Az ökológiai hálózatok funkcionális összekapcsolhatóságának javítása

Az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget már régóta számos tényező veszélyezteti, például az élőhelyek megváltozása a földhasználat megváltozása miatt, az élőhelyek elvesztése a különböző emberi tevékenységek miatt, az élőhelyek széttagoltsága például a közlekedési útvonalak miatt stb. Az éghajlatváltozás alapvető tényező, amely további nyomást gyakorol az élőhelyekre és a biológiai sokféleségre. Minden szervezetnek vannak bizonyos igényei az éghajlati viszonyok tekintetében. Ez tükröződik a fajok globális eloszlásában. Az emelkedő hőmérséklet és a változó csapadékviszonyok, valamint a szélsőséges események fokozott előfordulása azt jelenti, hogy a szervezeteknek vagy alkalmazkodniuk kell, vagy új élőhelyekre kell költözniük a szolgáltatás érdekében. A területhatárok eltolódása várhatóan megváltoztatja a fajok számát és összetételét a biokoenózisban és a biotópokban.

Az ökológiai összeköttetés meghatározó tényező a fajok túlélése és vándorlása, valamint a populációk alkalmazkodási potenciálja szempontjából. Az ökológiai összekapcsoltság előmozdítása fontos lehetőség az ökoszisztémák dinamikus alkalmazkodási folyamatainak lehetővé tételére, és ezáltal a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemre és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzésére, különös tekintettel a változó éghajlati viszonyokra. Ezenkívül az egészséges ökoszisztémák számos olyan árut és szolgáltatást nyújtanak, amelyek létfontosságúak az emberi társadalom számára. Ezek a szolgáltatások különösen fontosak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés ökoszisztéma-alapú megközelítései szempontjából, például az árvizek, lavinák és az éghajlattal kapcsolatos egyéb veszélyek elleni védelem biztosítása, a talaj- vagy parterózió megelőzése, valamint a (mikro)klíma szabályozása (szabályozó szolgáltatások) tekintetében.

A biológiai sokféleség megőrzésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások javításának túl kell mutatnia a statikus védett területek megközelítésén. Az ökológiai folytonosság javítására van szükség a földhasználat megváltozása és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése érdekében. Valójában a természetes élőhelyek tartós elvesztése széttagoltsághoz, valamint a táj „patchinesséhez” és elszigeteltségéhez vezet a különálló élőhelyekkel „szigetekkel”. Ezek az élőhely-szigetek elveszítik ökológiai funkcionalitásukat, alapvető ökológiai folyamatokra már nem kerülhet sor, és más élőhelyekre való migráció már nem lehetséges.

Az EU Natura 2000 hálózata, amely jogilag a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelven alapul, támogatja a természetvédelmi területek hálózatának létrehozását valamennyi tagállam között. Ezek a védett és nagy természeti értéket képviselő területek fontos kiindulási alapot jelenthetnek az ökológiai funkcionalitás fenntartásához. A funkcionális összekapcsoltság és az egész területre kiterjedő ökológiai hálózat előmozdítása érdekében a védett területek közötti ökológiai folyosókra is szükség van, még transznacionális és makroregionális szinten is. E tekintetben általános élőhelyvédelmi intézkedésekre is szükség van a tágabb környezetben. Ezek közé tartoznak a fenntartható földhasználati politikák és intézkedések (pl. a tájelemek megőrzése, az ökológiai mezőgazdaság és az ökológiai földgazdálkodás), a finanszírozási mechanizmusok, valamint a tervezési szabályozás és politikák.

A környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia célja a természetes és természetközeli területek stratégiailag megtervezett hálózata, amely támogatja a biológiai sokféleség megőrzését, javítja a környezeti feltételeket és alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt. A zöld infrastruktúra magában foglalja a természetvédelmi területeket, a lépcsőket és a hálózati elemeket, de a zöld utakat, a vadon élő állatok és növények folyosóit és más zöldterületeket, valamint az ökotechnikai struktúrákat is, amelyek lehetővé teszik a széttagoltság negatív hatásainak enyhítését. Ez a zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégiai tervezési megközelítés jelentősen hozzájárulhat az ökoszisztémák és az ökológiai hálózatok funkcionális összekapcsoltságának javításához.

Számos alkalmazkodási lehetőség szorosan kapcsolódik a zöld infrastruktúra tervezéséhez és végrehajtásához. Az ökológiai összekapcsoltság elengedhetetlen a növény- és állatfajok alkalmazkodási képességének javításához, megerősítve az ökoszisztémák rezilienciáját. Ugyanakkor az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése révén a jobb ökológiai és funkcionális összeköttetés hozzájárulhat az alkalmazkodás más, az emberek számára is releváns formáihoz, például az agrárerdészet, a folyók és árterek helyreállítása vagy a természetes élőhelyek adaptív kezelése révén. Mind a gyorsan változó éghajlat biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai, mind az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentése az éghajlatváltozáshoz való fenntartható alkalmazkodás szempontjából azt mutatja, hogy mennyire fontos az ökológiai hálózatok javítása az alkalmazkodási intézkedésként.