Katasztrófakockázat-csökkentés

Kulcsfontosságú üzenetek

• Európa (és a világ többi része) már most szembesül az éghajlatváltozással. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések (és a nulla nettó kibocsátás mielőbbi elérése) szükségességének sérelme nélkül minden forgatókönyv esetében szükség van az alkalmazkodásra, mivel az éghajlatváltozás következményei az elkövetkező évtizedekben (vagy akár évszázadokban) is láthatók maradnak.
• A szélsőségesebb időjárási események azok a természeti veszélyek, ahol az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés átfedésben van. Mindkettőnek a teljes kockázatkezelési ciklusra kell összpontosítania, beleértve a megelőzésre, a felkészültségre és a helyreállításra összpontosító intézkedéseket is.
• Szinergiák vannak a katasztrófavédelemre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós szakpolitikák között, és mindkettőt általánosan érvényesíteni kell az olyan uniós szakpolitikákban, mint a víz (árvizek, aszályok) vagy a kritikus infrastruktúrák.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

Ihsan Ilze, Climate Change PIX /EEA

Az elmúlt évtizedekben Európában egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos természeti veszélyek, például az aszályok, az erdőtüzek, a hőhullámok és a nagy csapadékmennyiség. Még az ÜHG-kibocsátás gyors csökkentésére és az éghajlati kockázat hatékony megelőzésére irányuló, jelenleg elfogadott törekvések ellenére is ezek a tendenciák az előrejelzések szerint folytatódni fognak, és a társadalmi-gazdasági és környezeti változások (pl. demográfiai fejlődés és földhasználat-változás) felerősítik őket (EGT2021; IPCC 2020; EEA 2017).

Szakpolitikai keret

Az uniós katasztrófakockázat-kezelési politika végrehajtása – amely az uniós polgári védelmi mechanizmuson (CPM) alapul – előmozdítja a nemzeti polgári védelmi rendszerek közötti együttműködést, ösztönözve a katasztrófakockázat-kezelési bevált gyakorlatok cseréjét, beleértve azt is, hogy miként lehet megbirkózni az éghajlatváltozás hatásaival.

Az Európai Bizottság támogatja a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretet (SFDRR), fokozva és előmozdítva a hazai bevételek mozgósítását és annak az uniós szakpolitikákba való integrálását. 2016-ban az Európai Bizottság cselekvési tervet tett közzé, amelynek célja, hogy a szakpolitikai döntéshozatal katasztrófakockázat-alapú megközelítése révén iránymutatást nyújtson az SFDRR végrehajtásához az uniós szakpolitikákban. Emellett 2017-ben az Európai Bizottság közleményt tett közzé, amely kulcsfontosságú intézkedéseket tartalmazott az európai katasztrófavédelem megerősítése érdekében.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia ösztönzi a katasztrófakockázat-csökkentés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti szinergiák további kiaknázását, különös tekintettel a vízzel kapcsolatos katasztrófakockázatokra és a kritikus infrastruktúrára. A stratégia támogatja továbbá a katasztrófakockázatok finanszírozását, a magánfinanszírozás felszabadítását és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia beépítését a tagállamok költségvetési politikájába.

A hazai bevételek mozgósítása számos kulcsfontosságú uniós szakpolitikai területen jelen van: az árvízvédelmi irányelv, a vízhiányra és az aszályra vonatkozó fellépés (lásd a vízgazdálkodási politikáról szóló oldalt), valamint az európai kritikus infrastruktúrákról szóló irányelvjavaslat.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a katasztrófakockázat-csökkentési ágazatot érintő kockázatokat is.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. sz. értékelő jelentése, II. munkacsoport, „Éghajlatváltozás 2022: A Impacts, Adaptation and Vulnerability (Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség) értékeli a megfigyelt és előre jelzett éghajlatváltozáshoz kapcsolódó hatásokat és kockázatokat, valamint az éghajlati kockázatok kezelésének lehetőségeit, folyamatait és előfeltételeit. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése figyelembe vette az éghajlati szélsőségeknek a globális felmelegedés függvényében előrejelzett változásait (1,5–2 °C) és azoknak a hazai bevételek mozgósítására gyakorolt hatását. A fenntartható és reziliens kockázatkezelési stratégiák azonosítása érdekében „Az óceánok és a krioszféra a változó éghajlatban” című különjelentés értékelte az óceánokban és a krioszférában a változó éghajlatban bekövetkező szélsőséges és hirtelen vagy visszafordíthatatlan változásokat. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kockázatkezelést és döntéshozatalt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) éghajlatváltozásról és földhasználatról szóló különjelentése is tárgyalja.

