Energia

Energia

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás hatással van az energiaágazatra az energiatermelés (nem megújuló és megújuló energiaforrások egyaránt) és az ellátási feltételek tekintetében. A kockázatok közé tartozik az erőművek valamennyi típusának csökkentett hatékonysági rátája, valamint az energiainfrastruktúrában szélsőséges események által okozott károk. Az energiaágazat éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának megteremtése kulcsfontosságú az EU éghajlat-politikai fellépése szempontjából, elsősorban az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepe miatt, amely az emberi eredetű ÜHG-kibocsátás egyik fő forrása.
• Az európai klímarendelet és az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag az uniós energiaágazat jelentős dekarbonizációját fogja ösztönözni. Bár az új uniós alkalmazkodási stratégiában még nem javasoltak konkrét intézkedéseket, ezek az éghajlat-politikák valószínűleg jelentős következményekkel járnak az ágazat alkalmazkodási lehetőségeire nézve. Az uniós alkalmazkodási stratégiában és a kohéziós politikai dokumentumokban szereplő információk és iránymutatások alapján Európa kifejezetten az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúrába kíván beruházni, különösen a megújulóenergia-infrastruktúra létrehozása érdekében.
• Míg a Közös Kutatóközpont modellezési tanulmányokat készített az éghajlatváltozás energiaágazatra gyakorolt hatásának értékelésére, és az európai energiarendszer alkalmazkodási lehetőségeiről, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáról az európai energiarendszerben most és a jövőben, amelyeket az EEA elemzett, számos uniós finanszírozású kutatási és innovációs projekt javasol megoldásokat az alkalmazkodásnak ebbe a kulcsfontosságú uniós szakpolitikai ágazatba való beépítésére.

Hatások és sebezhetőségek

Az éghajlatváltozás többféle módon érinti az energiaágazatot, a szezonális és éves fűtési és hűtési igények változásaitól kezdve az energiatermeléssel és -ellátással kapcsolatos kockázatokig és lehetőségekig. A kockázatok közé tartoznak az erőművek hatásfokának változásai, a hűtővízzel kapcsolatos problémák és az energiainfrastruktúrák szélsőséges események által okozott károsodása. Ezenkívül az energiainfrastruktúra a változó éghajlati viszonyok miatt jobban ki van téve a károknak.

Az energiaágazat nemcsak az éghajlattal kapcsolatos jelentős sebezhetőségeknek van kitéve: kulcsfontosságú az EU éghajlat-politikai fellépése szempontjából, elsősorban az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepe miatt, amely az emberi eredetű ÜHG-kibocsátás egyik fő forrása. Tekintettel erre a kettős szerepre, az alkalmazkodás általános érvényesítése ebben az ágazatban kiemelkedő fontosságúnak tűnik, és ezt megfelelően figyelembe veszik az új uniós alkalmazkodási stratégiában.

Szakpolitikai keret

Az Európai Bizottság energiaágazatra vonatkozó stratégiai irányait a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret és az energiaunió határozza meg. 2021 júniusában az Európai Unió Tanácsa elfogadta az új európai klímarendeletet. Jogszabályba foglalja azt a célkitűzést, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé váljon, és ezzel a végső célt első alkalommal jogilag kötelező erejű követelménnyé teszi. Az EU „Irány az 55%!” intézkedéscsomagja olyan szakpolitikai javaslatokat tartalmaz, amelyek meghatározzák az EU azon törekvésének pályáját, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodás szerinti hozzájárulását. Ez az európai klímarendeletben elfogadott célok elérését szolgáló jogalkotási eszközökre vonatkozó bizottsági javaslat. Emellett megoldásokat javasol az energiaágazat számára, amelyeket az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens módon kell végrehajtani.

Az Európai Bizottság 2022. május 18-án előterjesztette a RepowerEU tervet, amelynek célja Európa orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének minimalizálása, és amely segít abban is, hogy az EU a karbonsemlegesség felé vezető úton maradjon. A terv három pillérre épül: energiatakarékosság; az energiaellátás diverzifikálása; valamint a fosszilis tüzelőanyagok gyors helyettesítése valamennyi ágazatban a tiszta energiára való átállás felgyorsítása révén. A terv jelentős beruházásokat irányoz elő a gázellátás és a villamosenergia-hálózatok biztonságába, valamint az egész EU-ra kiterjedő hidrogénellátási gerinchálózat létrehozásába. A terv hatással van az uniós energiaágazat alkalmazkodására, mivel a három pillér végrehajtása csökkentheti az éghajlati hatások jelentette kockázatokat mind az EU-n kívüli energiainfrastruktúrák, mind az uniós energiaágazat éghajlati kockázatoknak való általános kitettsége tekintetében.

