Alsó-Duna zöld folyosó: árvízvédelmi ártér-helyreállítás

A mezőgazdaság, az erdészet és a közlekedés megszenvedte az Alsó-Duna természetességét. A 20.^század második felében az Alsó-Duna ártereinek közel háromnegyedét gátak vágták el a fő folyótól, és alakították át mezőgazdasági területté, ami hatással volt az árvízi rendszerekre. Emellett a Duna nagy része a kavicskitermelés, a kotrás és a gátépítés miatt folyómeder-eróziót tapasztalt, ami hozzájárult a szomszédos mezőgazdasági földterületek víztábláinak csökkenéséhez. Az emberi eredetű szennyezésből eredő eutrofizáció súlyosan érintette a Dunát, különösen a folyó alsó szakaszait. Az ártéri erdők mezőgazdasággá és monokultúrás hibrid nyárültetvényekké történő átalakítása szélsőségesebb árvizekhez vezetett. A Duna-medencében a közelmúltban 2002-ben, 2005-ben, 2006-ban, 2009-ben, 2010-ben, 2013-ban és 2014-ben történtek jelentős árvízi események.

Az éghajlatváltozás várhatóan tovább növeli az árvízkockázatot az egész Duna-medencében az események intenzitása, időtartama és gyakorisága tekintetében. Száraz időszakokban nagyobb a valószínűsége a villámárvizeknek is. A jövőbeli esőzések becslésének hiányosságai miatt azonban jelentős bizonytalanság áll fenn a jövőbeli árvízesemények számszerűsítésében.

Az Alsó-Duna zöld folyosóról szóló megállapodás célja:

• összesen 935 000 hektár megőrzése, beleértve 775 000 hektár meglévő védett terület fokozott védelmét és további 160 000 hektár új védelmet;
• 224 000 hektár természetes ártér helyreállítása;
• előmozdítja a fenntartható használatot és fejlődést a Dunától folyásirányban 1000 km-re, beleértve a Duna-deltát is.

Az árterek helyreállításának célja, hogy helyet biztosítson az árvizek megtartásához és biztonságos felszabadításához.

Az Alsó-Duna Zöld Folyosó Megállapodásban Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna kormánya megállapodott abban, hogy az Alsó-Duna Zöld Folyosót alkotó nagyobb, 935 000 hektáros megőrzött terület részeként helyreállítják a 224 000 hektáros árteret. Ezek az ambiciózus célok várhatóan hosszú távon teljesülnek.

2020-ra az Alsó-Duna mintegy 60 000 hektáros árterében megkezdődött a helyreállítás. A gátakat eltávolították, lehetővé téve a folyó természetes pályájának folytatását. Az invazív növényfajokat kiirtották. Több tízezer őshonos fát ültettek több tucat kis helyen. Ez segíti az erdők természetes regenerálódását egy sokkal nagyobb területen. Romániában Babina és Cernovca, Mahmudia, Balta Geraiului, Gârla Mare - Vrata szigeteken 6000 hektárnyi árteret kötöttek vagy kötnek össze újra a folyóval, létrehozva az élőhelyek mozaikját. A természetes folyamatok helyreállásával számos madárfaj tért vissza, és nőtt a halpopuláció. Az ukrajnai Tataru-szigeten hagyományos szarvasmarhafajtákat hoztak be az invazív fajok megfékezésére. A gátakat eltávolították, hogy 750 hektár földet természetes módon elárasszanak, gazdag táplálkozási, tenyésztési és ívási helyet biztosítva a vadon élő állatok számára. A mai napig néhány helyreállítási projekt még folyamatban van, mint például a Gârla Mare és a Vrata, amelyek 2000 hektáros területet érintenek.

Az alulteljesítő árvízvédelmi gátak leszerelése és az árterek helyreállítása hozzájárul a biztonságosabb és hatékonyabb árvízmegtartáshoz, a szilárdabb és megbízhatóbb édesvízi ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, az alacsonyabb infrastruktúra-karbantartási költségekhez és a helyi gazdaságok megerősítéséhez a természeti erőforrásokon alapuló megélhetés diverzifikálása révén. A 2013-as dunai áradás során az Alsó-Duna mentén nem volt áradás, bár a víz szintje meghaladta az átlagos szintet.

