Energia

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás hatással van az energiaágazatra az energiatermelés (mind a nem megújuló, mind a megújuló energiaforrások) és az ellátási feltételek tekintetében. A kockázatok közé tartozik az erőművek valamennyi típusának csökkentett hatásfoka, valamint a szélsőséges események által az energiainfrastruktúrában okozott károk. Az energiaágazatnak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienssé tétele kulcsfontosságú az uniós éghajlat-politikai fellépés szempontjából, elsősorban az emberi eredetű ÜHG-kibocsátások egyik fő forrásaként az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepe miatt.
• Az európai klímarendelet és az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag az uniós energiaágazat jelentős dekarbonizációját fogja eredményezni. Bár az új uniós alkalmazkodási stratégiában még nem javasoltak konkrét intézkedéseket, ezek az éghajlat-politikák valószínűleg jelentős következményekkel járnak az ágazat alkalmazkodási lehetőségeire nézve. Az uniós alkalmazkodási stratégiában és a kohéziós politikai dokumentumokban szereplő információk és iránymutatások alapján Európa kifejezetten be kíván ruházni az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúrába, különösen a megújulóenergia-infrastruktúra létrehozásába.
• Míg a Közös Kutatóközpont modellezési tanulmányokat készített az éghajlatváltozás energiaágazatra gyakorolt hatásának értékelésére, az európai energiarendszer alkalmazkodási lehetőségeire, valamint az európai energiarendszer éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességére vonatkozóan most és a jövőben, amelyeket az EEA elemzett, számos uniós finanszírozású kutatási és innovációs projekt javasol megoldásokat az alkalmazkodás e kulcsfontosságú uniós szakpolitikai ágazatban való általános érvényesítésére.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

Frederic Laugier, EDF

Az éghajlatváltozás többféle módon érinti az energiarendszert, a szezonális és éves fűtési és hűtési igények változásától kezdve az energiatermeléssel és -elosztással kapcsolatos kockázatokig és lehetőségekig. A kockázatok közé tartozik az erőművek hatékonysági arányának csökkenése, a hűtővíz és a vízerőművek vizének korlátozása. Emellett az éghajlatváltozás szélsőséges események, többek között part menti és szárazföldi árvizek, viharok és erdőtüzek miatt károsíthatja az energiainfrastruktúrákat.

Az európai éghajlati kockázatértékelés a villamosenergia-kínálatot és -keresletet érintő hőség és aszály miatti energetikai zavarok kockázatát azonosította a legsürgősebben kezelendőként, mivel Dél-Európa hotspot régió. Az értékelés azt is megállapítja, hogy az energiaellátást fenyegető kockázatok átterjedhetnek valamennyi társadalmi ágazatra és tevékenységre, veszélyeztetve a biztonságot, a gazdasági jólétet és az emberi egészséget.

Az energiaágazat nemcsak az éghajlattal kapcsolatos jelentős sebezhetőségeknek van kitéve: kulcsfontosságú az EU éghajlat-politikai fellépése szempontjából, elsősorban azért, mert az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás egyik fő forrásaként szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében. Tekintettel erre a kettős szerepre, az alkalmazkodás általános érvényesítése ebben az ágazatban kiemelkedő fontosságúnak tűnik, és ezt a 2021. évi uniós alkalmazkodási stratégia megfelelően figyelembe veszi.

Szakpolitikai keret

Az Európai Bizottság energiaágazatra vonatkozó stratégiai irányait a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret, valamint az energiaunió határozza meg. 2021 júniusában az Európai Unió Tanácsa elfogadta az új európai klímarendeletet. Jogszabályba foglalja azt a célkitűzést, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé váljon, és ezáltal a végső célt első alkalommal teszi jogilag kötelező erejű követelménnyé. Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag olyan szakpolitikai javaslatokat tartalmaz, amelyek meghatározzák az EU Párizsi Megállapodás szerinti hozzájárulásának teljesítésére irányuló törekvésének irányát. Ez a Bizottság javaslata az európai klímarendeletben elfogadott célok elérését szolgáló jogalkotási eszközökre vonatkozóan. Emellett megoldásokat javasol az energiaágazat számára, amelyeket az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens módon kell végrehajtani.

Az Európai Bizottság 2022. május 18-án előterjesztette a RepowerEU-t, amelynek célja Európa orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének minimalizálása, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az EU a karbonsemlegesség felé vezető úton maradjon. A terv három pillérre épül: energiatakarékosság; az energiaellátás diverzifikálása; valamint a fosszilis tüzelőanyagok gyors helyettesítése valamennyi ágazatban a tiszta energiára való átállás felgyorsítása révén. A terv jelentős beruházásokat irányoz elő a gázellátás és a villamosenergia-hálózatok biztonságába, valamint az egész EU-ra kiterjedő hidrogénellátási gerinchálózat létrehozásába. A terv hatással van az uniós energiaágazat alkalmazkodására, mivel a három pillér végrehajtása csökkentheti az éghajlati hatások jelentette kockázatokat mind az EU-n kívüli energiainfrastruktúrák, mind az uniós energiaágazat éghajlati kockázatoknak való általános kitettsége tekintetében.

