Part menti pufferzónák létrehozása és helyreállítása

A part menti védelmi sávok megvalósításához különböző szereplők (folyamkezelők, mezőgazdasági termelők stb.)bevonásáravan szükség, akiket be kell vonni az alkalmazkodásilehetőségelfogadásának lehetővétételébe. Ezt a lehetőséget a nyilvánosság általában jól elfogadja a tájra gyakorolt pozitívhatásaiés az általa nyújtott többszörös járulékos előnyök miatt. Az agrár-környezetvédelmi programokban és a nagy természeti értékű mezőgazdasági földterületekben részt vevő helyi önkormányzatoksegítségetnyújthatnak a helyszíni végrehajtáshoz. 

A vegetált védelmi sávok sikere nagymértékben függ az olyan jellemzőktől, mint a pufferzóna szélessége, a szomszédos mezők lejtése, a talaj típusa és fajtája, valamint a növényzet sűrűsége. A növényzet ültetése és a víztest mentén végzett kapcsolódó munkálatok során jelentkező kisebb átmeneti negatív mellékhatások nagymértékben kompenzáltak, de közép- és hosszú távú pozitív hatások, ha az opciót gondosan megtervezik és tervezik. 

Az árvizek és az aszályok hatásainak mérséklése a helyi körülményektől, valamint a tervezés és a végrehajtás minőségétől függően változó lehet. Az erdős pufferek fás törmeléket hoznak létre, ami leginkább befolyásolja a patak morfológiáját. A fa és a cserje mérete, kora és sűrűsége olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni az árvízvédelmi, vízvisszatartási és szűrési kapacitások hatékonysága szempontjából. Az őshonos fajokkal beültetett vegetatív sávok hosszú távon szintén hozzájárulhatnak a helyi biológiai sokféleséghez. Amennyiben nem őshonos fajokat telepítenek, azok negatív hatással lehetnek a pufferek hosszú távú fenntarthatóságára, vagy potenciálisan károsíthatják a területen őshonos ökoszisztémákat.  A megfelelő növényzet kiválasztását ugyanis gondosan értékelni kell annak biztosítása érdekében, hogy nagy kapacitás álljon rendelkezésre a talaj és a víz megtartására, valamint a helyi biológiai sokféleséghez való hozzájárulásra. A növényzet hosszú távú megőrzéséhez szükséges erőfeszítések minimalizálása érdekében mérlegelni kell a növényzet rendszeres fenntartásának szükségességét is. 

Számos olyan társadalmi és gazdasági tényező is létezik, amely megakadályozhatja a part menti pufferek elfogadását, többek között: az ösztönző programok hiánya, a rosszul meghatározott célok, a karbantartás hiánya és a földtulajdonosok ellenállása. 

A part menti védelmi sávok teljes költsége magában foglalja a tervezési költségeket, az ültetési költségeket (fák, cserjék, helyi növényzet), a földterület költségeit és/vagy a mezőgazdasági üzemek/legeltetési területek cseréjéből származó bevételkiesést, valamint a karbantartási munkák költségeit. Ezek a költségek nagymértékben függenek a védelmi sáv helyétől és méretétől, de a hosszú távú előnyökkel nagymértékben egyensúlyban vannak. 

A part menti pufferek számos előnnyel járnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából, mint például a mikroklíma létrehozása, az árvizek és az aszályok enyhítése. Ezen túlmenően a part menti pufferek a biológiai sokféleség folyosójaként és a helyi vízminőség tápanyag- és szennyezőanyag-szűrési kapacitásuk révén történő javítása révén a táj megőrzésének és helyreállításának fontos jellemzői. A puffercsíkok csökkenthetik a trágyázás költségeit is a tápanyag-lefolyás csökkentése miatt, és csökkenthetik a folyópart helyreállításának gyakoriságát a csökkentett áradások és erózió miatt. 

Emellett az évelő növényzet, például a fák különösen előnyösek a hosszú távú légköri szénmegkötés szempontjából, és a part menti puffereket az éghajlatváltozás mérséklése felé történő további előrelépés lehetséges eszközévé teszik. 

A KAP előírja a mezőgazdasági termelők számára, hogy a vízfolyások mentén védelmi sávok kialakításával védjék és kezeljék a vizet, öntözés céljábólkezeljék a vizet,és védjék a talajvizet a szennyezéstől. A 2023–2027-es időszakra vonatkozó közös agrárpolitikára irányuló új javaslat értelmében a mezőgazdasági termelőknek meg kell felelniük a zöldítési követelményeknek ahhoz, hogy támogatásra jogosultak legyenek, és ez magában foglalja a legalább 3 m szélességű folyók mentén található, növényvédő szerektől és műtrágyáktól mentes védelmi sávokat is. Mindaddig azonban, amíg az új KAP-reformok hatályba nem lépnek, nincs közös fogalommeghatározás a védelmi sávok méretére vagy területére vonatkozóan, és a kormányok maguk is meghatározhatják a védelmi sávokat. A vidékfejlesztési program keretében kifizetéseket nyújtanak az ilyen pufferzónák kiterjesztésére. Ez több erdős területet is magában foglalhat. 

A part menti pufferek kiépítésének alkalmazkodási lehetősége azEU víz-keretirányelvéhez is kapcsolódik,amely előírja,hogy a jó ökológiai állapot elérése érdekében minden vízgyűjtőnek hatévente gazdálkodási tervet kell benyújtania, hogy megvédje a vízkészletet az emberi terheléstől, beleértve a mezőgazdasági lefolyást is.  

10–15 évre lehet szükség egy teljesen kiforrott part menti puffer kialakításához, amely magában foglalja a fákat és az árnyékolási előnyöket, valamint a biológiai sokféleség folyosójának létrehozását. Egy éven belül azonban cserjéket és helyi növényzetet lehet ültetni, amelyek már kezdik megmutatni első pozitív hatásaikat a csökkentett erózió és a szennyezőanyag-szűrés tekintetében. A terület nyomon követését és fenntartását gondosan kell kezelni, különösen az első 5 évben, a puffer létrehozását követő 5–10 év között csökkentve a gazdálkodási erőfeszítéseket, amint a terület érettebbé válik, és kevésbé lesz kitéve a helyi környezeti terheléseknek. 

A várható élettartam több mint 25 év, ha az intézkedések a végrehajtás első éveiben jól megalapozottak, és a karbantartás többsége az első 5–10 évben történik.