2015-ben az Európai Bizottság elindította a Katasztrófakockázat-kezelési Tudásközpontot (DRMKC), hogy segítse az EU és a tagállamok katasztrófákkal szembeni rezilienciájának, valamint a vészhelyzetek megelőzésére, az azokra való felkészülésre és reagálásra való képességének fokozását a tudomány és a szakpolitika közötti megerősített interfész, a katasztrófákkal kapcsolatos kutatások online adattára, valamint számos hálózathoz és partnerséghez való hozzáférés révén. A Közös Kutatóközpont (JRC) kezeli a DRMKC-t, 2017 óta pedig a GIS webplatform kockázati adatközpontját. A Platform célja, hogy a hazai bevételek mozgósításának előmozdítása érdekében javítsa az uniós szinten kezelt kockázati adatokhoz való hozzáférést és azok megosztását. Tudásközpontként a Kockázati Adatközpont várhatóan hivatkozási pontként szolgál majd az egész EU-ra kiterjedő, gondozott kockázati adatok számára, akár a releváns adatkészletek tárolása, akár a nemzeti platformokhoz és a JRC-nek a hazai bevételek mozgósításával kapcsolatos tudományos jelentéseihez (2017-es és 2020-as jelentések) való kapcsolódás révén.

Az Európai Bizottság ösztönzi a jobb információk előállítását és a katasztrófákkal kapcsolatos adatok – például a katasztrófák gazdasági veszteségeire vonatkozó információk – összehasonlíthatóságát. Ebben az összefüggésben a JRC által 2018-ban közzétett jelentés számos olyan adatbázis elemzését tartalmazza, amelyeket a különböző veszélyekből eredő veszteségekre vonatkozó információk gyűjtésére, rögzítésére és összesítésére, és ezáltal a bármilyen veszély által kiváltott események széles körének összehasonlíthatóságának javítására fejlesztettek ki. Ezenkívül a JRC PESETA-projektsorozata áttekintést nyújt a jövőbeli éghajlatváltozás lehetséges biofizikai és gazdasági következményeiről Európa számára.

A Kopernikusz veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatása (CEMS) számos éghajlattal kapcsolatos veszélyről – többek között árvizekről, aszályokról és erdőtüzekről – nyújt tájékoztatást veszélyhelyzet-reagálás és katasztrófakockázat-kezelés céljából.

Az elmúlt években erőfeszítések történtek a központi illetékes hatóság és a katasztrófakockázat-csökkentéssel kapcsolatos kutatás, szakpolitika és gyakorlatok közötti koherencia fokozására. A H2020 PLACARD projekt keretében platformot alakítottak ki a két különböző közösség közötti párbeszédre, tudáscserére és együttműködésre. Ezenkívül az EEA jelentést tett közzé, amelyben értékelte a DRR és a CCA jelenlegi gyakorlatait és a know-how szintjét.

