Kis-Sárrét térség klímaadaptált kezelése a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Az E-OBS adatkészletből (azaz a Számvevőszék éghajlati változóra vonatkozó adatkészletének rácsozott változatából) származó éghajlati megfigyelések azt mutatták, hogy 1960 és 2018 között a hőmérséklet növekedésének általános tendenciája volt megfigyelhető Európában, nem csak a földközi-tengeri térségben, hanem Közép- és Északkelet-Európában is. Ugyanebben az időszakban Magyarországon jelentős felmelegedés (+ 0,3–0,35 °C évtizedenként), valamint a hőhullámok jelentős gyakorisága (+6–8 nap évtizedenként) volt tapasztalható (lásd az EEA hőmérsékletre vonatkozó mutatóit). A csapadék évszakokban és években rendkívül változó, különösen télen nagy csapadékmennyiséggel járó események fordulnak elő. A jövőbeli előrejelzések azt mutatják, hogy ezek a szélsőséges események a következő évtizedekben növekedni fognak (akár 35%-kal). Az aszály gyakorisága 1950 óta nőtt, évtizedenként akár +1,3 eseménnyel (lásd az EEA meteorológiai és hidrológiai aszályokra vonatkozó mutatóit). Az EURO-CORDEX adatain alapuló éghajlati előrejelzések az átlagos éves hőmérséklet 2–4 °C közötti növekedését jelzik a 21.^század végére az RCP4.5, illetve az RCP8.5 forgatókönyv szerint (lásd az EEA hőmérsékletre vonatkozó mutatóit),valamint az aszály gyakoriságának enyhe növekedését a 2041–2070 közötti időszakban a két kibocsátási forgatókönyv szerint (lásd az EEA meteorológiai és hidrológiai aszályokra vonatkozó mutatóit).

Ezek a változások várhatóan változatos hatást gyakorolnak a Körös-Maros Nemzeti Park élőhelyeire és biológiai sokféleségére, amelynek mértéke és időzítése az éghajlati változásokkal szembeni egyéni érzékenységtől függ, az alábbiakban leírtak szerint.

Pannon sós sztyeppék és sós mocsarak

Ezek az élőhelyek nagymértékben függenek a nedvesedés időtartamától és a hőmérséklettől, amelyek mind a sófelhalmozódást, mind a talaj egyéb jellemzőit befolyásolják. Az alacsony csapadékmennyiségű vagy csapadékmentes időszakok a sztyeppék és mocsarak kiszáradását eredményezik (megjegyzendő, hogy a kiszáradás már rendszeres tendenciát mutat), míg a nyári csapadékfelesleg fokozhatja a talaj kimosódását, ami a sójellemzők csökkenéséhez, és ezáltal a sós sztyeppék és mocsarak lebomlásához vezethet. A szikes élőhelyek a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak, mivel különleges, összetett talajviszonyokat biztosítanak, amelyek támogathatják mind a sztyeppi réti fajokat (humusztartalom miatt), mind a réti fajokat (a felszín alatti vizek hatásai miatt) és a szikes fajokat (a nátrium-só körülbelül 1 m mélységben történő felhalmozódása miatt). Ha ezen folyamatok/feltételek bármelyike megváltozik (erősebbé vagy gyengébbé válik), az élőhely összetétele megváltozik. A változó körülmények és az éghajlati szélsőségek, beleértve az előre jelzett éghajlatváltozás eredményeként bekövetkezőket is, előnyösek lehetnek olyan élőhelyek számára, mint a sűrű és magas Puccinellia gyepek vagy a sztyeppék és tavak éves só úttörő gyepei.

Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition típusú növényzettel

Az éghajlatváltozás előrevetített hatásaként a csökkenő csapadékmennyiség károsítja a hidrofita növényzetet, mivel a csökkentett vízszint hatással lehet a fajok fejlődésére és túlélésére, ezáltal egyszerűsítve a fajok összetételét és csökkentve a biológiai sokféleséget. A fajok száma csökkenhet, mivel a szigorú ökológiai toleranciával rendelkező fajok eltűnnek. Az élőhely nagy természetességű állapotát igénylő fajokat (Myriophyllum verticillatum, Ceratophyllum demersum, C. submersum, Utricularia australis, Salvinia natans) az eltűnés veszélye fenyegeti. A kevésbé érzékeny fajok számának növekedése várható.

Pannon löszös sztyeppi gyepek

Mivel ezen élőhelyek fajösszetétele az éves csapadékmennyiségtől függ, ez hatással lehet az éghajlat előre jelzett változásaira. A nedves területekről származó víz csökkenése nyáron veszélyezteti a fajok összetételét a talajvízszint csökkenése miatt.

