Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia a svájci Alpokban található Grimsel térség számára

Az „Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája a Grimsel-térség számára” azokra a kihívásokra reagál, amelyek i. az éghajlatváltozásnak a természeti veszélyek potenciáljára gyakorolt hatásai és ii. a társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális környezet már meglévő sebezhetőségei kombinációjából erednek.

A Grimsel-területet a gravitációs és hidrológiai veszélyes folyamatoknak való nagyfokú kitettség jellemzi, mint például a sziklazuhanás, az iszapfolyások, az özönvízszerű folyamatok, a földcsuszamlások, a lavinák és az aggradáció révén bekövetkező áradások. A permafroszt felolvadása és a gleccser visszahúzódása következtében a régió különböző részeit az elmúlt években évente és egyre nagyobb mértékben érintették a tömeges mozgásokkal járó súlyos természeti veszélyek. A permafroszt vonal emelkedésének hőmérséklet által vezérelt emelkedése, a gleccser ablációja következtében a törmelék mobilizálása, a heves esőzések növekvő valószínűsége és az emelkedő hóvonal miatt a jövőben várhatóan a nyár folyamán is nagyobb valószínűséggel fordulnak elő nagyobb tömegmozgások.

Az éves középhőmérséklet Svájcban már 2,0 °C-kal nőtt 1864 és 2017 között, szemben a globális 0,9 °C-kal (CH2018, 2018). A Svájcra vonatkozó legfrissebb 2018. évi éghajlati forgatókönyvek (CH2018, 2018) szerint az RCP8.5 kibocsátáscsökkentés nélküli forgatókönyv esetében a 21. ^század végéig az éves középhőmérséklet Svájc egész területén akár 6,9 °C-kal is emelkedhet az iparosodás előtti időszak óta (5,4 °C az 1981–2010 közötti referencia-időszakhoz képest). A 2 °C-nak megfelelő RCP2.6 mérséklési forgatókönyv esetében a felmelegedés valószínűleg 2,1–3,4 °C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet (0,6–1,9 °C az 1981–2010-es időszakhoz képest). A nyári szezonban még erősebb felmelegedés várható. Hosszú távon a mérsékeletlen éghajlatváltozás (RCP8.5) miatt az átlagos csapadékmennyiség Svájcban nyáron csökkenni, télen pedig növekedni fog. A régiótól függően a téli csapadék 2100-ra előre jelzett medián növekedése +12% és +22% között, a nyári csapadék medián csökkenése pedig -10% és -24% között mozog. Becslések szerint az RCP8.5 forgatókönyv szerint a nulla fokos szint télen 700-1050 méterrel emelkedik (1981-2010-hez képest). Ez azt eredményezi, hogy a hóesés összege valószínűleg több mint -50%-kal, az átlagos téli hótakaró pedig -80%-kal csökken alacsony tengerszint feletti magasságban. Szilárd bizonyítékok vannak arra, hogy gyakoribb és intenzívebb heves esőzések lesznek, különösen a téli félévben, és a csúcsesemények intenzitása mutatja a legnagyobb változásokat: az RCP8.5 esetében a 100 éves visszatérési intervallummal rendelkező, egész napos heves csapadékesemények csapadékmennyisége az előrejelzések szerint 10–25%-kal nő 2100-ig. A növekvő téli csapadékmennyiség, a hó helyett növekvő csapadékmennyiség és a fokozódó szélsőséges esőzések együttes hatása súlyos következményekkel jár az áradások és más természeti veszélyekkel járó folyamatok kockázatára nézve.

Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok és lehetőségek svájci nemzeti elemzése (Köllner et al., 2017) a gleccserek visszahúzódása és a permafroszt felolvadása miatt a tömegmozgások növekvő gyakoriságát és/vagy térbeli kiterjedését azonosította több svájci régió, köztük a Svájci Alpok kiemelt éghajlatváltozási kockázataként, többek között a korábban nem érintett területeken is. Alkalmazkodási intézkedések nélkül a meredekség stabilitásának csökkenése és a gyakoribb tömegmozgások valószínűleg jelentős mértékben növelik az emberi életek és az anyagi eszközök (épületek, infrastruktúra, közvetett károk, a víztározók tárolási kapacitásának csökkenése) károsodásának kockázatát.

