A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét területének éghajlathoz alkalmazkodó kezelése

Az E-OBS adatkészletből (azaz a Számvevőszék éghajlati változóra vonatkozó adatkészletének rácsozott változatából) származó éghajlati megfigyelések feltárták, hogy Európában 1960 és 2018 között a hőmérséklet-emelkedés általános tendenciáját figyelték meg nemcsak a földközi-tengeri térségben, hanem Közép- és Északkelet-Európában is. Ugyanebben az időszakban Magyarországon jelentős felmelegedés (+0,3–0,35 °C évtizedenként) és a hőhullámok jelentős gyakorisága (+6–8 nap évtizedenként) volt tapasztalható (lásd az EEA hőmérsékleti mutatóit). A csapadék évszakokban és években nagyon változó, különösen télen nagy csapadékesemények fordulnak elő. A jövőbeli előrejelzések azt mutatják, hogy ezek a szélsőséges események a következő évtizedekben növekedni fognak (akár 35%). Az aszályok gyakorisága 1950 óta nőtt, évtizedenként +1,3 eseményig (lásd az EEA meteorológiai és hidrológiai aszályokra vonatkozó mutatóit). Az EURO-CORDEX adatain alapuló éghajlati előrejelzések az éves átlaghőmérséklet 2–4 °C közötti növekedését jelzik a 21. ^század végére az RCP4.5 és az RCP8.5 forgatókönyv szerint (lásd az EEA hőmérsékleti mutatóit), valamint az aszály gyakoriságának kismértékű növekedését a 2041–2070 közötti időszakban a két kibocsátási forgatókönyv szerint (lásd az EEA meteorológiai és hidrológiai aszályokra vonatkozó mutatóit).

Ezek a változások várhatóan eltérő hatást gyakorolnak a Körös-Maros Nemzeti Park élőhelyeire és biológiai sokféleségére, amelynek mértéke és időzítése az éghajlati változásokra való egyéni érzékenységtől függ, az alábbiak szerint.

Pannon sós sztyeppék és sós mocsarak

Ezek az élőhelyek nagymértékben függenek a nedvesedés időtartamától és a hőmérséklettől, amelyek befolyásolják a sófelhalmozódást és a talaj egyéb jellemzőit. Az alacsony csapadékmennyiségű vagy csapadékmentes időszakok a sztyeppék és mocsarak kiszáradását eredményezik (megjegyzendő, hogy már most is rendszeres a kiszáradás), míg a túlzott nyári csapadékmennyiség növelheti a talaj kimosódását, ami a sójellemzők csökkenéséhez, és ezáltal a sztyeppék és mocsarak sótartalmának romlásához vezethet. A szodikus élőhelyek a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak, mivel különleges, összetett talajviszonyokat biztosítanak, amelyek támogathatják mind a sztyeppi réti fajokat (a humusztartalom miatt), mind a réti fajokat (a felszín alatti vizek hatásai miatt) és a szodikus fajokat (a nátrium-só felhalmozódása miatt körülbelül 1 m mélységben). Ha e folyamatok/feltételek bármelyike megváltozik (erősebbé vagy gyengébbé válik), az élőhely összetétele megváltozik. A változó körülmények és az éghajlati szélsőségek, beleértve az előre jelzett éghajlatváltozás következményeit is, előnyösek lehetnek az olyan élőhelyek számára, mint a sűrű és magas Puccinellia gyepek vagy a sztyeppék és tavak éves só úttörő gyepei.

Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition típusú növényzettel

Az éghajlatváltozás előre jelzett hatásaként a csapadékmennyiség csökkenése károsítja a hidrofita növényzetet, mivel a csökkentett vízszint hatással lehet a fajok fejlődésére és túlélésére, ezáltal egyszerűsítve a fajok összetételét és csökkentve a biológiai sokféleséget. A fajok száma csökkenhet, mivel a szigorú ökológiai toleranciával rendelkező fajok eltűnnek. Az élőhely magas természetességi állapotát igénylő fajokat (Myriophyllum verticillatum, Ceratophyllum demersum, C. submersum, Utricularia australis, Salvinia natans) az eltűnés veszélye fenyegeti. A kevésbé érzékeny fajok számának növekedése várható.

Pannon löszös sztyeppi gyepek

Mivel ezen élőhelyek fajösszetétele az éves csapadékmennyiségtől függ, erre hatással lehetnek az éghajlat előre jelzett változásai. Nyáron a nedves területekről származó víz csökkenése veszélyezteti a fajok összetételét a talajvízszint csökkenése miatt.

