Alsó-Duna zöld folyosó: ártér-helyreállítás az árvízvédelem érdekében

A mezőgazdaság, az erdészet és a közlekedés megviselte az Alsó-Duna természetességét. A 20. ^század második felében az Alsó-Duna ártereinek közel háromnegyedét gátak vágták el a fő folyótól, és mezőgazdasági területekké alakították át, ami később hatással volt az áradási rendszerekre. Emellett a Duna nagy részén a kavicskitermelés, a kotrás és a gátak építése miatt folyómeder-erózió volt tapasztalható, ami hozzájárult a víztáblák csökkenéséhez a szomszédos mezőgazdasági területeken. Az emberi eredetű szennyezésből eredő eutrofizáció súlyosan érintette a Dunát, különösen a folyó alsó szakaszait. Az ártéri erdők mezőgazdasági és monokultúrás hibrid nyárültetvényekké való átalakítása szélsőségesebb árvízi eseményekhez vezetett. A Duna-medencében a közelmúltban bekövetkezett jelentős áradások 2002-ben, 2005-ben, 2006-ban, 2009-ben, 2010-ben, 2013-ban és 2014-ben történtek.

Az éghajlatváltozás várhatóan tovább növeli az árvízkockázatot az egész Duna-medencében az események intenzitása, időtartama és gyakorisága tekintetében. Száraz időszakokban nagyobb a gyors árvízi események lehetősége is. A jövőbeli csapadék becslésének hiányosságai miatt azonban jelentős bizonytalanság áll fenn a jövőbeli árvízi események számszerűsítésében.

Az Alsó-Duna zöld folyosóról szóló megállapodás célja:

• összesen 935 000 hektár megőrzése, beleértve 775 000 hektár meglévő védett terület fokozott védelmét és további 160 000 hektár új védelmét;
• 224 000 hektár természetes ártér helyreállítása;
• a fenntartható használat és fejlődés előmozdítása a Duna 1000 km-es folyásirányában, beleértve a Duna-deltát is.

Az árterek helyreállításának célja, hogy helyet biztosítson az árvizek megtartásához és biztonságos felszabadításához.

Az Alsó-Duna zöld folyosóról szóló megállapodásban Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna kormánya megállapodott 224 000 hektár ártér helyreállításáról, az Alsó-Duna zöld folyosót alkotó 935 000 hektáros, szélesebb megőrzött terület részeként. Ezek az ambiciózus célok várhatóan hosszú távon teljesülnek.

2020-ra az Alsó-Duna több mint 60 000 hektáros árterén folyt a helyreállítás. A gátakat eltávolították, így a folyó újra természetes pályára állt. Az invazív növényfajokat megtisztították. Több tízezer őshonos fát ültettek több tucat kis területen. Ez segíti az erdők természetes regenerálódását egy sokkal nagyobb területen. Romániában Babina és Cernovca, Mahmudia, Balta Geraiului, Gârla Mare - Vrata szigeteken 6000 hektár árteret kötöttek vagy kötnek össze újra a folyóval, élőhelyek mozaikját hozva létre. Ahogy a természetes folyamatok helyreálltak, számos madárfaj tért vissza, és a halpopulációk nőttek. Az ukrajnai Tataru-szigeten hagyományos szarvasmarhafajtákat hoztak be az invazív fajok megfékezésére. A gátakat eltávolították, hogy 750 hektárnyi földterületet engedjenek természetes módon elárasztani, gazdag tápláló, szaporodó és ívóhelyet biztosítva a vadon élő állatok számára. A mai napig folyamatban van néhány helyreállítási projekt, mint például a Gârla Mare és a Vrata, amelyek 2000 hektáros területre lesznek hatással.

A rosszul teljesítő árvízvédelmi gátak leszerelése és az árterületek helyreállítása hozzájárul a biztonságosabb és hatékonyabb árvízmegtartáshoz, a szilárdabb és megbízhatóbb édesvízi ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, az alacsonyabb infrastruktúra-karbantartási költségekhez és a helyi gazdaságok megerősítéséhez a természeti erőforrásokon alapuló megélhetés diverzifikálása révén. A 2013-as dunai árvíz idején az Alsó-Duna mentén nem volt árvíz, bár a víz az átlagos szint felett volt.