A WWF felelősséget vállalt az Alsó-Dunai Zöld Folyosó kezdeményezésért a WWF Élő Bolygó Program részeként, amelynek célja, hogy biztosítsa a fontos biológiai erőforrások és ökoszisztémák megőrzését a következő évezredben. Az Alsó-Duna Zöld Folyosó projektben a WWF szorosan együttműködik a megállapodást aláíró országok - Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna - kormányaival, valamint a helyi érdekelt felekkel. A célkitűzések elérése érdekében minden ország cselekvési tervet készített, amelyben további ártéri területeket jelöltek ki védelemre és helyreállításra. Ezek a cselekvési tervek minden egyes kijelölt területre vonatkozóan leírták, hogy milyen konkrét intézkedésekre volt szükség, és milyen lépéseket kellett tenni ezen intézkedések végrehajtása érdekében.

A bevont érdekelt felek támogatták a rendszeres információcserét – találkozók és kapcsolattartó pontok létrehozása révén a négy részt vevő ország környezetvédelmi minisztériumaiban – az Alsó-Duna zöld folyosó hatékony védelmének elérése érdekében. A WWF közvetítő szerepet játszott az Alsó-Dunai Zöld Folyosó országai közötti kommunikáció és együttműködés fokozásában. Támogatta továbbá a konkrét helyreállítási projektek, például a bővítendő modellek végrehajtását.

Mind a polgárok, mind a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek lehetőséget kaptak arra, hogy aktív szerepet játsszanak a döntéshozatali folyamatokban. A WWF figyelemfelkeltő kampányokat folytatott, és közvetlenül bevonta a nagyközönséget és a nem kormányzati szervezeteket a projekt területén zajló döntéshozatali folyamatba. Nemzeti és nemzetközi szinten aktív lobbitevékenység folyt az Alsó-Dunai Zöld Folyosó megvalósításának fellendítése érdekében.

Emellett helyi és nemzeti, valamint nemzetközi szinten is megkeresték a partnereket, azaz a GEF-et, az UNDP-t, az UNEP-et, a Világbankot, az EU-t, a WWF-et, az IUCN-t, a Ramsari Egyezményt és más kormányokat (azaz Ausztriát, Németországot, Dániát, Hollandiát), hogy kérjék együttműködésüket és segítségüket az alsó-dunai zöld folyosó létrehozásában és fenntartásában. A fő finanszírozás a WWF-től, a nemzeti kormányoktól, az EU-tól és az üzleti szektortól származott.

Napjainkban a politikai változások miatt a WWF tevékenységei előtt álló fő kihívás az, hogy meggyőzze a hatóságokat a természetalapú megoldások – például az árterek és a vizes élőhelyek helyreállítása – több előnnyel járó hatásairól az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése érdekében.

A jobb víz- és folyógazdálkodást célzó nemzetközi megállapodások hatékony eszközt jelentettek a Duna-medencében végbemenő változásokhoz. A környezet éghajlati eseményekkel szembeni természetes ellenálló képességének (ebben az esetben a nagyszabású alkalmazkodásnak) az alulteljesítő vízinfrastruktúra leszerelése révén történő helyreállítása, és ezáltal a csúcsárvizek megőrzésére és kibocsátására irányuló természetes kapacitás javítása további előnyökkel jár mind a természet, mind az emberek számára. Az ökoturizmus, a halászat, a legeltetés és a rosttermelés új lehetőségei erősítik a helyi gazdaságokat. Az élőhelyek ebből eredő jobb minősége a fajok szélesebb körét vonzza, beleértve a veszélyeztetett fajokat is.

Az Alsó-Dunai Zöld Folyosóról szóló Megállapodás kiváló alapként szolgált a kormányzati döntések tettekre váltásához. Az olyan országokban, mint Románia és Bulgária, a Natura 2000 hálózat megvalósítása jelentősen hozzájárult a védett terület növeléséhez. Emellett a környezetvédelmi jogszabályoknak az uniós követelményekkel való harmonizációja, különösen a víz-keretirányelv végrehajtása új lehetőségeket nyitott meg az oldalirányú összeköttetés helyreállítására. Más esetekben a helyi közösségek fokozott természeti erőforrásokhoz való hozzáférésének szükségessége volt a fő mozgatórugó.

