Vektorok által terjesztett betegségek

Megfigyelt hatások

Az éghajlatváltozás már nem jövőbeli, hanem jelenlegi fenyegetés, és Európa-szerte aktívan átalakítja a fertőző betegségek tájképét (EEA, 2022). Egy "új normálisnak" vagyunk tanúi, ahol a trópusi betegségek helyileg terjednek Európában. Az invazív vektorok, mint például az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) ma már az egész kontinensen elterjedtek, észak felé és magasabb magasságokba tolva őket, ahol korábban nem tudtak túlélni (2025-ös szúnyogok világnapja: Európa új rekordokat állít fel a szúnyogok által terjesztett betegségek tekintetében.

A bizonyítékok egyértelműek: a biztonságosnak tekintett régiókban rekordszámú, helyben szerzett nyugat-nílusi vírusfertőzés és chikungunya-vírus okozta megbetegedés fordul elő (Wadman, 2025). Ezt a változást a biológiai alkalmazkodás vezérli: a szúnyogok „hidegszívűséget” fejlesztenek ki az európai tél túlélése érdekében, míg a víruskórokozók mutálódnak, hogy hatékonyabban terjedjenek helyi környezetünkben (Delwel és Mordecai, 2025). Az európai polgárok védelme érdekében a politikai sürgősség és az integrált felügyelet most elengedhetetlen e növekvő egészségügyi kockázatok kezeléséhez (a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló (EU) 2022/2371 rendelet).

Tervezett hatások

Tigris szúnyogok klimatikus alkalmassága 2041–2070-ben nagy kibocsátású forgatókönyv esetén

(Kattintson a térképre az interaktív változat megtekintéséhez)

A tigris szúnyogok éghajlati alkalmassági indexe releváns az emberi egészség szempontjából. A tigrisszúnyog (Aedes albopictus) Délkelet-Ázsiából származó, a melegebb éghajlat által kedvelt invazív faj, amely komoly veszélyt jelent, mivel kórokozó-átvivők által terjesztett betegségeket, például dengue-lázat és chikungunyát terjeszt. A környezeti tényezők, köztük az időjárási viszonyok, befolyásolják a tigrisszúnyog potenciális jelenlétét és szezonális aktivitását. Itt egy példa a ‑ század közepére (2041–2070) vonatkozó előrejelzésekre a tigrisszúnyogok alkalmasságáról az uniós országokban egy magas ‑emissziós forgatókönyv alapján (RCP 8.5).
Forrás: A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása (C3S)

Az emelkedő hőmérséklet, az enyhébb tél és a változó csapadékmennyiség már most is meghosszabbítja a szúnyogszezonokat, és bővíti az Aedes és a Culex populációit Európában. 2025. augusztus 20-án, a szúnyogok napján az ECDC kijelentette, hogy a forróbb és hosszabb nyarak, valamint a csapadékmennyiség változása a szúnyogok által terjesztett betegségek hosszabb és intenzívebb átviteli időszakainak „új normálisát” teremti meg, mivel a nyugat-nílusi vírust és a chikungunya-vírust új területeken észlelik, és a kitörések száma rekordot ér el ( https://www.ecdc.europa.eu/en/news-events/world-mosquito-day-2025-europe-sets-new-records-mosquito-borne-diseases).  Az ECDC-nek az aedesi eredetű betegségekre vonatkozó iránymutatása szintén arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás meghosszabbítja az aedesi  szúnyogok kedvező környezeti időszakait, növelve a dengue-, a chikungunya- és a Zika-vírus okozta járványok kitörésének lehetőségét az európai kontinensen.

A Lancet Countdown Europe arról számol be, hogy a nyugat-nílusi vírus, a dengue-vírus, a chikungunya-vírus, a Zika-vírus és a Plasmodium paraziták (maláriát okozó) éghajlati alkalmassága növekszik, ami arra utal, hogy a melegedő éghajlat lehetővé teszi, hogy ezek a kórokozók minden évben északabbra és hosszabb ideig fennmaradjanak (Van Daalen et al. 2024).

Az éghajlatváltozás azonban nemcsak a szúnyogok által terjesztett betegségeket érinti. A WHO európai értékelése a Lyme borreliosisról azt mutatja, hogy a kullancsok már nagyobb szélességi fokokra és tengerszint feletti magasságokra terjedtek ki Európában, és hogy a jövőbeli felmelegedés valószínűleg megkönnyíti a továbbterjedést, miközben csökkenti előfordulásukat a túl forró és száraz területeken (https://www.who.int/publications/i/item/9789289022910).