A 2020. évi európai zöld megállapodás az uniós energiaágazat jelentős dekarbonizációját fogja eredményezni. Bár ez valószínűleg jelentős következményekkel jár az ágazat alkalmazkodási lehetőségeire nézve, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia nem tartalmaz külön szakaszt az energiaágazatról, hanem számos releváns ajánlást tartalmaz. Az aszályokra való összpontosítás például magában foglalja a vízenergia és a hőerőművek üzemeltetéséhez szükséges vízgazdálkodási alkalmazkodási intézkedéseket. Az alkalmazkodási stratégia azt ajánlja, hogy az alkalmazkodási stratégiát építsék be az energiaunió és az éghajlat-politika irányítása által előírt nyomonkövetési eljárásokba; hangsúlyozza továbbá a vízhatékonyság szerepét az energiacímkézésre és az energiatermelésre vonatkozó rendeletekben.

Az energiaágazat közvetetten releváns a stratégia egyéb intézkedései szempontjából. Ezt figyelembe kell venni az európai zöld megállapodás más kezdeményezéseivel, nevezetesen az épületkorszerűsítési programmal, amely széles körben foglalkozik az épített környezet energiafelhasználásával, a körforgásos gazdaságra és a szennyezőanyag-mentességre vonatkozó cselekvési tervekkel, valamint az intelligens és fenntartható mobilitási stratégiával való integráció során, tekintettel az energia gyártásban és közlekedésben betöltött szerepére. Hasonlóképpen, a stratégiában említett új beruházások éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatának szükségessége valamennyi energiainfrastruktúrára vonatkozik.

Végezetül az éghajlatváltozásnak a stratégiában említett, határokon átnyúló hatásai fontosak a nemzetközi energiapiacok működése és az EU energiaellátása szempontjából. A kikötői infrastruktúra zavarai fontosak az energiahordozók szállítása szempontjából, az éghajlatváltozás okozta konfliktusok fontosak az energiabiztonság szempontjából, valamint a sarkvidéki régiókban az éghajlatváltozás által kiváltott változások az új ellátási útvonalak tekintetében, valamint a permafroszt olvadása, amely veszélyeztetheti a fosszilis tüzelőanyagok kitermelési helyszíneit és csővezetékeit az Északi-sarkvidéken.

A klímasemlegességi célkitűzéssel való összhang biztosítása érdekében az energiainfrastruktúrára vonatkozó szabályozási keret – többek között a TEN-E rendelet – bejelentett felülvizsgálatából eredő alkalmazkodási hatások várhatók.

Ami a kritikus energiainfrastruktúrák jelentős fenyegetésekkel szembeni sebezhetőségére vonatkozó szabályozási keretet illeti, az európai kritikus infrastruktúrákról szóló 2008. évi irányelv előírta az uniós tagállamok számára, hogy védjék meg a „létfontosságú társadalmi funkciókkal rendelkező” infrastruktúrát minden veszélytől és fenyegetéstől, de nem említette kifejezetten az éghajlatváltozás által okozottakat. A kritikus infrastruktúrák növekvő összekapcsoltságának, kölcsönös függőségének és határokon átnyúló üzemeltetésének figyelembevétele érdekében a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv (CER-irányelv) 2023 elején felváltotta az európai polgári kezdeményezésről szóló irányelvet. Az új irányelv fő indoka az, hogy egy összetett és egymással összefüggő világban csak az eszközök védelme bizonyult elégtelennek a zavarok és a lépcsőzetes hatások megelőzéséhez. A CER-irányelv védi az EU létfontosságú társadalmi funkcióit azáltal, hogy megerősíti az alapvető szolgáltatásokat nyújtó kritikus fontosságú szervezetek rezilienciáját. Az éghajlatváltozást kifejezetten olyan tényezőként említik, amely növeli a szélsőséges időjárási események gyakoriságát és nagyságrendjét, és ezáltal a kritikus infrastruktúrákat érintő fizikai kockázatot, és a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy „megelőzzék az események bekövetkezését, kellően figyelembe véve a katasztrófakockázatok csökkentését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket”. A villamosenergia-, távfűtési és -hűtési, olaj-, földgáz- és hidrogén-energiainfrastruktúrák kifejezetten szerepelnek az ezen irányelv alapján bevezetendő megelőző intézkedések célkitűzései között.

A tudásalap fejlesztése

Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség különböző fejezetekben tárgyalja az energiaágazat sebezhetőségeit és alkalmazkodási lehetőségeit. Ezenkívül az energiarendszerek egyike annak a négy kulcsfontosságú rendszerátmenetnek, amelyek köré a jelentés a reprezentatív fő kockázatokra adott adaptív válaszok azonosítását szervezi. A kulcsfontosságú energetikai infrastruktúrákat és hálózatokat fenyegető kockázatok kezelése érdekében a jelentés javasolja az energiarendszerek fenntarthatóbb konfigurációkra való átállását, ellenállóbbá tételét, valamint az energiaellátás megbízhatóságának és a vízfelhasználás hatékonyságának növelését ebben az ágazatban. Szintén hasznosnak tűnik az energiaforrások diverzifikálása a megújuló energiaforrások arányának növelése és a keresletoldali gazdálkodás javítása révén. A vízenergia- és hőtermelés lehetővé teszi a mérsékelt (legfeljebb 2 °C-os) hőmérséklet-emelkedéshez való fokozatos alkalmazkodást; közép- és hosszú távon további rendszerszintű intézkedésekre lesz szükség (az éghajlatváltozás mérséklésének járulékos előnyeivel együtt).