A Cnidion dubii folyóvölgyeinek hordalékos rétjei

A talajvízszint csökkenésének következtében ezek a rétek kiszáradhatnak, és ezzel párhuzamosan gyomosabbá válhatnak. Számos standjuk rövidebb tavaszi áradásra támaszkodik.

Alluviális erdők Alnus glutinosa és Fraxinus excelsior fajokkal

Ezek az élőhelyek rendkívül veszélyeztetettek, mivel az előre jelzett éghajlatváltozás miatt a vízhiány akadályozhatja a fa- és cserjefajok megújulását / regenerálódását.

A Kis-Sárrét térségének otthont adó Körös-Maros Nemzeti Park élőhelyeit és biológiai sokféleségét érintő főbb éghajlati kockázatok kezelése érdekében szakértők és helyi érdekelt felek bevonásával éghajlathoz igazított gazdálkodási tervet (CAMP) dolgoztak ki. A CAMP fő célkitűzései a következők:

• a védett és értékes élőhelyek rezilienciájának javítása a CAMP területén;
• az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd intenzívebbé tétele és javítása a parkon belül;
• a tanulmányok elmélyítése az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések bizonytalanságainak kezelése érdekében;
• az éghajlatváltozási forgatókönyvek beépítése az élőhelyek kezelésébe;
• a nyomonkövetési tevékenységek javítása és részletes meghatározása;
• „aktív adaptív irányítási” megközelítés alkalmazása a CAMP területén;
• a Natura 2000 élőhelyekre vonatkozó példaértékű gazdálkodási tervek kidolgozása, amelyek integrálják az éghajlatváltozással és annak hatásaival kapcsolatos legújabb ismereteket;
• A klímamodellezés és a hidrológiai modellezés eredményeinek integrálása a védett élőhelyek kezelésébe.

2013 óta számos intézkedést hajtottak végre a CAMP-pal összhangban az éghajlatváltozás következményeinek kezelése érdekében:

• A vízrendszer fenntartása, az elhanyagolt vízművek miatti vízellátás és vízfelesleg problémájának megoldása, a túl magas vízszint elkerülése tavasszal (nem fenyegetve a fészkelő madarakat és a magántulajdonban lévő területeket) vagy nyáron (lehetővé téve a Typha állományok kaszálását és csökkentését) azáltal, hogy a vizet a csatornákba irányítja a halastavak felé
• Invazív fajok elleni védekezés. Ez magában foglalja az egzotikus fajok aprítását, darabolását vagy betakarítását, az égetés tilalmát, juh- és/vagy szarvasmarha-legeltetés bevezetését egyes területeken (beleértve a megfelelő szarvasmarhafajták kiválasztását és a legeltetési időket az előnyök optimalizálása érdekében), a túllegeltetés elkerülését a nedves területeken, a kaszálást, az egzotikus halfajok vizekbe való betelepítésének tilalmát
• A folyami élőhelyek és a szomszédos szárazföldi élőhelyekkel való összekapcsoltságuk megőrzése és helyreállítása (oldalirányú összekapcsoltság)

A közelmúltban (2019) a Körös-Maros Nemzeti Park Kis Sárrét területén a Nemzeti Park Igazgatóság a 2018-ban elfogadott Natura 2000 gazdálkodási terv részeként a CAMP intézkedések mellett több kisebb beavatkozást hajtott végre a vizes élőhelyek vízmegtartása érdekében. Bár ezek az intézkedések hivatalosan nem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések (hanem az élőhelyek megőrzését, kezelését és újjáépítését célzó projektek), határozottan segítik a természeti területeket a vízhiány, az aszály és az áradások kezelésében, valamint az éghajlati szélsőségekhez való alkalmazkodásban. A végrehajtott intézkedések közé tartoznak a következők:

• Néhány gát lebontása a víz vizes élőhelyeken való megtartása érdekében
• Egyes csatornák visszahonosítása (vagy egyes csatornák megőrzése, hogy kevésbé mélyek legyenek) a folyami élőhelyek és a szárazföldi élőhelyekkel való összeköttetésük helyreállítása érdekében
• Új csatorna építése annak érdekében, hogy a vizet egy nagyobb meglévő csatornából értékes vizes élőhelyre vezessék
• A zsilipkapuk rekonstrukciója lehetővé teszi a parkőrök számára, hogy ellenőrizzék a mocsarak áradási és belvízszintjét.

A CAMP kidolgozásában és végrehajtásában a legfontosabb érdekelt felek a helyi, regionális és nemzeti szinten működő természetvédelmi hatóságok, a regionális szintű vízgazdálkodási hatóságok, a regionális idegenforgalmi szövetségek és a kutatóintézetek voltak. A nemzeti parkok igazgatása, valamint a nemzeti természetvédelmi és vízgazdálkodási hatóságok szintén a legfontosabb érdekelt felek közé tartoztak. Médiakommunikáció, például sajtóközlemények és újságcikkek készültek, hogy felhívják a figyelmet az éghajlatváltozásra, és felhívják a nyilvánosság figyelmét arra, hogy meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek a parkot az éghajlatváltozás körülményei között kezelik.

A Körös-Maros Nemzeti Park adaptív gazdálkodásáról szóló döntésbe jelenleg nem vonják be közvetlenül a helyi szereplőket. A park azonban népszerűsíti a figyelemfelkeltő kezdeményezéseket, például a gyermekeknek szóló környezetvédelmi oktatási programok, valamint a helyi és regionális érdekelt feleket bevonó vásári és kiállítási rendezvények révén.

Az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásának egyik fő sikertényezője a nemzeti parkok tisztviselőinek és a parkőröknek az alapos ismerete, valamint a földtulajdonosokkal és -használókkal (mezőgazdasági termelőkkel) való közvetlen kapcsolatuk volt. Másrészről a vízrendszer fenntartása érdekében végrehajtott intézkedések közvetlenül érintik a nemzeti program által kezelt, főként állami tulajdonban lévő területeket. Valójában azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik a földterületet az államtól bérlik, szigorúan be kell tartaniuk az NP által előírt konkrét természetvédelmi korlátozásokat (pl. késői kaszálás, éjszakai munkák hiánya, gyepterületek öntözésének hiánya, mozdulatlan sávok hagyása stb.), de ezeket a korlátozásokat alacsony bérleti díjjal kompenzálják.

A teljes alaptanulmány és a CAMP tervezési folyamat költsége mintegy 50 000 EUR volt; a finanszírozási források 85%-a az EU ERFA-ból, 15%-a pedig nemzeti forrásokból származott. Az intézkedések végrehajtásának költségeire vonatkozó adatok nyilvánosan nem hozzáférhetők.

Az előnyök közé tartoznak a következők: a vízrendszer fenntartása (amely segített kezelni a vízellátás és a vízfelesleg problémáját), a mezőgazdasági rendszerek rezilienciájának növelése, számos védett élőhely és veszélyeztetett faj fenntartása vagy helyreállítása, valamint a helyi érdekelt felek tudatosságának és a szénlábnyom csökkentésére, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra való hajlandóságának megerősítése. Az előnyöket nehéz számszerűsíteni. A Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék (Szent István Egyetem, Gödöllő, Magyarország) szerint azonban a mocsarak jobban néznek ki, mint az előző évtizedekben, és valószínűleg jobban hasonlítanak eredeti megjelenésükre 200 évvel ezelőtt. A megfelelő vízmennyiség biztosítását célzó intézkedés végrehajtásának köszönhetően a gyomfertőzést és az invazív fajok behatolását is megakadályozták.

Ajánlásokat dolgoztak ki a regionális partnerek számára az éghajlatváltozás okozta változások kezelésére a bevált gyakorlatokról szóló jelentés és az irányítási stratégiára vonatkozó iránymutatások formájában. A levont tanulságok alapján olyan szakpolitikai ajánlások születtek, amelyek hasznosak lehetnek a nemzeti és az európai jogszabályok megalapozásához, különös tekintettel a víz-keretirányelvre és a Natura 2000 keretre (élőhelyvédelmi irányelv, madárvédelmi irányelv).

A CAMP-tervet 2010 márciusa és 2013 februárja között dolgozták ki. A CAMP intézkedéseit 2013 és 2019 között hajtották végre. A Nemzeti Park Igazgatóság által támogatott legutóbbi intézkedéseket 2019-ben hajtották végre.

A Körös-Maros Nemzeti Park természetes élőhelyeinek adaptív kezelése folyamatos tevékenység, amely nyomon követést, értékelést és kiigazítást igényel. Szükség esetén és a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően új intézkedéseket hajtanak végre.

Ákos Malatinszky
Szent István University
Department of Nature Conservation and Landscape Management
Pater K. 1., 2103 Gödöllő, Hungary
E-mail: malatinszky.akos@szie.hu 

A Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszéke és a Körös-Maros Nemzeti Park éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó gazdálkodási terve (CAMP)