Grimsel térségében a települési területek egyes részein az iszapfolyásokból és a helyi áradásokból eredő jelenlegi nagy problémanyomás fontos mozgatórugója volt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia kidolgozásának. A jövőbeli kihívások értékelése során a részt vevő érdekelt felek arra a következtetésre jutottak, hogy a különböző hidrogravitációs veszélyek által okozott veszélyek valószínűleg növekedni fognak az éghajlatváltozás előrehaladásának körülményei között, beleértve a veszélyeknek kitett időszakok nyári szezonra való kiterjesztését is (Bender-Gàl et al., 2016). Az ebből eredő kockázatok közvetlenül érintik az egyetlen kantoni utat, amely a régió fő tömegközlekedési összeköttetése, a másodlagos útrendszert, az épületeket és településeket, az ellátási infrastruktúrát (ivóvíz, elektromos vezetékek, távközlés), valamint a vízenergia-termeléshez kapcsolódó létesítményeket, amely a régió fő gazdasági eszköze.

Az éghajlatváltozás természeti veszélyekre gyakorolt hatásai szorosan kapcsolódnak a vidéki peremterületek regionális fejlődésének számos kérdéséhez. A természeti veszélyekből eredő folyamatokból eredő növekvő kockázatok átfedik egymást, és kölcsönhatásba lépnek a régión belül hatályban lévő egyéb külső nyomásokkal és társadalmi-gazdasági tendenciákkal, gyakran súlyosbítva azokat. Ezek a nem éghajlati tényezők a következők: demográfiai változások (vidéki kivándorlás, a népesség elöregedése); a településfejlesztés természeti adottságok miatti korlátozásai; a strukturális védelmi intézkedésekre rendelkezésre álló korlátozott állami pénzügyi kapacitások; a lakosság kockázatérzékelésének romlása (amely befolyásolja az érzékelt életminőséget); az idegenforgalom vonzerejének és a foglalkoztatási szinteknek a közúti összeköttetés folytonosságától való függése. Az éghajlatváltozás okozta természeti veszélyek befolyásolják a regionális fejlődés e tényezőit azáltal, hogy érintik a fenntartható regionális fejlődés három kulcsfontosságú előfeltételét, és veszélyeztetik azok szükséges egyensúlyát, nevezetesen i. a közlekedési összeköttetést és a közcélú infrastruktúra megbízhatóságát, ii. a biztonságot és iii. az életminőséget.

A „Természeti veszélyek kezelése” tematikus klaszteren belül „A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiájának” kidolgozása egyike volt annak a 31 kísérleti projektnek, amelyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci szövetségi kísérleti program első finanszírozási szakasza (2013–2017) finanszírozott. Ez a program a svájci nemzeti alkalmazkodási stratégia (Szövetségi Tanács, 2012) végrehajtását támogatja azáltal, hogy pénzügyi támogatást nyújt a kantonokban, régiókban és településeken az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos innovatív és példaértékű projektekhez.

A Grimsel térségére vonatkozó kísérleti projekt célja az volt, hogy érzékenyítse a regionális szereplőket az éghajlatváltozás következményeire, és előmozdítsa az érintett szereplők közötti együttműködést a különböző szinteken és ágazatokban. Konkrét cél volt az alkalmazkodási lehetőségek azonosítása, egy szubregionális, hosszú távú alkalmazkodási stratégia kidolgozása a természeti veszélyek összehangolt kezelése érdekében, valamint a szereplők elkötelezettségének elérése a végrehajtás iránt.

A stratégiai dokumentum középpontjában a fenntartható regionális fejlődés négy stratégiai iránya áll az éghajlatváltozás körülményei között: i) a közlekedéshez való hozzáférés, ii) az életminőség, iii) a biztonság és iv) a kommunikáció. Ezekhez a következő célkitűzéseket határozták meg (Bender-Gàl et al., 2016):

1. Közlekedési infrastruktúra: A költség-haszon szempontokat figyelembe véve biztosított a megfelelő megközelíthetőség, míg a különböző útszakaszokon eltérő minőségű forgalom érhető el.
2. Életminőség: A régióban rejlő lehetőségek optimális kihasználása az éghajlatváltozás ellenére is lehetséges. A kivándorlás tendenciája az éghajlatváltozás hatásai ellenére sem fog fokozódni, és enyhíteni fogják annak az életminőségre gyakorolt következményeit.
3. Biztonság: Az önkormányzatokban való élet továbbra is biztonságos, és a lakosok jó biztonságérzettel rendelkeznek. Az embereket és az ingatlanértékeket érintő kockázatok minimálisra csökkennek.
4. Kommunikáció: A régión belüli és a régióval kapcsolatos kommunikáció könnyen érthető, jól célzott, megfelel az egyes döntéshozatali szintek igényeinek, rendszeres, a megfelelő időben és egyértelműen elfogadott kommunikációs csatornákon keresztül történik.