A WWF vállalta a felelősséget az Alsó-Duna Zöld Folyosó kezdeményezésért a WWF Élő Bolygó Program részeként, amelynek célja a fontos biológiai erőforrások és ökoszisztémák megőrzésének biztosítása a következő évezredben. Az Alsó-Duna Zöld Folyosó projektben a WWF szorosan együttműködik a megállapodást aláíró országok - Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna - kormányaival, valamint a helyi érdekelt felekkel. A célkitűzések elérése érdekében minden ország cselekvési tervet készített, amelyben további ártéri területeket jelöltek ki védelemre és helyreállításra. Ezek a cselekvési tervek az egyes kijelölt területekre vonatkozóan ismertették, hogy milyen konkrét intézkedésekre van szükség, és milyen lépéseket kell tenni ezen intézkedések végrehajtása érdekében.

A részt vevő érdekelt felek támogatták a rendszeres információcserét - találkozók és kapcsolattartó pontok létrehozása révén a négy részt vevő ország környezetvédelmi minisztériumaiban - az Alsó-Duna zöld folyosó hatékony védelmének elérése érdekében. A WWF közvetítő szerepet játszott az Alsó-Duna Zöld Folyosó országai közötti kommunikáció és együttműködés fokozásában. Támogatta továbbá konkrét helyreállítási projektek végrehajtását, például a bővítendő modelleket.

Mind a polgárok, mind a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek lehetőséget kaptak arra, hogy aktív szerepet játsszanak a döntéshozatali folyamatokban. A WWF figyelemfelkeltő kampányokat folytatott, és közvetlenül bevonta a nyilvánosságot és a nem kormányzati szervezeteket a projektterület döntéshozatali folyamatába. Nemzeti és nemzetközi szinten aktív lobbizásra került sor az Alsó-Duna zöld folyosó megvalósításának fellendítése érdekében.

Emellett helyi és nemzeti, valamint nemzetközi szinten is kerestek partnereket, azaz a GEF-et, az UNDP-t, az UNEP-et, a Világbankot, az EU-t, a WWF-et, az IUCN-t, a Ramsari Egyezményt és más kormányokat (azaz Ausztriát, Németországot, Dániát és Hollandiát), hogy együttműködésüket és segítségüket kérjék az alsó-dunai zöld folyosó létrehozásához és fenntartásához. A fő finanszírozás a WWF-től, a nemzeti kormányoktól, az EU-tól és az üzleti szektortól származott.

Napjainkban a politikai változások miatt a WWF tevékenységeinek fő kihívása az, hogy meggyőzze a hatóságokat a természetalapú megoldások, például az árterek és a vizes élőhelyek helyreállításának több előnnyel járó hatásairól az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése érdekében.

A jobb víz- és folyógazdálkodásra irányuló nemzetközi megállapodások a Duna-medence változásának hatékony eszközei voltak. A környezet éghajlati eseményekkel szembeni természetes ellenálló képességének helyreállítása (ebben az esetben a nagymértékű alkalmazkodás) a rosszul teljesítő vízinfrastruktúra leszerelésével és ezáltal a csúcsárvizek megtartására és felszabadítására irányuló természetes kapacitás javításával további előnyökkel jár mind a természet, mind az emberek számára. Az ökoturizmus, a halászat, a legeltetés és a rosttermelés új lehetőségei erősítik a helyi gazdaságokat. Az élőhelyek ebből eredő jobb minősége a fajok szélesebb körét vonzza, beleértve a veszélyeztetett fajokat is.

Az Alsó-Duna zöld folyosóról szóló megállapodás kiváló alapot nyújtott a kormányzati döntések intézkedésekké alakításához. Az olyan országokban, mint Románia és Bulgária, a Natura 2000 hálózat megvalósítása jelentősen hozzájárult a védett terület növeléséhez. Emellett a környezetvédelmi jogszabályoknak az uniós követelményekkel való harmonizációja, különösen a víz-keretirányelv végrehajtása új lehetőségeket nyitott meg az oldalirányú összeköttetések helyreállítására. Más esetekben a fő hajtóerő az volt, hogy a helyi közösségek hozzáférjenek a fokozott természeti erőforrásokhoz.