Szakpolitikai válaszok

A kórokozó-átvivők által terjesztett betegségekkel kapcsolatos uniós politika fokozatosan elmozdult a nagyrészt reaktív megközelítéstől – amely a járványok előfordulására való reagálásra összpontosít – egy proaktívabb és integráltabb keret felé, amely tükrözi az éghajlatváltozás okozta egészségügyi kockázatok „új normáját”. Az emelkedő hőmérséklet, a biológiai sokféleség csökkenése és az ökológiai zavarok a globalizációval együtt növelik a vektorok által terjesztett kórokozók földrajzi kiterjedését és szezonális átviteli ablakait. Ezzel összefüggésben az EU egyre inkább beágyazta a VBD-re való felkészültséget az európai egészségügyi unió tágabb jövőképébe, amelynek célja a hosszú távú reziliencia és a tagállamok közötti összehangolt fellépés megerősítése ahelyett, hogy ideiglenes elszigetelési intézkedésekre támaszkodna (https://commission.europa.eu/topics/public-health/european-health-union_en).

E változó stratégia egyik kulcsfontosságú pillére a felkészültség javítása az innovációba és az egészségbiztonságba történő beruházások révén, például a kórokozó-átvivők jelentette veszélyek észlelésére és ellenőrzésére szolgáló tagállami nemzeti rendszerek bővítésére irányuló közös uniós fellépés révén. Ez az együttes fellépés interdiszciplináris programokat hoz létre a kórokozó-átvivők eloszlásának és a populáció dinamikájának nyomon követésére, valamint ellenintézkedéseket dolgoz ki és hajt végre a betegséget átvivő kórokozó-átvivők ellenőrzésére, beleértve a fizikai, biológiai és kémiai módszereket is, amelyeket nyilvános tájékoztató kampányok egészítenek ki.

Operatív szinten az uniós politika is az integrált vektorfelügyelet és -ellenőrzés irányába halad. Ahelyett, hogy kizárólag a humán klinikai esetekre összpontosítana, az EU az „Egy az egészség” koncepciót támogatja, amely magában foglalja az állatfelügyeletet (az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) küldetésén keresztül) és az entomológiai nyomon követést. Az ECDC és az EFSA által finanszírozott VectorNet projekt központi szerepet játszik a szúnyog-, kullancs- és más vektorpopulációkra vonatkozó adatok gyűjtésében és megosztásában Európa-szerte, lehetővé téve a korábbi kockázatészlelést és a célzottabb beavatkozásokat a járványok széles körű elterjedése előtt (https://www.vectornetdata.org/).

Az uniós ügynökségek közötti tudományos koordináció tovább erősíti ezt az integrált keretet. Az EFSA – különösen állategészségügyi és állatjóléti testületén keresztül – független tudományos tanácsadást nyújt az állatokat érintő, zoonózist okozó, vektorok által terjesztett betegségekről (https://www.efsa.europa.eu/en/topics/topic/vector-borne-diseases). Az EFSA szorosan együttműködik az ECDC-vel a felügyeleti információk megosztása érdekében, és a két ügynökség közösen igazgatja az egységes egészségügyi vektorhálózatot és az állategészségügyi és közegészségügyi szempontból releváns vektorokkal kapcsolatos projektet.

A tagállamok által gyűjtött adatok alapján az EFSA és az ECDC közösen értékeli a nyugat-nílusi vírus európai megjelenését, és közös havi jelentéseket készít az emberek és állatok fertőzéseiről, támogatva a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és megerősítve az EU VBD-stratégiájának középpontjában álló ágazatközi együttműködést.

Ezen intézményi és szabályozási fejleményekkel párhuzamosan az EU az Európai Éghajlat-egészségügyi Klaszteren (Éghajlat-egészségügy) keresztül is megerősíti az éghajlattal kapcsolatos egészségügyi veszélyekre vonatkozó tudományos és operatív alapjait. Ez a Horizont Európa együttműködés hat fő kutatási és innovációs projektet fog össze: BlueAdapt, CATALYSE, CLIMOS, HIGH Horizons, IDAlertés TRIGGER. Együttesen dolgozva ezek a projektek olyan bizonyítékokat, adatokat, felügyeleti eszközöket és korai ‑-figyelmeztető kapacitásokat hoznak létre, amelyek közvetlenül támogatják az EU felkészültségét a ‑-fertőzött vektorokra és más, az éghajlatváltozásra ‑-érzékeny betegségekre. A klaszter előmozdítja a környezeti, éghajlati és egészségügyi kutatóközösségek közötti szinergiákat, javítja a Science‑policy fordítását, és olyan harmonizált mutatókat és modellezési megközelítéseket dolgoz ki, amelyek segítenek előre jelezni a felmerülő kockázatokat, nem pedig reagálni rájuk. Azáltal, hogy az élvonalbeli tudományos ismereteket beépíti az olyan kezdeményezésekbe, mint az európai egészségügyi unió, a HERA és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, az Éghajlat-egészségügyi Klaszter hidat képez a kutatás, a szakpolitika és a gyakorlat között, megerősítve az EU képességét a fenyegetések előrejelzésére, a célzott beavatkozások irányítására és a hosszú távú ‑-reziliencia kiépítésére a gyorsan változó éghajlatban.