European Union flag

Kulcsfontosságú üzenetek

Agriculture_icon.png
  • A mezőgazdaság és az élelmiszeripar Európa éghajlatváltozással szemben legkiszolgáltatottabb ágazatai közé tartozik, és az európai országok 2025-ben az éghajlat által leggyakrabban érintett ágazatként azonosították (EGT, 2025), az élelmiszer-termelést érintő éghajlati kockázatok valamennyi európai régióban növekednek, és a hatások a vízkészletekre, a vidéki megélhetésre, a biológiai sokféleségre, a közegészségügyre és a tágabb értelemben vett gazdaságra is átterjednek.

  • Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens mezőgazdaság gazdasági és környezeti szempontból egyaránt elengedhetetlenné válik. Az emelkedő hőmérséklet, a változó csapadékeloszlás és a gyakoribb aszályok, árvizek, hőhullámok és összetett éghajlati veszélyek növelik a termelési kockázatokat, miközben felerősítik a gazdaságokra nehezedő gazdasági nyomást. A reziliencia kiépítéséhez olyan gazdálkodási rendszerekre van szükség, amelyek csökkentik a sebezhetőséget, erősítik a talaj- és vízfunkciókat, diverzifikálják a termelést és javítják a hosszú távú gazdasági életképességet.

  • Az uniós alkalmazkodási stratégia, az európai klímarendelet, az európai zöld megállapodás, a közös agrárpolitika (KAP), a LULUCF-rendelet, a szén-dioxid-eltávolításról és a szén-dioxid-gazdálkodásról szóló rendelet, valamint a természet helyreállításáról szóló rendelet támogató szakpolitikai keretet biztosít az európai mezőgazdasági és élelmiszerrendszerek éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának megerősítéséhez. Az alkalmazkodást egyre nagyobb mértékben támogatják tudásplatformok, gyakorló szakemberek hálózatai, uniós finanszírozású kutatási és innovációs programok.

  • A hatékony alkalmazkodáshoz megbízható éghajlati kockázatértékelésekre, alkalmazkodási intézkedések végrehajtására, valamint erősebb nyomonkövetési, értékelési és tanulási rendszerekre van szükség. Bár az alkalmazkodás tervezése Európa-szerte jelentősen előrehaladt, további erőfeszítésekre van szükség a mezőgazdasági alkalmazkodási intézkedések hatékonyságának értékeléséhez és a helyszíni végrehajtás felgyorsításához.

  • A mezőgazdaság az Európai Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-ához is hozzájárul, elsősorban az állatállományból származó metánkibocsátás, a műtrágyahasználatból származó dinitrogén-oxid-kibocsátás és a területgazdálkodásból származó szén-dioxid-kibocsátás révén. Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia megerősítése ezért kiegészíti a kibocsátások csökkentésére, a természeti erőforrások védelmére és a hosszú távú élelmezésbiztonság megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.

  • Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens mezőgazdaság kiépítéséhez olyan integrált megközelítésre van szükség, amely ötvözi a fenntartható gazdálkodást, a reziliens élelmiszerrendszereket és a támogató szakpolitikai kereteket. Az olyan intézkedések, mint a talaj egészségének javítása, a vízmegtartás növelése, a termelési rendszerek diverzifikálása és az ökoszisztéma funkcióinak megerősítése csökkenthetik az éghajlati kockázatokat, miközben javítják a gazdaságok hosszú távú életképességét. Alapvető fontosságúak lesznek a közberuházások, a tudáscsere és az innováció által támogatott, testre szabott alkalmazkodási pályák.

Miért fontos az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a mezőgazdasági ágazatban?

A mezőgazdaság támogatja Európa élelmezésbiztonságát, vidéki gazdaságait és tájait, ugyanakkor egyre inkább ki van téve az éghajlatváltozásnak. Az emelkedő hőmérséklet, a változó csapadékeloszlás, valamint a gyakoribb és intenzívebb éghajlati szélsőségek – többek között aszályok, áradások, hőhullámok és erdőtüzek – már most is hatással vannak a mezőgazdasági termelésre Európa-szerte. Az éghajlati hatások régiónként eltérőek: Dél-Európát egyre inkább sújtják az elhúzódó aszályok és a vízhiány, míg Nyugat- és Észak-Európát súlyosabb esőzések és áradások sújtják. Közép- és Kelet-Európa gyakoribb hőhullámokkal, aszályokkal és összetett éghajlati veszélyekkel néz szembe.

Az első európai éghajlati kockázatértékelés a mezőgazdaságot és az élelmiszerrendszereket Európa legsürgetőbb éghajlati kockázatai közé sorolja. A vízhiány és a hőstressz különösen súlyos kockázatot jelent a növénytermesztésre, különösen Dél-Európában. Az állatállomány termelékenységét, a talaj egészségét, a beporzást és az élelmiszer-ellátási láncokat egyre inkább érinti az egész kontinens. Az éghajlati hatások átterjedhetnek az összekapcsolt élelmiszer-, víz-, energia- és közlekedési rendszerekre, ami következményekkel járhat a vidéki megélhetésre, az ökoszisztémákra és a tágabb értelemben vett gazdaságra nézve.

Az országok Európa-szerte éghajlati kockázatértékelések és ágazati alkalmazkodási stratégiák révén erősítik az alkalmazkodási tervezést. A végrehajtás azonban továbbra is egyenetlen. Az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítása, a nyomon követés és az értékelés megerősítése, valamint a mezőgazdasági termelők gyakorlati ismeretekkel, finanszírozással és kapacitásépítéssel való támogatása elengedhetetlen lesz a reziliens, versenyképes és fenntartható mezőgazdasági ágazat biztosításához a változó éghajlatban.

Fedezzen fel többet

Language preference detected

Do you want to see the page translated into ?

Exclusion of liability
This translation is generated by eTranslation, a machine translation tool provided by the European Commission.

Felelősség kizárása
Ezt a fordítást az eTranslation, az Európai Bizottság által biztosított gépi fordítóeszköz készítette.