Földhasználat-tervezés

Földhasználat-tervezés

Kulcsfontosságú üzenetek

• A földhasználat-tervezést az éghajlatváltozáshoz való helyi alkalmazkodás megkönnyítésének egyik leghatékonyabb folyamataként tartják számon. Az EU-ban a települési földhasználat-tervezési folyamaton keresztül rendelkezésre álló meglévő folyamatok és eszközök – beleértve a hivatalos terveket, övezetekbe sorolásokat és/vagy fejlesztési engedélyeket – segítenek minimalizálni a változó éghajlat miatti megnövekedett árvizek, erdőtüzek, földcsuszamlások és/vagy egyéb természeti veszélyek előre jelzett hatásaiból eredő, településeket érintő fejlesztési kockázatokat.

Hatások és sebezhetőségek

Európa a világ egyik legintenzívebben használt kontinense. A legnagyobb arányban (legfeljebb 80 %-ban) itt használják a településeket, a termelési rendszereket (különösen a mezőgazdaságot és az erdészetet) és az infrastruktúrát. Gyakran merülnek fel azonban egymásnak ellentmondó földhasználati igények, amelyek kemény kompromisszumokkal járó döntéseket igényelnek.

A területelvonás, a városok terjeszkedése és a gazdasági tevékenységek az élőhelyek széttagoltságához vezetnek, ami csökkenti az ökoszisztémák ellenálló képességét. A széttagoltság Európa minden területét érinti, még a nagyon ritkán lakott területeket is. A széttagoltság nyomon követése olyan szakpolitikai intézkedéseket támogat, amelyek célja annak biztosítása, hogy a fennmaradó élőhelyek támogathassák a biológiai sokféleséget.

A földhasználat-tervezést az éghajlatváltozáshoz való helyi alkalmazkodás megkönnyítésének egyik leghatékonyabb folyamataként tartják számon. Az EU-ban a települési földhasználat-tervezési folyamaton keresztül rendelkezésre álló meglévő folyamatok és eszközök – beleértve a hivatalos terveket, övezetekbe sorolásokat és/vagy fejlesztési engedélyeket – segítenek minimalizálni a változó éghajlat miatti megnövekedett árvizek, erdőtüzek, földcsuszamlások és/vagy egyéb természeti veszélyek előre jelzett hatásaiból eredő, településeket érintő fejlesztési kockázatokat.

Szakpolitikai keret

A területrendezési és -gazdálkodási döntéseket általában helyi vagy regionális szinten hozzák meg, például a várostervezés vagy a mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok részeként. Az Európai Bizottságnak azonban szerepet kell játszania annak biztosításában, hogy a tagállamok a területfejlesztési terveikben és az integrált területgazdálkodás gyakorlatában figyelembe vegyék a környezetvédelmi szempontokat. Például a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv és a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazása, valamint az olyan ágazati rendeletek, mint a víz-keretirányelv, az árvízvédelmi irányelv, a közös agrárpolitika és a TEN-T hatással vannak a helyi földhasználati politikákra.

Földünk használatának módja a legnagyobb hatással van az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására. Bruttó üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk több mint fele (metán, dinitrogén-dioxid és szén-dioxid) a mezőgazdaságból származik. Például az állattenyésztés felelős a teljes metánkibocsátásunk nagy részéért. 2021 júliusában az Európai Bizottság egy sor jogalkotási javaslatot fogadott el, amelyekben meghatározta, hogy miként kívánja elérni a klímasemlegességet az EU-ban 2050-ig, beleértve azt a köztes célt is, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A csomag több uniós éghajlat-politikai jogszabály, köztük a közlekedésre és a földhasználatra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát javasolja.