A stratégia továbbá öt érdeklődési területet határoz meg, és mindegyikre vonatkozóan minőségi célokat határoz meg az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és fenntartható regionális fejlődés érdekében.

„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája a Grimsel-térség számára” (Bender-Gàl et al., 2016) elismeri, hogy az éghajlatváltozásból és más folyamatban lévő társadalmi fejleményekből eredő növekvő kockázatok szorosan összefüggenek egymással. Így összekapcsolva kezeli az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a fenntartható regionális fejlődést (Steinemann et al., 2017). Ennek megfelelően a stratégia tevékenységi területei részben közvetlenül kapcsolódnak az éghajlatváltozás okozta természeti veszélyekkel kapcsolatos folyamatokhoz, részben pedig a tágabb értelemben vett regionális fejlődésre gyakorolt nem éghajlati hatásokat is célozzák. A stratégia célja tehát az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens regionális fejlődés biztosítása a természeti veszélyekkel és a kockázatkezeléssel összefüggésben.

A jelenlegi helyzet, a várható változások, az ebből eredő jövőbeli kihívások és a potenciális lehetőségek értékelése alapján a stratégiai dokumentum (Bender-Gàl et al., 2016) stratégiai irányokat és a következő öt érdeklődési területet határozza meg: a) épületek, települések és létesítmények; b) kantoni út és infrastruktúra; c) turizmus; d) foglalkoztatás és gazdasági fejlődés; valamint e) a falusi élet, a társadalmi-kulturális szempontok és a táj. Minden egyes érdeklődési terület esetében azonosítják, értékelik és rangsorolják a lehetséges cselekvési területeket, ami hat konkrét intézkedésből álló portfóliót eredményez. Ezeket operatív módon határozzák meg, beleértve a felelősségi köröket, a munkalépéseket, az előrehaladási mutatókat stb. Az intézkedések különböző típusúak és címűek: intézményi környezet, tudásbázis fejlesztése, településfejlesztés, kommunikáció, marketing és technikai megoldáshoz való hozzájárulás. A következő intézkedéseket határozták meg:

• „A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája” irányítóbizottságának létrehozása: Irányítócsoport létrehozása, valamint feladatainak és hatáskörének meghatározása az intézkedések végrehajtásának, nyomon követésének és előmozdításának biztosítása érdekében.
• Fel nem használt lakóingatlanok átalakítása (Guttannen település, Boden falu): Új lakóterek kialakítása, új lakosok vonzása és a befelé irányuló településfejlesztés előmozdítása a falusi társadalmi és kulturális élet biztosítása, valamint a terület mint élettér vonzerejének megőrzése érdekében az éghajlatváltozás viszontagságai ellenére. Az intézkedés az éghajlatváltozás okozta természeti veszélyek miatt érzékelt biztonsági és életminőségi veszteségekre reagál, és célja a lakosság változó kockázatérzékelése által táplált kivándorlás ellensúlyozása.
• A természeti veszélyekre vonatkozó adatok és információk cseréjének javítása: Infrastruktúra és eljárások létrehozása a különböző forrásokból származó, természeti veszélyekre vonatkozó adatok és információk cseréjéhez és feldolgozásához, valamint azok szakértők és a nyilvánosság számára történő biztosításához. Ez támogatja a regionális szereplőket a kockázatok kezelésében.
• Felkészülés az esetleges új vasúti összeköttetésre: Az intézkedés célja, hogy hozzájáruljon a Grimsel-hágó alatt észak-déli irányban áthaladó, 20 km hosszú alagútrendszerben egy új, nagyfeszültségű elektromos vezetékkel összekapcsolt keskeny nyomtávú vasútvonal építésére vonatkozó tervekről a közelmúltban folytatott politikai vitához. A projekt „éghajlatbiztos” alternatívát kínál a veszélynek kitett kantoni út helyett. Értékelni kell a projektnek a régióra gyakorolt lehetséges hatásait és a természeti veszélyeknek való kitettségét, és be kell építeni a döntéshozatalba.
• Az idegenforgalom válságkommunikációjának javítása: Személyre szabott kommunikációs koncepció kidolgozása és végrehajtása annak érdekében, hogy a veszélyes események előfordulására vonatkozó információkat időszerűbb, pontosabb és hatékonyabb módon továbbítsák a turisztikai felhasználói csoportoknak.
• A természeti környezet és a dinamikus folyamatok marketingje: Olyan turisztikai termékek fejlesztése, amelyek regionális értékként értékesítik a tájat és a természeti környezetet. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy a vendégek figyelmét felhívják a természeti veszélyekkel kapcsolatos folyamatokra, és jobban megértsék az olyan vészhelyzeti intézkedéseket, mint az útlezárások.

Végrehajtási intézkedés 1), a stratégiát strukturálisan rögzítették a régióban azáltal, hogy már 2016-ban létrehozták az irányítócsoportot. Az irányítócsoport a stratégia végrehajtására újonnan létrehozott irányítási rendszer része, amely a régió meglévő intézményi struktúráira épül, és ötvözi a központi koordinációt a decentralizált felelősségi körökkel. Olyan fontos intézményekből áll, amelyek részt vettek a stratégia kidolgozásában, és elnöke a Regionalkonferenz Oberland-Ost, egy olyan intézmény, amely a regionális politika koordinálásáért felelős, és az önkormányzati, kantoni és szövetségi hatóságok felületén működik. A stratégia kidolgozásában részt vevő szereplők szándéknyilatkozat aláírásával kötelezték el magukat a stratégia végrehajtása mellett.

2018 végére a további intézkedések végrehajtása vegyes képet mutat, a végrehajtás állapota a véglegesítéstől a folyamatban lévő intézkedéseken át a nehézségekkel való szembenézésig terjed: A természeti veszélyfolyamatok turisztikai hasznosítása (6. intézkedés) sikeresen zajlik, és egyetemi kurzusokat, tudományos kirándulásokat és tanulmányi látogatásokat hoz a látogatók számára egészen más kontinensekről a régióba. A természeti veszélyekkel kapcsolatos adatcsere (3. intézkedés) javítása a régió fő infrastruktúra-üzemeltetői között nagyon jól halad, és jelentős eredményeket hozott, például a redundáns nyomonkövetési struktúrák orvoslása, az egyes üzemeltetők által működtetett adatbázisok közös használata és az új nyomonkövetési rendszerek közös beszerzése tekintetében. Az új vasúti összeköttetésre vonatkozó tervekkel (4. intézkedés) kapcsolatos érveket előkészítették és közölték a felelős döntéshozókkal, de a szövetségi szintű politikai döntések miatt az építési projektet egy későbbi időpontra halasztották. A 2. és 5. intézkedés végrehajtása jelenleg késik vagy szünetel, mivel a kulcsfontosságú keretfeltételek megváltoztak (új önkormányzat, személyes változás az intézkedésért felelős szereplőnél).

„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája Grimsel térségében” című dokumentumot egy 2014 és 2016 között zajló részvételi folyamat keretében dolgozták ki. A projekt sikerének egyik kulcsfontosságú tényezője az összes érdekelt fél bevonása és a fontos intézményi szereplők széles körű képviselete a munkacsoportban (Steinemann et al., 2016). Mindenekelőtt a részvételi folyamatnak sikerült összehoznia a különböző szintek ágazati szereplőit, akik addig meglehetősen széttagolt módon külön kockázatkezelési stratégiákat követtek. A folyamatszervezés a projektmenedzsmentből, a munkacsoportból, egy alvállalkozásba adott külső szakértőből, valamint a finanszírozási program koordinátoraként a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalból (FOEN) állt. A folyamatirányítási csoportot a Regionalkonferenz Oberland-Ost vezette, amely egyben a projekt végrehajtó szerve is volt, és a kantoni közigazgatás mérnöki irodájának (Oberingenieurkreis I) és egy településnek a képviselőiből állt. A munkacsoportban képviselt további partnerek közé tartozott az összes település, az érintett kantoni hivatalok, valamint az energiaipar, a közlekedési infrastruktúra, az idegenforgalom és a mezőgazdaság kulcsfontosságú regionális ágazatait képviselő állami és magánszereplők. Egy külső tanácsadó felelt a folyamatok irányításáért, az ülések elősegítéséért és a szakértői tanácsadásért. További tanácsadást és szakértelmet nyújtott a FOEN finanszírozó szerv éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásért felelős tisztviselője.