Az EEA minden évben aktualizál egy, az éghajlattal kapcsolatos szélsőségekből eredő gazdasági veszteségekre vonatkozó mutatót. Az olyan európai projektek, mint a LODE, a DRR és a CCA kár- és veszteségadat-információs rendszereinek fejlesztésére összpontosítottak. A Világbank-csoport is készített tanulmányokat az Európai Unió számára az európai katasztrófamegelőzést és -felkészültséget szolgáló közgazdaságtanról (2021). Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság kísérleti eredménytáblát dolgozott ki a természeti katasztrófák elleni védelem terén mutatkozó hiányosságok kezelésére.

Beruházások és finanszírozás támogatása

A hatékony és nagyobb mértékű katasztrófamegelőzési beruházások ösztönzése kiemelt intézkedés az Európai Bizottság számára. Az alkalmazkodás uniós finanszírozását a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret támogatja, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket valamennyi jelentős uniós kiadási programba beépítsék.

Az EU Szolidaritási Alapját azért hozták létre, hogy súlyos katasztrófák esetén finanszírozza a tagállamokat. A programot a 2002-ben Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett hatalmas árvízi eseményre válaszul hozták létre, valamint a katasztrófaelhárítás, a közinfrastruktúrák helyreállítása és a kulturális örökség védelme érdekében.

A katasztrófakockázat-csökkentéssel kapcsolatos kutatást az EU kutatási és innovációs keretprogramjai – különösen a 2021–2027 közötti időszakra szóló Horizont Európa – finanszírozzák, amelynek küldetési területe az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, és amelynek célja, hogy segítse az európai közösségeket és régiókat az éghajlati kockázatok jobb megértésében, az azokra való felkészülésben és azok kezelésében. A „Polgári biztonság a társadalomban” elnevezésű 3. klaszter célja a természeti és az ember okozta veszélyekből eredő kihívásokra való reagálás, ezért különösen fontos a katasztrófakockázat-csökkentési ágazat számára.

Emellett az uniós polgári védelmi mechanizmus minden évben felhívást tesz közzé megelőzési és felkészültségi projektek finanszírozására. A hazai bevételek mozgósításának megerősítése a LIFE finanszírozási program céljai között is szerepel.

Átfogó áttekintés található az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon.

A végrehajtás támogatása

Uniós szinten felkészültségi tevékenységek folynak az emberi és anyagi eszközök készenléti és képességi állapotának elérése, valamint a katasztrófákra való hatékony és gyors reagálás biztosítása érdekében. E tevékenységek alapvető részét képezik a korai előrejelző rendszerek (általában a katasztrófák,részletesebben az árvizek,  az aszályokés az erdőtüzek esetében), a modulok és a képzési programok. Ezzel összefüggésben létrehozták az uniós polgári védelmi tudáshálózatot az együttműködés, a koordináció, a készségek és a szakértelem fokozása, valamint az EU katasztrófákra való felkészülési, megelőzési és reagálási képességének javítása érdekében.

Ezen túlmenően létrehozták az európai polgári védelmi eszköztárat, hogy előmozdítsák az európai polgári védelmi együttműködést, és lehetővé tegyék az ember okozta katasztrófákra és természeti veszélyekre való gyorsabb, összehangoltabb és hatékonyabb európai reagálást.

Az alkalmazkodás MRE-je

Az Európai Unió CPM-ével összhangban a tagállamoknak háromévente jelentést kell tenniük az Európai Bizottságnak (1) a kockázatértékelések összefoglalásáról, (2) a kockázatkezelési képesség értékeléséről, valamint (3) a kiemelt megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkról. A jelentés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedésekre is összpontosít: A tagállamoknak be kell építeniük az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fő kockázatok tekintetében nemzeti vagy szubnacionális szinten meghatározott DRR- és CCA-intézkedések közötti szinergiákat. A 2018 végén benyújtott nemzeti kockázatértékelések összefoglalói alapján az Európai Bizottság közzétette a kockázatok aktualizált uniós áttekintését.

Másrészt jelenleg nincs olyan szisztematikus mechanizmus, amely lehetővé tenné az országok számára, hogy a veszteségeket bejelentsék az Európai Bizottságnak vagy az EGT-nek.