy korlátozzák azok hatását. A használaton kívüli épületek átalakítására irányuló előkészítő lépések (2. intézkedés) ellenére a helyi önkormányzat politikai változása jelenleg felfüggesztette a folyamatot. Az 5. intézkedésért felelős szereplőnél történt személyzeti változás eddig késleltette annak végrehajtását. Az új Grimsel vasútvonallal kapcsolatos érvek (4. intézkedés) befejeződtek, és a projekt mellett érveltek, de a szövetségi kormány időközben leminősítette annak prioritását.

A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló stratégia kidolgozása egyike volt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci szövetségi kísérleti program által finanszírozott projekteknek. Az első finanszírozási szakaszban a kísérleti program 31 projektet finanszírozott, amelyek teljes finanszírozási volumene 7,7 millió svájci frank volt. A kísérő intézkedések nélkül ez projektenként átlagosan mintegy 200 000 svájci frank összegű költségvetést jelent.

A stratégiában meghatározott minden egyes intézkedés esetében ismertetik az előnyöket és a tervezett eredményeket, és minőségi szempontból jellemzik a finanszírozási igényeket, de sem az előnyöket, sem a költségeket nem számszerűsítették. Az irányítócsoport létrehozása és működtetése nem okozott többletköltséget, mivel az adminisztrációt és a munkaidőt a tagszervezetek rendes költségvetése fedezi. A stratégiai dokumentum kidolgozásakor nem lehetett megbecsülni más intézkedések költségeit, mivel a legtöbb esetben az intézkedések teljes megvalósításához szükséges finanszírozási igény az első végrehajtási lépések eredményeitől függ (pl. a különböző felhasználói csoportok pontos igényeinek tisztázása a természeti veszélyekre vonatkozó tervezett adatközponttal kapcsolatban). Ennek megfelelően a költségbecslés néha az intézkedések lépésenkénti végrehajtási tervének részét képezi.

A minőségi költség-haszon megfontolások fontos szerepet játszottak a stratégia kidolgozásában, és számos intézkedés alapját képezik. Például a közúti infrastruktúra természeti veszélyekkel szembeni védelmét és a forgalomhoz való hozzáférés minőségének javítását korlátozza az állami pénzügyi források korlátozott rendelkezésre állása. Ezért fenn kell tartani, hogy a közútkezelési rendszer jelenleg a veszélyeztetett területek figyelemmel kísérésére és károk bekövetkezése esetén a helyreállítási intézkedések előkészítésére összpontosít, mivel a nagyobb strukturális védelmi intézkedések finanszírozása nem valósítható meg. A kockázatmegelőzés (megfelelő védelmi szintek) és a kockázattűrés (elfogadható kockázati szintek) közötti feszültség terén hasonló költség-haszon kapcsolatok járulnak hozzá számos olyan kihíváshoz, amelyre a stratégia választ ad.

A stratégiai dokumentum tartalma és az abban meghatározott alkalmazkodási intézkedések zökkenőmentesen kapcsolódnak a vonatkozó önkormányzati, kantoni és szövetségi jogszabályokhoz.

Az intézkedéscsomag végrehajtása 2016-ban kezdődött, azaz közvetlenül a stratégiai dokumentum véglegesítése és a magvető finanszírozási kísérleti projekt befejezése után. A stratégia intézményi intézkedésként történő végrehajtásával foglalkozó irányítócsoportot már 2016-ban létrehozták. Egyes intézkedések jellegüknél fogva meglehetősen határozatlan időre szólnak, míg számos más intézkedés befejezését eredetileg 2018 végéig tervezték. Mivel ezen intézkedések némelyike késedelmet szenved vagy kihívásokkal néz szembe, az irányítócsoport átütemezheti vagy felülvizsgálhatja azokat.

A stratégiában meghatározott intézkedések túlnyomórészt nem strukturálisak, hanem inkább folyamatorientáltak, és céljuk az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, fenntartható regionális fejlődés feltételeinek és tartós folyamatainak kialakítása. Így „élettartamukra” nem vonatkozik diszkrét időtartomány.

Regionalkonferenz Oberland-Ost
Jungfraustrasse 38, Postfach 312, 3800 Interlaken
Email: region@oberland-ost.ch  
Homepage: https://www.oberland-ost.ch 

Oberingenieurkreis I, Tiefbauamt des Kantons Bern
Schlossberg 20, 3602 Thun 
Homepage: www.bve.be.ch/tba 

„A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” elnevezésű kísérleti projekt, amelyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci kísérleti program finanszíroz (1. finanszírozási szakasz: 2013-2017)