A Cnidion dubii folyóvölgyeinek hordalékos rétjei

A talajvízszint csökkenésének következtében ezek a rétek kiszáradhatnak, és ezzel párhuzamosan gyomosodhatnak. Számos állványuk rövidebb tavaszi áradásra támaszkodik.

Alluviális erdők Alnus glutinosa-val és Fraxinus excelsior-ral

Ezek az élőhelyek rendkívül veszélyeztetettek, mivel az előre jelzett éghajlatváltozás miatt a vízhiány akadályozhatja a fa- és cserjefajok megújulását/regenerációját.

A Kis-Sárrét területén található Körös-Maros Nemzeti Park élőhelyeit és biológiai sokféleségét érintő főbb éghajlati kockázatok kezelése érdekében szakértők és helyi érdekelt felek bevonásával kidolgozták az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó gazdálkodási tervet (CAMP). A CAMP fő célkitűzései a következők:

• a CAMP területén található védett és értékes élőhelyek rezilienciájának javítása;
• a parkon belül az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd intenzívebbé tétele és javítása;
• a tanulmányok elmélyítése az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések bizonytalanságainak kezelése érdekében;
• az éghajlatváltozási forgatókönyvek integrálása az élőhelyek kezelésébe;
• a nyomonkövetési tevékenységek javítása és pontosítása;
• „aktív adaptív irányítási” megközelítés alkalmazása a CAMP területén;
• Példaértékű gazdálkodási tervek kidolgozása a Natura 2000 élőhelyekre vonatkozóan, amelyek integrálják az éghajlatváltozással és annak hatásaival kapcsolatos legújabb ismereteket;
• Az éghajlati modellezés és a hidrológiai modellezés eredményeinek integrálása a védett élőhelyek kezelésébe.

2013 óta a CAMP-pal összhangban számos intézkedést hajtottak végre az éghajlatváltozás következményeinek kezelése érdekében:

• A vízrendszer fenntartása, a vízellátás és az elhanyagolt vízművek miatti vízfelesleg problémájának megoldása, a túl magas vízszint elkerülése tavasszal (a fészkelő madarak és a magántulajdonban lévő területek veszélyeztetésének elkerülése) vagy nyáron (a Typha-állványok kaszálásának és levágásának lehetővé tétele) azáltal, hogy a vizet csatornákba irányítják a halastavak felé
• Invazív fajok elleni védekezés. Ez magában foglalja az egzotikus fajok aprítását, vágását vagy betakarítását, az égetés betiltását, a juhok és / vagy szarvasmarhák legeltetésének bevezetését egyes területeken (beleértve a megfelelő szarvasmarhafajták kiválasztását és a legeltetés idejét az előnyök optimalizálása érdekében), a nedves területeken a túllegeltetés elkerülését, a kaszálást, az egzotikus halfajok vízbe való bevezetésének tilalmát.
• A folyami élőhelyek megőrzése és helyreállítása, valamint a szomszédos szárazföldi élőhelyekkel való összekapcsoltságuk (oldalirányú összekapcsoltság)

A közelmúltban (2019) a Körös-Maros Nemzeti Park Kis Sárrét területén a Nemzeti Park Igazgatósága a 2018-ban elfogadott Natura 2000 gazdálkodási terv részeként a CAMP intézkedések mellett több kisebb beavatkozást is végrehajtott a vizes élőhelyek vízmegtartása érdekében. Bár ezek az intézkedések hivatalosan nem minősülnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseknek (hanem élőhelyvédelmi, -gazdálkodási és -rekonstrukciós projektnek), határozottan segítik a természeti területeket abban, hogy megbirkózzanak a vízhiánnyal, az aszályokkal és az áradásokkal, és alkalmazkodjanak az éghajlati szélsőségekhez. A végrehajtott intézkedések közé tartoznak a következők:

• Néhány gát lebontása a víz vizes élőhelyeken való megtartása érdekében
• Egyes csatornák újrahonosítása (vagy egyes csatornák megőrzése, hogy azok kevésbé mélyek legyenek) a folyami élőhelyek és azok szárazföldi élőhelyekkel való összeköttetésének helyreállítása érdekében
• Új csatorna építése annak érdekében, hogy a vizet egy nagyobb meglévő csatornából értékes vizes élőhelyre vezessék
• Zsilipkapuk rekonstrukciója, amely lehetővé teszi a parkőrök számára, hogy ellenőrizzék a mocsarak áradási szintjét és belvízszintjét.