Az éghajlatváltozásnak az energiaágazatra globális szinten gyakorolt hatásaira vonatkozó releváns információkat a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) bocsátotta rendelkezésre. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése értékelte az éghajlatváltozás energiarendszerekre gyakorolt, 1,5 °C-os és 2 °C-os globális hőmérséklet-emelkedéssel kapcsolatos járulékos kockázatait.

A Közös Kutatóközpont (JRC) modellezési tanulmányokat végzett az éghajlatváltozás energiaágazatra gyakorolt hatásának értékelése céljából. A JRC 2023-ban is kiadott egy dokumentumot”; „Azéghajlatváltozás hatása a védelemmel kapcsolatos kritikus energiainfrastruktúrára”című jelentés, amely az éghajlatváltozás által általában az energiabiztonságra, és különösen a kritikus és védelmi infrastruktúra életképességére jelentett sebezhetőségeknek az európai védelmi rendszerre gyakorolt hatását vizsgálja, ami nagyon fontos kérdés, mivel az éghajlatváltozást nemzetközi biztonsági szempontból „fenyegetési multiplikátornak” tekintik.

Az EEA 2019-ben közzétette az „Alkalmazkodási kihívások és lehetőségek az európai energiarendszer számára” című jelentést, amely elemzi az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia iránti igényeket Európa energiarendszerében most és a jövőben.

A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatások (C3S) energetikai operatív szolgáltatásának célja, hogy kulcsfontosságú információkat szolgáltasson az európai energiaágazat szempontjából releváns, éghajlattal kapcsolatos mutatókhoz.

Az EU hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramján (FP7) belül számos, az energiaágazat ellenálló képességével foglalkozó kutatási projektet finanszíroztak. Ezek közé tartozik a ToPDAd (Tool-supported Policy Development for Regional Adaptation) projekt, amely többek között a hatás- és sebezhetőségi értékelésekről, valamint az energiaágazatra vonatkozó alkalmazkodási stratégiákról nyújt tájékoztatást, valamint az EUPORIAS, amely ismereteket nyújt az éghajlat jövőbeli változékonyságáról az energiahálózat jövőbeli működéséhez szükséges költséghatékony megoldások elérése érdekében.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a Horizont 2020 uniós kutatási és innovációs finanszírozási programjának is egyik fókuszpontja volt, például a kritikus infrastruktúrák, például az intelligens hálózatok rezilienciája, míg a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai program a természeti veszélyeket is magában foglalja, az éghajlatváltozás még nem része ennek a programnak. Módszereket dolgoztak ki annak mérlegelésére, hogy miként lehet a meglévő európai infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikákat az infrastruktúra rezilienciáját támogató módon alkalmazni. A Horizont 2020 program az energiaágazat alkalmazkodásával kapcsolatos projekteket, például a RESIN és az EU-CIRCLE projektet finanszírozta. A RESIN projekt segíti a városokat abban, hogy szilárd alkalmazkodási stratégiákat dolgozzanak ki a legkritikusabb infrastruktúrájukra vonatkozóan. Az EU-Circle projekt uniós szintű keretet dolgoz ki a természeti veszélyekre, többek között az éghajlatváltozásra való felkészüléshez szükséges létfontosságú infrastruktúrák támogatására. A Horizont 2020 folytatása a Horizont Európa kutatási és innovációs program a 2021–2027 közötti időszakra, amelynek teljes költségvetése 95,5 milliárd EUR.

További releváns uniós finanszírozású tevékenységek az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) Innoenergy tudományos és innovációs társulásai és az éghajlatváltozással foglalkozó TIT.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az alkalmazkodás uniós finanszírozását a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret támogatja, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket beépítsék az összes főbb uniós kiadási programba. Példaként említhető a LIFE program; Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és Európai Regionális Fejlesztési Alap.

Az európai kohéziós politika, amely forrásokat biztosít a tagállamok számára új infrastrukturális projektek, például villamosenergia-hálózatok fejlesztéséhez, ösztönzi e projektek éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának értékelését. Az uniós alkalmazkodási stratégiában és a kohéziós politikai dokumentumokban szereplő információk és iránymutatások alapján Európa kifejezetten „a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású átállásba” kíván beruházni (2. kohéziós politikai prioritás), és ez a megújulóenergia-infrastruktúráravonatkozik.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.