A stratégiát műhelymunka keretében dolgozták ki, amely öt szakaszból állt. A 2014. májusi nyitórendezvénytől a 2016. januári zárórendezvényig összesen hat munkaértekezletre került sor. Arra szolgáltak, hogy azonosítsák és megvitassák a szereplők igényeit és problémafelfogását, a rendszerszintű kölcsönös függőségeket, a cselekvési igényeket és lehetőségeket, a lehetséges konfliktusokat, a stratégia kialakítását, a prioritásokat és a stratégiai irányokat, a közös célokat és a konkrét intézkedéseket. A munkaértekezleteket inputanyagok segítségével készítették elő és dolgozták fel, amelyeket fokozatosan a végleges stratégiai dokumentummá alakítottak át.

A kétoldalú feltáró megbeszélések, különösen az első munkaértekezlet előtt, nagyon hasznosnak bizonyultak a tényleges problémahelyzet tisztázása és a munkaértekezletek során folytatott megbeszélések strukturálása szempontjából. Ezek a megbeszélések bizonyos mértékig kiegészítették a munkaértekezleteket, arra az esetre, ha a korlátozott időkeretek nem tennék lehetővé valamennyi résztvevő számára, hogy teljes mértékben kifejezze aggályait. A „világkávézó” formátum különösen alkalmas módszernek bizonyult a workshopokon belüli kiscsoportos megbeszélések megkönnyítésére. Elősegítették a folyamatban való aktív részvételt és az eredményekkel való pozitív azonosulást azáltal, hogy felkérték a résztvevőket, hogy járuljanak hozzá például érdekcsoportjuk jövőbeli jövőképéhez, és rájuk ruházták az intézkedések kidolgozásának felelősségét.

Az érdekelt felek részvételének folyamata kulcsfontosságú volt a stratégiai célok által lefedett stresszterületen belüli intézkedések megfelelő egyensúlyának eléréséhez. Ez magában foglalta az elfogadható kockázati szintek, valamint a biztonság, a hozzáférhetőség és az életminőség megfelelő szintje közötti egyensúly megteremtését. A folyamatirányítók a levont tanulságokban (Steinemann et al., 2016 ) arra a következtetésre jutnak, hogy a tudományos tények önmagukban nem elegendőek a kapcsolódó ítéletek meghozatalához, hanem közös álláspontokat kell kialakítani a különböző nézetek és problémafelfogások kollektív tanácskozási folyamat során történő cseréje révén.

„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája Grimsel régió számára” című projektet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci kísérleti program koordinátorai sikeresnek és „bevált gyakorlatnak” tekintik (FOEN, 2017). A kísérleti projektek azon kisebbségéhez tartozik, amelyek túlmutattak a tudásbázis javításán vagy a támogatási eszközök kifejlesztésén, és konkrét alkalmazkodási lehetőségeket határoztak meg, azokat regionálisan rögzített stratégiában fogalmazták meg, és előkészítették azok gyakorlati végrehajtását. A különböző dimenziókhoz kapcsolódó következő fő sikertényezők azonosíthatók (Steinemann et al., 2016):

A külső keretfeltételekhez kapcsolódó sikertényezők:

• Az elmúlt évek veszélyes eseményeinek megelőzése a projekt kezdetén problémás nyomást okozott, ami felhívta a figyelmet a cselekvés szükségességére, és növelte a hajlandóságot egy regionális alkalmazkodási folyamat elindítására.
• A stratégia kidolgozása során a helyi árvízkockázat újraértékelése azt jelentette, hogy a kockázat az eredetileg feltételezettnél kevésbé volt súlyos, ami megkönnyítette az érintett szereplők problémafelfogását. Bár ez a dinamika ambivalensnek tekinthető, a helyi kockázatérzékelés változásai megkönnyítették a stratégiai folyamat hatókörének elmozdulását a (strukturális) kockázatkezelési intézkedésekre való meglehetősen szűk összpontosításról a sokkal szélesebb körű regionális fejlesztési perspektívákra.
• A természeti veszélyekkel kapcsolatos folyamatokra vonatkozó regionális adatok jelenlegi és jövőbeli megfelelő rendelkezésre állása kedvező előfeltétel volt.
• A stratégia kidolgozásának megkezdését és a tematikus fókuszpontok kiválasztását a régió szereplői és regionális szükségleteik alulról felfelé irányították.
• A kísérleti program által nyújtott szövetségi finanszírozás támogató volt. Jelezte a politikai akaratot és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás relevanciáját magasabb kormányzati szinten.
• Az az általános svájci hagyomány, hogy a lakosok erős polgári szerepet töltenek be, és egyidejűleg hozzászoktak a különböző társadalmi szerepekben való fellépéshez, termékeny szubsztrátnak bizonyult a részvételi politika kidolgozásához.

A stratégia kidolgozásának folyamatához kapcsolódó sikertényezők:

• Az érintett regionális szereplők széles körű részvétele több szintről és regionális szempontból fontos gazdasági ágazatokból, beleértve a régióban jó hírnévvel és nagy hitelességgel rendelkező kulcsfontosságú szereplőket is. Ez biztosította a stratégia széles körű elfogadását is.
• A folyamatmenedzserek erős elkötelezettsége és a részt vevő szereplők nagyfokú motivációja. A szereplők felelősségvállalása azáltal erősödött, hogy rájuk ruházták az intézkedések kidolgozásának felelősségét.
• A külső tanácsadók bevonása biztosította a professzionális projektmenedzsmentet, a workshopok vonzó megkönnyítését, valamint az ülések hatékony előkészítését és utófeldolgozását.
• A folyamatnak biztosított tematikus rugalmasság lehetővé tette a külső keretfeltételek változásaira való reagálást, és kreatív mozgásteret nyitott meg.
• A részt vevő szereplők szándéknyilatkozat aláírásával kötelezték el magukat a stratégia végrehajtása mellett.

A stratégia tartalmához kapcsolódó sikertényezők:

• Kulcsfontosságú sikertényező volt, hogy az éghajlattal kapcsolatos természeti veszélyekkel szélesebb regionális fejlesztési kontextusban foglalkoztak, teljes mértékben figyelembe véve a társadalmi fejleményekkel és a társadalmi-gazdasági regionális kihívásokkal való kölcsönhatásaikat.
• Támogató volt, hogy az éghajlatváltozásból és a társadalmi alkalmazkodásból eredő lehetőségekkel is foglalkoztak. Az egyik intézkedés például arra törekszik, hogy kihasználja a változó éghajlati viszonyok által formált dinamikus tájképi folyamatokat azáltal, hogy turisztikai eszközként értékesíti azokat.
• A stratégia végrehajtását szolgáló új irányítási struktúra (feladatkörrel rendelkező irányítócsoport) létrehozásával intézményesítették a stratégiai folyamatot.

Bizonyos mértékig korlátozó tényező volt, hogy a munkaértekezleti folyamat során az éghajlatváltozási forgatókönyvekkel végzett csoportalapú munka nem volt sikeres. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a bizonytalanságok figyelembevétele érdekében az éghajlatváltozás különböző forgatókönyvei (gyenge, közepes, erős) szerint differenciálják a problémaértékeléseket és az alkalmazkodási lehetőségeket. Kiderült azonban, hogy ez a megközelítés túl bonyolult. Ehelyett a szereplők közös értékeléseket dolgoztak ki az éghajlatváltozás előrehaladtával bekövetkező jövőbeli fejlemények (a jelenlegi helyzet javulása, romlása vagy állandósága) általános irányáról, amelyek nem voltak meghatározott időhorizonthoz kötve.

Bár egyes intézkedések végrehajtása megvalósult vagy jó előrehaladást mutat, a keretfeltételek változásai jelenleg negatívan hatnak más intézkedésekre, vagy korlátozzák azok hatását. A használaton kívüli épületek átalakítására irányuló előkészítő lépések (2. intézkedés) ellenére a helyi önkormányzat politikai változása jelenleg felfüggesztette a folyamatot. Egy személyzeti változás az 5. intézkedésért felelős szereplőnél eddig késleltette annak végrehajtását. Az új Grimsel vasútvonallal (4. intézkedés) kapcsolatos érvek összessége befejeződött, és a projekt mellett érvelt, de a szövetségi kormány időközben leminősítette prioritását.

„A Grimsel térségre vonatkozó éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiájának” kidolgozása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci szövetségi kísérleti program által finanszírozott projektek egyike volt. Az első finanszírozási szakaszban a kísérleti program 31 projektet finanszírozott, amelyek teljes finanszírozási volumene 7,7 millió svájci frank volt. A kísérő intézkedések nélkül ez projektenként átlagosan mintegy 200 000 svájci frankot tesz ki.

A stratégiában meghatározott minden egyes intézkedés esetében ismertetik az előnyöket és a tervezett eredményeket, és minőségi szempontból jellemzik a finanszírozási igényeket, de sem az előnyöket, sem a költségeket nem számszerűsítették. Az irányítócsoport létrehozása és működtetése nem okozott többletköltséget, mivel az adminisztrációt és a munkaidőt a tagszervezetek rendes költségvetése fedezi. A stratégiai dokumentum elkészítésekor nem lehetett megbecsülni más intézkedések költségeit, mivel a legtöbb esetben az intézkedések teljes körű megvalósításához szükséges finanszírozási igények az első végrehajtási lépések eredményeitől függnek (pl. a különböző felhasználói csoportok pontos igényeinek tisztázása a természeti veszélyek tervezett adatközpontjával kapcsolatban). Ennek megfelelően a költségbecslés néha az intézkedések fokozatos végrehajtási tervének részét képezi.

A minőségi költség-haszon megfontolások fontos szerepet játszottak a stratégia kidolgozásában, és számos intézkedés alapját képezik. Például a közúti infrastruktúra természeti veszélyekkel szembeni védelmét és a forgalomhoz való hozzáférés minőségének javítását korlátozza az állami pénzügyi források korlátozott rendelkezésre állása. Ezért fenn kell tartani, hogy a közútkezelési rendszer jelenleg a veszélyes csomópontok nyomon követésére és károk bekövetkezése esetén a helyreállítási intézkedések előkészítésére összpontosít, mivel a nagyobb strukturális védelmi intézkedések finanszírozása nem valósítható meg. A kockázatmegelőzés (megfelelő védelmi szintek) és a kockázattűrés (elfogadható kockázati szintek) közötti feszültség terén fennálló hasonló költség-haszon kapcsolatok hozzájárulnak számos olyan kihíváshoz, amelyre a stratégia választ ad.

A stratégiai dokumentum tartalma és az abban meghatározott alkalmazkodási intézkedések zökkenőmentesen kapcsolódnak a vonatkozó önkormányzati, kantoni és szövetségi jogszabálykészlethez.

Az intézkedéscsomag végrehajtása 2016-ban kezdődött, azaz közvetlenül a stratégiai dokumentum véglegesítését és a magvető finanszírozás kísérleti projektjének befejezését követően. A stratégia intézményi intézkedésként történő végrehajtásával foglalkozó irányítócsoportot már 2016-ban létrehozták. Egyes intézkedések jellegüknél fogva meglehetősen határozatlan időre szólnak, míg több más intézkedés befejezését eredetileg 2018 végéig tervezték. Mivel ezen intézkedések némelyike késik vagy kihívásokkal néz szembe, az irányítócsoport átütemezheti vagy felülvizsgálhatja azokat.

A stratégiában meghatározott intézkedések túlnyomórészt nem strukturálisak, hanem inkább folyamatorientáltak, és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, fenntartható regionális fejlődés feltételeinek és tartós folyamatainak kialakítására irányulnak. Mint ilyenek, „élettartamukra” nem vonatkozik diszkrét időtartomány.

Regionalkonferenz Oberland-Ost
Jungfraustrasse 38, Postfach 312, 3800 Interlaken
Email: region@oberland-ost.ch  
Homepage: https://www.oberland-ost.ch 

Oberingenieurkreis I, Tiefbauamt des Kantons Bern
Schlossberg 20, 3602 Thun 
Homepage: www.bve.be.ch/tba 

„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiája Grimsel térségében” elnevezésű kísérleti projekt, amelyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló svájci kísérleti program finanszíroz (1. finanszírozási szakasz: 2013-2017)