A CAMP kidolgozásának és végrehajtásának fő érdekelt felei a helyi, regionális és nemzeti szinten működő természetvédelmi hatóságok, a regionális szintű vízgazdálkodási hatóságok, a regionális idegenforgalmi szövetségek és a kutatóintézetek voltak. A nemzeti park igazgatása, valamint a nemzeti természetvédelmi és vízgazdálkodási hatóságok is a legfontosabb érdekelt felek közé tartoztak. Médiakommunikáció, például sajtóközlemények és újságcikkek készültek annak érdekében, hogy növeljék az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosságot, és felhívják a nyilvánosság figyelmét arra, hogy intézkedéseket kell meghatározni a park éghajlatváltozási körülmények közötti kezelésére.

A Körös-Maros Nemzeti Park adaptív gazdálkodásáról szóló döntésbe jelenleg nem vonják be közvetlenül a helyi szereplőket. A park azonban támogatja a figyelemfelkeltő kezdeményezéseket, például a gyermekeknek szóló környezetvédelmi oktatási programok, valamint a helyi és regionális érdekelt feleket bevonó vásári és kiállítási rendezvények révén.

Az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásának egyik fő sikertényezője a nemzeti parkok tisztjeinek és a parkőröknek a mélyreható ismerete, valamint a földtulajdonosokkal és -használókkal (mezőgazdasági termelőkkel) való közvetlen kapcsolatuk volt. Másrészt a vízgazdálkodási rendszer fenntartása érdekében végrehajtott intézkedések közvetlenül érintik az NP által kezelt, főként állami tulajdonban lévő területeket. Valójában azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik az államtól bérelnek földterületet, szigorúan be kell tartaniuk az NP által előírt konkrét természetvédelmi korlátozásokat (pl. késői kaszálás, éjszakai munkák, gyepterületek öntözése, elmozdíthatatlan sávok hagyása stb.), de ezeket a korlátozásokat alacsony bérleti díjjal kompenzálják.

A teljes alaptanulmány és a CAMP tervezési folyamat költsége körülbelül 50 000 EUR volt; a finanszírozási források 85%-a az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), 15%-a pedig nemzeti forrásból származott. Az intézkedések végrehajtásának költségeire vonatkozó adatok nem állnak nyilvánosan rendelkezésre.

Az előnyök közé tartoznak a következők: a vízrendszer fenntartása (amely segített kezelni a vízellátás és a víztöbblet problémáját), a mezőgazdasági rendszerek rezilienciájának növelése, több védett élőhely és veszélyeztetett faj fenntartása vagy helyreállítása, valamint a helyi érdekelt felek tudatosságának és a szénlábnyom csökkentésére, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra való hajlandóságának megerősítése. Az előnyöket nehéz számszerűsíteni. A Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék (Szent István Egyetem, Gödöllő) szerint azonban a mocsarak jobban néznek ki, mint az előző évtizedekben, és valószínűleg jobban hasonlítanak eredeti megjelenésükre 200 évvel ezelőtt. A megfelelő vízmennyiség biztosítására irányuló intézkedés végrehajtásának köszönhetően a gyomfertőzést és az invazív fajok behatolását is megakadályozták.

Az éghajlatváltozás okozta változások kezelésére vonatkozó ajánlásokat a regionális partnerek számára a bevált gyakorlatokról szóló jelentés és az irányítási stratégiára vonatkozó iránymutatások formájában dolgozták ki. A levont tanulságok alapján szakpolitikai ajánlások készültek, amelyek hasznosak lehetnek a nemzeti és európai jogszabályok megalapozásához, különös tekintettel a víz-keretirányelvre és a Natura 2000 keretre (élőhelyvédelmi irányelv, madárvédelmi irányelv).

A CAMP tervet 2010 márciusa és 2013 februárja között dolgozták ki. A CAMP intézkedéseit 2013 és 2019 között hajtották végre. A Nemzeti Park Igazgatóság által támogatott utolsó intézkedéseket 2019-ben hajtották végre.

A Körös-Maros Nemzeti Park természetes élőhelyeinek adaptív kezelése folyamatos tevékenység, amely nyomon követést, értékelést és kiigazítást igényel. Szükség esetén és a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően új intézkedéseket hajtanak végre.

Ákos Malatinszky
Szent István University
Department of Nature Conservation and Landscape Management
Pater K. 1., 2103 Gödöllő, Hungary
E-mail: malatinszky.akos@szie.hu 

Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszéke és Klímaváltozáshoz Alkalmazott Menedzsment Terv (CAMP) Körös-Maros NP területek számára