A projekt sikerének kulcsa a földtulajdon kérdésének megfelelő figyelembevétele volt. Minden egyes helyreállítási projektben - a helyreállítási terület méretétől függően - néhány-tíz földtulajdonosnak meg kellett győződnie arról, hogy a földhasználat megváltoztatása előnyös lenne számukra. A magántulajdonban lévő földtulajdonosok esetében fontos volt biztosítani, hogy ne veszítsék el tulajdonjogukat. A WWF két kísérleti projektet indított Romániában, ahol a helyi közösségek és magánszemélyek elárasztották földjeiket. A földhasználat ilyen szigorú megváltoztatásának elfogadásának kiváltó oka a nem termő szántóterület vizes élőhelygé történő átalakításából származó előnyök megértése volt. A helyreállítási projektek végrehajtása valószínűleg felgyorsulna, ha a földtulajdonosok számára pénzügyi mechanizmusok (például az árterek helyreállításának uniós finanszírozása) állnának rendelkezésre; azonban egyik részt vevő országban sem ez a helyzet.

Egy másik sikertényező az volt, hogy egy független, know-how-val rendelkező szervezet - ebben az esetben a WWF - vette át a vezetést. Továbbra is erőfeszítéseket tett az országok összefogására, technikai és pénzügyi támogatást nyújtott az ülésekhez és a háttérdokumentumokhoz, ösztönözte a kormányokat, hogy maradjanak elkötelezettek stb. A megállapodás aláírása mellett szóló legmeggyőzőbb érv az volt, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni a természetvédelem és a környezetvédelem terén az Alsó-Dunán. Természetesen fontos volt a pénzügyi források rendelkezésre állása, de végül úgy vélik, hogy az egyes országok politikai akarata a döntő tényező ahhoz, hogy ténylegesen nagyobb léptékű végrehajtásra kerüljön sor.

Az Alsó-Dunai Zöld Folyosó mentén az ártér helyreállítása a becslések szerint 183 millió euróba került.

A vizes élőhelyek helyreállítása nemcsak a természet, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából is fontos az emberek számára. A helyreállítás által nyújtott előnyök széles skálája magában foglalja az árvíz- és aszálykezelést a víz tárolása és lassan történő felszabadítása révén, a víz szűréssel történő tisztítását, a természeti erőforrások (pl. halak és nádak) előállítását, a szabadidős tevékenységek támogatását és még sok mást. Ezek az ökoszisztéma-előnyök gazdasági előnyökkel is járnak, például az árvizek okozta károk elkerülésével.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások (árvízvédelem, víztisztítás, felszín alatti vizek feltöltése, üledék- és tápanyag-visszatartás, biológiai sokféleség tározói, rekreáció, turizmus stb.) révén a helyreállított árterületekből származó várható éves bevételt évi 111,8 millió euróra becsülték. Becslések szerint a helyreállított ártér minden hektárja évente 500 eurót biztosít ökoszisztéma-szolgáltatásokra, hozzájárulva a helyi emberek megélhetésének diverzifikálásához (Mansourianet al., 2019).

Az Alsó-Dunai Zöld Folyosó jogalapja a következő:

• a Duna-medence védelmére és helyreállítására irányuló stratégiai cselekvési terv;
• a Duna-medence éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodására vonatkozó stratégia;
• a GEF Duna-szennyezéscsökkentési program országhatárokon átterjedő elemzése;
• A Duna-medencében a vizes élőhelyekkel kapcsolatos, az EU több kedvezményezettre kiterjedő környezetvédelmi programja által finanszírozott tevékenységek sorozata, amelyek hangsúlyozták, hogy intézkedéseket kell hozni a vizes élőhelyek és az ártéri élőhelyek védelmére és helyreállítására az egész Duna-medencében;
• Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyéről (Ramsar, 1971);
• Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (Bern, 1979);
• Páneurópai Tájkép és Biológiai Sokféleség Stratégia;
• a biológiai sokféleség védelmére irányuló nemzeti stratégiák és kötelezettségvállalások;
• Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről (Szófia, 1994);
• a Duna menti országok közös fellépése elvének megerősítése a Duna menti ökoszisztéma vízminőségének és környezeti feltételeinek védelme és helyreállítása érdekében;
• A Duna vízgyűjtő-gazdálkodási terve.

Az Alsó-Duna Zöld Folyosó program 2000-ben indult, és azóta is tart, előre nem látott végidők nélkül.

A Duna alsó szakasza mentén egy zöld folyosó létrehozására irányuló intézkedések célja, hogy megfelelő fenntartásuk esetén állandóak legyenek.

Orieta Hulea
Conservation Director WWF International
Danube-Carpathian Programme
E-mail: ohulea@wwfdcp.ro 

Camelia Ionescu
Freshwater Project Manager
WWF Romania
E-mail: cionescu@wwf.ro 

Iulia Puiu
Project Manager for Wetland Restoration Projects
WWF Romania
E-mail: ipuiu@wwf.ro 

WWF Nemzetközi Duna-Kárpátok Program