A 2018 májusában elfogadott jelenlegi uniós jogszabályok értelmében az uniós tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból vagy erdőgazdálkodásból származó, elszámolt üvegházhatásúgáz-kibocsátást a 2021 és 2030_{közötti időszakban} legalább egyenértékű elszámolt szén-dioxid-eltávolítás ellensúlyozza. A LULUCF-rendelet végrehajtja az uniós vezetők között 2014 októberében létrejött megállapodást, amely szerint valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia az EU 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzéséhez, beleértve a földhasználati ágazatot is.

Az európai gazdaságok és az emberek jóléte a természeti erőforrásoktól függ, beleértve a nyersanyagokat és a teret (szárazföldi erőforrások), valamint a tiszta levegő, víz és egészséges élelmiszerek biztosításához kedvező környezeti feltételektől. A 8. környezetvédelmi cselekvési program egyik kiemelt célkitűzése „az alkalmazkodóképesség– többek között ökoszisztéma-alapú megközelítéseken alapuló – fokozása és általános érvényesítése, a reziliencia és az alkalmazkodás megerősítése, valamint a környezet, a társadalom és a gazdaság valamennyi ágazata éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének csökkentése terén tett folyamatos előrelépés, az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák megelőzésének és az azokra való felkészültségnek a javítása mellett”. A kiemelt célkitűzések elérésének egyik előfeltétele a talajromlás kezelése, valamint a talaj védelmének és fenntartható használatának biztosítása.

A tudásalap fejlesztése

A Kopernikusz szárazföld-monitoring szolgáltatása távérzékelési adatokat szolgáltat a felszínborításról és a felszínborítás változásairól. A földszolgáltatás négy fő összetevőre oszlik, amelyek közül kettő a földhasználattal kapcsolatos legfontosabb:

• A páneurópai szolgáltatás nagy felbontásban nyújt tájékoztatást a felszínborításról, a földhasználatról és annak változásairól, valamint az európai szintű biogeofizikai paraméterekről. A páneurópai komponenst az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) koordinálja, és CORINE felszínborítási adatkészleteket, nagy felbontású rétegeket, biofizikai paramétereket és európai földi mozgószolgálatot állít elő. A CORINE felszínborítást 1990-re, 2000-re, 2006-ra, 2012-re és 2018-ra biztosítják. Ez a vektoralapú adatkészlet 44 felszínborítási és földhasználati osztályt tartalmaz. Az idősor tartalmaz egy talajváltozási réteget is, amely kiemeli a felszínborítás és a földhasználat változásait.
• A helyi szolgáltatás különböző uniós fogadóállomásokra összpontosít, azaz olyan területekre, amelyek sajátos környezeti kihívásoknak és problémáknak vannak kitéve. A helyi komponenst az Európai Környezetvédelmi Ügynökség koordinálja, és célja, hogy konkrét és részletesebb információkat nyújtson, amelyek kiegészítik a páneurópai komponensen keresztül szerzett információkat. A helyi komponens különböző uniós fogadóállomásokra összpontosít, azaz olyan területekre, amelyek sajátos környezeti kihívásoknak és problémáknak vannak kitéve.

További Kopernikusz-adatkészleteket, például az áthatolhatatlanságot és más nagy felbontású tematikus rétegeket, valamint a Városi Atlaszt fejlesztették ki a Corine felszínborítási idősorok adatainak kiegészítése érdekében, és azokat további értékelésekhez, például a földterületek újrafeldolgozásához és a táj széttagoltságához használják fel.

Az EGT fő adatforrása a Kopernikusz szárazföld-megfigyelési szolgáltatás, amely magában foglalja az 1990-re, 2000-re, 2006-ra, 2012-re és 2018-ra vonatkozóan előállított Corine felszínborítási adatkészletet, és amely az EGT-tagországokkal és az együttműködő országokkal, valamint a Kopernikusz programmal való együttműködésen alapul. Ez az alapja például a Land take indikátornak. Az EEA technikai támogatást kap a Városi, Föld- és Talajrendszerekkel Foglalkozó Európai Témaközponttól (ETC/ULS).