Katasztrófakockázat-csökkentés

Katasztrófakockázat-csökkentés

Kulcsfontosságú üzenetek

• Európa (és a világ többi része) már most szembesül az éghajlatváltozással. Az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedések szükségességének (és a nulla nettó kibocsátás mielőbbi elérésének) sérelme nélkül minden forgatókönyv esetében szükség van az alkalmazkodásra, mivel az éghajlatváltozás következményei az elkövetkező évtizedekben (vagy akár évszázadokban) is láthatók maradnak.
• A szélsőségesebb időjárási események azok a természeti veszélyek, ahol az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés átfedésben van. Mindkettőnek a teljes kockázatkezelési ciklusra kell összpontosítania, beleértve a megelőzésre, a felkészültségre és a helyreállításra összpontosító intézkedéseket is.
• Szinergiák vannak a katasztrófavédelemre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós szakpolitikák között, és mindkettőt általánosan érvényesíteni kell az olyan uniós szakpolitikákban, mint a víz (árvizek, aszályok) vagy a kritikus infrastruktúrák.

Hatások és sebezhetőségek

Az elmúlt évtizedekben Európában egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos természeti veszélyek, például az aszályok, az erdőtüzek, a hőhullámok és a heves csapadék. Még az ÜHG-kibocsátás gyors csökkentésére és az éghajlati kockázat hatékony megelőzésére irányuló jelenlegi elfogadott törekvések ellenére is ezek a tendenciák az előrejelzések szerint folytatódni fognak, és a társadalmi-gazdasági és környezeti változások (pl. demográfiai fejlődés és földhasználat-változás) felerősítik őket (EEA 2021; IPCC 2020; EEA 2017).

Szakpolitikai keret

Az uniós polgári védelmi mechanizmuson (CPM)alapuló uniós katasztrófakockázat-kezelési politika végrehajtása előmozdítja a nemzeti polgári védelmi rendszerek közötti együttműködést, ösztönözve a DRM-mel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét, beleértve azt is, hogy miként lehet megbirkózni az éghajlatváltozás hatásaival.

Az Európai Bizottság támogatja a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretet (SFDRR), megerősítve és előmozdítva a hazai bevételek mozgósítását és annak az uniós szakpolitikákba való integrálását. 2016-ban az Európai Bizottság cselekvési tervet tett közzé, amelynek célja, hogy a szakpolitikai döntéshozatal katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tájékoztatáson alapuló megközelítése révén iránymutatást nyújtson az SFDRR uniós szakpolitikákban történő végrehajtásához. Emellett 2017-ben az Európai Bizottság közleményt tett közzé az európai katasztrófavédelem megerősítését célzó legfontosabb intézkedésekről.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia ösztönzi a katasztrófakockázat-csökkentés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti szinergiák további kiaknázását, különös tekintettel a vízzel kapcsolatos katasztrófakockázatokra és a kritikus infrastruktúrára. A stratégia támogatja továbbá a katasztrófakockázatok finanszírozását, a magánfinanszírozás felszabadítását és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia beépítését a tagállamok költségvetési politikájába.

A hazai bevételek mozgósítása számos kulcsfontosságú uniós szakpolitikai területen jelen van: az árvízvédelmi irányelv, a vízhiány és az aszály elleni fellépés (lásd a vízgazdálkodási politika oldalát), valamint az európai kritikus infrastruktúrákról szóló irányelvre irányuló javaslat.

A tudásalap fejlesztése

Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség felméri a megfigyelt és előre jelzett éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokat és kockázatokat, valamint az éghajlati kockázatok kezelésének lehetőségeit, folyamatait és előfeltételeit. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése figyelembe vette az éghajlati szélsőségekben a globális felmelegedés függvényében előre jelzett változásokat (1,5 °C kontra 2 °C) és azoknak a hazai bevételek mozgósítására gyakorolt hatását. A fenntartható és reziliens kockázatkezelési stratégiák azonosítása érdekében az óceánokról és a krioszféráról szóló különjelentés értékelte a szélsőségeket, valamint az óceánokban és a krioszférában a változó éghajlat hatására bekövetkező hirtelen vagy visszafordíthatatlan változásokat. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kockázatkezelést és döntéshozatalt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) éghajlatváltozásról és földhasználatról szóló különjelentése is figyelembe vette.

2015-ben az Európai Bizottság elindította a Katasztrófakockázat-kezelési Tudásközpontot (DRMKC), hogy segítse az EU és a tagállamok katasztrófákkal szembeni rezilienciájának, valamint a vészhelyzetek megelőzésére, az azokra való felkészülésre és reagálásra való képességének fokozását a tudomány és a szakpolitika közötti megerősített interfész, a katasztrófákkal kapcsolatos kutatások online adattára, valamint számos hálózathoz és partnerséghez való hozzáférés révén. A Közös Kutatóközpont (JRC) irányítja a DRMKC-t, 2017 óta pedig a GIS internetes platformot, a Kockázati Adatközpontot. A Platform célja, hogy a hazai bevételek mozgósításának előmozdítása érdekében javítsa az egész EU-ra kiterjedő, válogatott kockázati adatokhoz való hozzáférést és azok megosztását. Tudásközpontként a kockázati adatközpont várhatóan hivatkozási pontként szolgál majd a kezelt uniós szintű kockázati adatok tekintetében, akár releváns adatkészletek tárolása, akár a nemzeti platformokhoz és a JRC DRM-mel kapcsolatos tudományos jelentéseihez (2017. és 2020. évi jelentések) való kapcsolódás révén.

Az Európai Bizottság ösztönzi a jobb információk előállítását és a katasztrófákra vonatkozó adatok – például a katasztrófák okozta gazdasági veszteségekre vonatkozó információk – összehasonlíthatóságát. Ebben az összefüggésben a JRC által 2018-ban közzétett jelentés számos olyan adatbázis elemzését tartalmazza, amelyeket azért fejlesztettek ki, hogy összegyűjtsék, rögzítsék és összesítsék a különböző veszélyveszteségekre vonatkozó információkat, és ezáltal javítsák a bármilyen veszély által kiváltott események széles körének összehasonlíthatóságát. Ezenkívül a JRC PESETA-projektsorozata áttekintést nyújt a jövőbeli éghajlatváltozás lehetséges biofizikai és gazdasági következményeiről Európa számára.

A Kopernikusz veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatása (CEMS) a veszélyhelyzet-reagálás és a katasztrófakockázat-kezelés céljából tájékoztatást nyújt számos éghajlattal kapcsolatos veszélyről, többek között az árvizekről, az aszályokról és az erdőtüzekről.

Az elmúlt években erőfeszítések történtek a válságkoordinációs intézkedések és a katasztrófakockázat-csökkentéssel kapcsolatos kutatások, szakpolitikák és gyakorlatok közötti koherencia fokozására. A H2020 PLACARD projekt keretében platformot fejlesztettek ki a két különböző közösség közötti párbeszédre, tudáscserére és együttműködésre. Ezenkívül az EEA jelentést tett közzé, amelyben értékelte a DRR és a CCA jelenlegi gyakorlatát és a know-how szintjét.

Az EEA minden évben aktualizál egy, az éghajlattal kapcsolatos szélsőségekből eredő gazdasági veszteségekre vonatkozó mutatót. Az olyan európai projektek, mint a LODE, a DRR és a CCA kár- és veszteségadat-információs rendszereinek fejlesztésére összpontosítottak. A Világbank-csoport is készített tanulmányokat az Európai Unió számára az európai katasztrófamegelőzést és -felkészültséget szolgáló közgazdaságtanról (2021). Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság kísérleti eredménytáblát dolgozott ki a katasztrófavédelmi hiányosságok kezelésére.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az Európai Bizottság prioritásként kezeli a hatékony és nagyobb mértékű katasztrófamegelőzési beruházások ösztönzését. Az alkalmazkodás uniós finanszírozását a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret támogatja, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket valamennyi főbb uniós kiadási programba beépítsék.

Az EU Szolidaritási Alapját azért hozták létre, hogy súlyos katasztrófák esetén finanszírozza a tagállamokat. A központot a 2002-ben Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett hatalmas árvízeseményre válaszul hozták létre, és támogatást nyújtott a katasztrófaelhárításhoz, a közinfrastruktúrák helyreállításához és a kulturális örökség védelméhez.

A katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló kutatást az EU kutatási és innovációs keretprogramjai finanszírozzák, különösen 2021 és 2027 között a Horizont Európa, amely küldetési területként magában foglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, azzal a céllal, hogy segítse az európai közösségeket és régiókat az éghajlati kockázatok jobb megértésében, az azokra való felkészülésben és azok kezelésében. klaszter – A társadalmat szolgáló polgári biztonság célja, hogy választ adjon a természeti és ember okozta veszélyekből eredő kihívásokra, ezért különösen fontos a DRR-ágazat számára.

Emellett az uniós polgári védelmi mechanizmus minden évben pályázati felhívást tesz közzé a megelőzéssel és felkészültséggel kapcsolatos projektek finanszírozására. A hazai bevételek mozgósításának megerősítése a LIFE finanszírozási program céljai között is szerepel.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

A végrehajtás támogatása

Uniós szintű felkészültségi tevékenységek zajlanak annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi és anyagi erőforrások felkészültségének és képességeinek elérését, valamint biztosítsák a katasztrófákra való hatékony és gyors reagálást. E tevékenységek alapvető részét képezik a korai előrejelző rendszerek (általában a katasztrófákravonatkozóan, részletesebben az árvizekre,  aszályokra és erdőtüzekre vonatkozóan), modulok és képzési programok. Ezzel összefüggésben létrehozták az uniós polgári védelmi tudáshálózatot az együttműködés, a koordináció, a készségek és a szakértelem fokozása, valamint az EU katasztrófákra való felkészülési, megelőzési és reagálási képességének javítása érdekében.

Ezenkívül létrehozták az európai polgári védelmi eszköztárat a polgári védelem terén folytatott európai együttműködés előmozdítása, valamint az ember okozta katasztrófákra és természeti veszélyekre való gyorsabb, jobban koordinált és hatékonyabb európai reagálás lehetővé tétele érdekében.

Az alkalmazkodás MRE-je

Az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusával összhangban a tagállamoknak háromévente jelentést kell tenniük az Európai Bizottságnak (1) a kockázatértékelések összefoglalásáról, (2) a kockázatkezelési képesség értékeléséről, valamint (3) a prioritást élvező megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkról. A jelentés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedésekre is összpontosít: A tagállamoknak szinergiákat kell kialakítaniuk a katasztrófakockázat-csökkentés és a válságkoordinációs intézkedések között, amelyeket nemzeti vagy szubnacionális szinten hoztak létre az éghajlatváltozással kapcsolatos fő kockázatok tekintetében. A nemzeti kockázatértékelések 2018 végén benyújtott összefoglalói alapján az Európai Bizottság közzétette a kockázatok aktualizált uniós áttekintését.

Másrészről jelenleg nincs olyan szisztematikus mechanizmus, amely lehetővé tenné az országok számára, hogy bejelentsék a veszteségeket az Európai Bizottságnak vagy az EEA-nak.