A projekt sikerének kulcsa a földtulajdon kérdésének megfelelő figyelembevétele volt. Minden egyes helyreállítási projektben néhány-tucat földtulajdonost - a helyreállítási terület méretétől függően - meg kellett győzni arról, hogy a földhasználat megváltoztatása előnyös lenne számukra. A magán földtulajdonosok esetében fontos volt biztosítani, hogy ne veszítsék el a tulajdonjogokat. A WWF két kísérleti projektet indított Romániában, ahol a helyi közösségek és egyének megadták földjüket, hogy elárasszák őket. A földhasználat ilyen szigorú megváltoztatásának elfogadásához a nem termelékeny szántóterületek vizes élőhelyekké történő átalakításából származó előnyök megértése volt a kiváltó ok. A helyreállítási projektek végrehajtása valószínűleg felgyorsulna, ha a földtulajdonosok számára pénzügyi mechanizmusok lennének érvényben (például az ártér-helyreállítás uniós finanszírozása); a részt vevő országok egyikében sem ez a helyzet.

Egy másik sikertényező az volt, hogy egy know-how-val rendelkező független szervezet - jelen esetben a WWF - vette át a vezetést. Továbbra is erőfeszítéseket tett az országok összefogására, technikai és pénzügyi támogatást nyújtott az ülésekhez és a háttérdokumentumokhoz, arra ösztönözte a kormányokat, hogy maradjanak elkötelezettek stb. A megállapodás aláírásának legmeggyőzőbb érve az volt, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni az Alsó-Duna természetvédelmi és környezetvédelmi kérdéseiben. Természetesen fontos volt a pénzügyi források rendelkezésre állása, de végül úgy vélik, hogy az egyes országok politikai akarata a döntő tényező a nagyobb léptékű végrehajtás felé való tényleges elmozduláshoz.

Az Alsó-Duna zöld folyosó mentén az ártér helyreállítása a becslések szerint 183 millió euróba került.

A vizes élőhelyek helyreállítása nemcsak a természet, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából is fontos az emberek számára. A helyreállítás által nyújtott előnyök széles skálája magában foglalja az árvíz- és aszálykezelést a víz megtartása és lassú felszabadítása révén, a víztisztítást szűréssel, a természeti erőforrások (pl. halak és nádasok) termelését, a szabadidős tevékenységek támogatását és még sok mást. Ezek az ökoszisztéma-előnyök gazdasági előnyökkel is járnak, például az árvizek okozta károk elkerülésével.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások (árvízszabályozás, víztisztítás, felszín alatti vizek feltöltése, üledék- és tápanyag-visszatartás, a biológiai sokféleség tározói, rekreáció, turizmus stb.) révén a helyreállított árterekből származó várható éves bevételt évi 111,8 millió EUR-ra becsülték. A becslések szerint a helyreállított ártér minden hektárja évente 500 eurót biztosít ökoszisztéma-szolgáltatások formájában, segítve a helyi lakosság megélhetésének diverzifikálását (Mansourian et al., 2019).

Az Alsó-Duna Zöld Folyosó jogalapja a következő:

• a Duna-medence védelmére és helyreállítására vonatkozó stratégiai cselekvési terv;
• a Duna-medence éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodására vonatkozó stratégia;
• a GEF Duna-menti Szennyezéscsökkentési Programjának országhatárokon átterjedő elemzése;
• az EU PHARE több kedvezményezettre irányuló környezetvédelmi programja által finanszírozott, vizes élőhelyekkel kapcsolatos tevékenységek sorozata a Duna-medencében, amelyek hangsúlyozták, hogy intézkedéseket kell hozni a vizes élőhelyek és az ártéri élőhelyek védelmére és helyreállítására az egész Duna-medencében;
• Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire (Ramsar, 1971);
• Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979);
• a páneurópai tájképi és biológiai sokféleségi stratégia;
• a biológiai sokféleség védelmére irányuló nemzeti stratégiák és kötelezettségvállalások;
• Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről (Szófia, 1994);
• a Duna menti országok közös fellépése elvének megerősítése a Duna-ökoszisztéma vízminőségének és környezeti feltételeinek védelme és helyreállítása érdekében;
• A Duna vízgyűjtő-gazdálkodási terve.

Az Alsó-Duna Zöld Folyosó program 2000-ben indult, és azóta is tart, előre nem látható befejezési időpont nélkül.

A Duna alsó szakasza mentén egy zöld folyosó létrehozását célzó intézkedéseknek állandónak kell lenniük, ha megfelelően fenntartják őket.

Orieta Hulea
Conservation Director WWF International
Danube-Carpathian Programme
E-mail: ohulea@wwfdcp.ro 

Camelia Ionescu
Freshwater Project Manager
WWF Romania
E-mail: cionescu@wwf.ro 

Iulia Puiu
Project Manager for Wetland Restoration Projects
WWF Romania
E-mail: ipuiu@wwf.ro 

WWF Nemzetközi Duna-Kárpátok Program