A 2020. évi európai zöld megállapodás az uniós energiaágazat jelentős dekarbonizációját fogja eredményezni. Bár ez valószínűleg jelentős következményekkel jár az ágazat alkalmazkodási lehetőségeire nézve, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia nem tartalmaz külön szakaszt az energiaágazatról, de számos releváns ajánlást tartalmaz. Az aszályokra való összpontosítás például magában foglalja a víz- és hőerőművek üzemeltetésére vonatkozó vízgazdálkodási alkalmazkodási intézkedéseket. Az alkalmazkodási stratégia azt ajánlja, hogy az alkalmazkodási stratégiát építsék be az energiaunió és az éghajlat-politika irányításában előírt nyomonkövetési eljárásokba; hangsúlyozza továbbá a vízhatékonyság szerepét az energiacímkézésre és az energiatermelésre vonatkozó rendeletekben.

Az energiaágazat közvetetten releváns a stratégia egyéb intézkedései szempontjából. Ezt figyelembe kell venni az európai zöld megállapodás más kezdeményezéseivel, nevezetesen az épületkorszerűsítési programmal – amely széles körben foglalkozik az épített környezetben történő energiafelhasználással –, a körforgásos gazdaságra és a szennyezőanyag-mentességre vonatkozó cselekvési tervekkel, valamint az intelligens és fenntartható mobilitási stratégiával való integráció kezelése során, tekintettel az energia által a gyártásban és a közlekedésben betöltött szerepre. Hasonlóképpen, a stratégiában említett új beruházások éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatának szükségessége valamennyi energiainfrastruktúrára vonatkozik.

Végezetül a stratégiában említett, az éghajlatváltozás határokon átnyúló hatásai fontosak a nemzetközi energiapiacok működése és az EU energiaellátása szempontjából. A kikötői infrastruktúra zavarai fontosak az energiahordozók szállítása szempontjából, az éghajlatváltozás okozta konfliktusok fontosak az energiabiztonság szempontjából, és a sarkvidéki régiókban az éghajlatváltozás által az új ellátási útvonalak tekintetében előidézett változások, valamint a permafroszt olvadása, amely veszélyeztetheti a fosszilis tüzelőanyagok kitermelési helyszíneit és csővezetékeit az Északi-sarkvidéken.

Várhatóak az energiainfrastruktúra szabályozási keretének – többek között a TEN-E rendeletnek – a klímasemlegességi célkitűzéssel való összhang biztosítása érdekében bejelentett felülvizsgálatából eredő alkalmazkodási következmények.

Ami a kritikus energiainfrastruktúrák jelentős fenyegetésekkel szembeni sebezhetőségére vonatkozó szabályozási keretet illeti, az európai kritikus infrastruktúrákról szóló 2008. évi irányelv előírta az uniós tagállamok számára, hogy védjék meg a „létfontosságú társadalmi funkciók” infrastruktúráját minden veszéllyel és fenyegetéssel szemben, de nem említette kifejezetten az éghajlatváltozás által okozott veszélyeket és fenyegetéseket. A kritikus infrastruktúrák növekvő összekapcsoltságának, kölcsönös függőségének és határokon átnyúló működésének figyelembevétele érdekében a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv (CER-irányelv) 2023 elején felváltotta az európai polgári kezdeményezésről szóló irányelvet. Ezen új irányelv fő indoka az, hogy egy összetett és egymással összefüggő világban csak az eszközök védelmét ítélték elégtelennek a zavarok és a lépcsőzetes hatások megelőzéséhez. A CER-irányelv védi az EU létfontosságú társadalmi funkcióit azáltal, hogy megerősíti az alapvető szolgáltatásokat nyújtó kritikus fontosságú szervezetek rezilienciáját. Az éghajlatváltozást kifejezetten olyan tényezőként említik, amely növeli a szélsőséges időjárási események gyakoriságát és nagyságrendjét, és ezáltal a kritikus infrastruktúrákat érintő fizikai kockázatot, és a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az események bekövetkezésének megelőzése érdekében, kellően figyelembe véve a katasztrófakockázat-csökkentési és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket. A villamos energia, a távfűtés és -hűtés, a kőolaj, a földgáz és a hidrogén energetikai infrastruktúrái kifejezetten szerepelnek az ezen irányelv alapján bevezetendő megelőző intézkedések célkitűzései között.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve az energiaágazatot érintő kockázatokat is.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. sz. értékelő jelentése, II. munkacsoport, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség különböző fejezeteken belül lefedi az energiaágazat sebezhetőségeit és alkalmazkodási lehetőségeit. Ezen túlmenően az energiarendszerek azon négy kulcsfontosságú rendszerátmenet egyike, amelyek köré a jelentés szervezi a reprezentatív fő kockázatokra adott adaptív válaszok azonosítását. A kulcsfontosságú energiainfrastruktúrákra és -hálózatokra jelentett kockázatok kezelése érdekében a jelentés azt ajánlja, hogy az energiarendszereket fenntarthatóbb konfigurációkra kell átállítani, ellenállóbbá kell tenni őket, és növelni kell az energiaellátás megbízhatóságát és a vízfelhasználás hatékonyságát ebben az ágazatban. Az energiaforrások diverzifikálása a megújuló energiaforrások arányának növelésével és a keresletoldali gazdálkodás javításával szintén hasznosnak tekinthető. A vízenergia- és hőtermelés lehetővé teszi a mérsékelt (legfeljebb 2 °C-os) hőmérséklet-emelkedéshez való fokozatos alkalmazkodást; közép- és hosszú távon további rendszerszintű intézkedésekre lesz szükség (az éghajlatváltozás mérséklésének járulékos előnyeivel együtt).

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) releváns információkat szolgáltatott az éghajlatváltozásnak az energiaágazatra globális szinten gyakorolt hatásairól. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése értékelte az éghajlatváltozásnak az energiarendszerekre gyakorolt, 1,5 °C-os és 2 °C-os globális hőmérséklet-emelkedést érintő járulékos kockázatait. A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása emellett operatív szolgáltatást indít az energiaágazat számára, amelyet irányítási döntéseik során használnak.

A Közös Kutatóközpont (JRC) modellezési tanulmányokat készített az éghajlatváltozás energiaágazatra gyakorolt hatásának értékelésére. A JRC 2023-ban is kiadott ilyen kiadványokat”; „Azéghajlatváltozás hatásai a védelmi vonatkozású kritikus energiainfrastruktúrára”című jelentés, amely megvizsgálja, hogy az éghajlatváltozás által általában az energiabiztonságra, és különösen a kritikus és védelmi infrastruktúra életképességére jelentett sebezhetőségek milyen következményekkel járnak az európai védelmi rendszerre nézve, ami nagyon fontos kérdés, mivel az éghajlatváltozást nemzetközi biztonsági szempontból „fenyegetés-sokszorozónak” tekintik.

Az EEA 2019-ben közzétette az európai energiarendszer alkalmazkodási kihívásairól és lehetőségeiről szóló jelentést, amely elemzi az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia iránti igényeket Európa energiarendszerében most és a jövőben.

A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatások (C3S) energiaügyi operatív szolgáltatásának célja, hogy kulcsfontosságú információkat szolgáltasson az európai energiaágazat szempontjából releváns, éghajlattal kapcsolatos mutatókhoz.

Az EU hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramja (FP7) keretében számos, az energiaágazat rezilienciájával foglalkozó kutatási projekt részesült finanszírozásban. Ezek közé tartozik a ToPDAd (Tool-supported Policy Development for Regional Adaptation) projekt, amely többek között tájékoztatást nyújt a hatás- és sebezhetőségi értékelésekről, valamint az energiaágazat alkalmazkodási stratégiáiról, valamint az EUPORIAS, amely ismereteket nyújt az éghajlat jövőbeli változékonyságáról annak érdekében, hogy költséghatékony megoldásokat lehessen elérni az energiahálózat jövőbeli működéséhez.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a Horizont 2020 uniós kutatási és innovációs finanszírozási programjának is egyik fókuszpontját képezte, például a kritikus infrastruktúrák, például az intelligens hálózatok rezilienciáját, míg a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai program a természeti veszélyeket is magában foglalja, az éghajlatváltozás még nem része ennek a programnak. Módszertanokat dolgoztak ki annak mérlegelésére, hogy miként lehet a meglévő európai infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikákat az infrastruktúra rezilienciáját támogató módon felhasználni. A Horizont 2020 program az energiaágazat alkalmazkodásával kapcsolatos projekteket finanszírozott, mint például a RESIN és az EU-CIRCLE projekt. A RESIN projekt segíti a városokat abban, hogy szilárd alkalmazkodási stratégiákat dolgozzanak ki a legkritikusabb infrastruktúrájukra vonatkozóan. Az EU-Circle projekt uniós szintű keretet dolgoz ki a természeti veszélyekre, többek között az éghajlatváltozásra felkészült létfontosságú infrastruktúrák támogatására. A Horizont 2020 folytatása a Horizont Európa kutatási és innovációs program a 2021–2027 közötti időszakra, amelynek teljes költségvetése 95,5 milliárd EUR.

További releváns uniós finanszírozású tevékenységek az Innoenergia Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tudományos és innovációs társulásai és az Éghajlat-változási TIT.

Beruházások és finanszírozás támogatása

Az alkalmazkodás uniós finanszírozását a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret támogatja, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket integrálják az összes főbb uniós kiadási programba. Példaként említhető a LIFE program; Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és Európai Regionális Fejlesztési Alap.

Az európai kohéziós politika, amely forrásokat biztosít a tagállamok számára új infrastrukturális projektek, például villamosenergia-hálózatok kifejlesztéséhez, ösztönzi e projektek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének értékelését. Az uniós alkalmazkodási stratégiában és a kohéziós politikai dokumentumokban szereplő információk és iránymutatások alapján Európa kifejezetten be kíván ruházni „a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású átállásba” (2. kohéziós politikai rioritás), és ez a megújulóenergia-infrastruktúrátérinti.

Átfogó áttekintés található az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon.