3.1 A releváns alkalmazkodási lehetőségek katalógusának létrehozása

A városi területek az emberi tevékenységek csomópontjai, és gyakran egyszerre több éghajlatváltozási veszély is érinti őket. Ezért az alkalmazkodási intézkedéseknek a kérdések széles körére kell kiterjedniük, beleértve a technológiai, információs, szervezeti, viselkedési, ökoszisztéma-alapú és társadalmi-gazdasági kérdéseket a különböző kormányzati szinteken, ágazati és ágazatközi szinten egyaránt. Az intézkedések jegyzékének összeállítása szisztematikusan összegyűjti az adott városi környezethez való alkalmazkodás lehetséges lehetőségeit, amelyek felhasználhatók a későbbi értékelési és kiválasztási folyamathoz.

Az alkalmazkodási lehetőségek jegyzékének megfontolás céljából történő összeállításakor figyelembe kell venni az alkalmazkodási tervezés általános megközelítését és célkitűzéseit a településen. Általánosságban elmondható, hogy az alkalmazkodási lehetőségek az alábbiak közül egyre vagy többre irányulnak:

• Fogadja el az éghajlatváltozás hatásait, és viselje a kockázatokból eredő veszteségeket (pl. a tengerszint-emelkedésből való visszavonulás kezelése),
• a veszteségek ellentételezése a kockázatok vagy veszteségek megosztásával vagy megosztásával (pl. biztosítás révén),
• az éghajlati kockázatoknak való kitettség és/vagy az azokkal szembeni kiszolgáltatottság elkerülése vagy csökkentése (pl. földhasználat-tervezés, új árvízvédelmi létesítmények építése vagy a magatartás, a helyszín vagy a tevékenység megváltoztatása révén),
• Új lehetőségek kiaknázása (pl. új tevékenységben való részvétel vagy a változó éghajlati viszonyok kihasználását célzó gyakorlatok megváltoztatása révén).

Az alkalmazkodási lehetőségek mérlegelésének másik módja a meghozható intézkedések típusainak átgondolása. Ezek a következők lehetnek:

1. „Puha” alkalmazkodási intézkedések, beleértve a következő típusokat:

• Vezetői (pl. rugalmas munkaidő bevezetése hőhullámok idején),
• Stratégiai (pl. az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens kialakítású új épületek megrendelése a tervezett városépítési program részeként)
• Ideiglenes (pl. árnyékolás használata a naphő növekedésének csökkentésére)

2. Műszaki / „szürke” (pl. épületfelújítás; a fizikai árvízvédelem fokozása, a szennyvízelvezető rendszerek kapacitásának növelése),

3. Ökológiai / „zöld” (pl. zöld infrastruktúra megvalósítása vagy bővítése a vízlefolyás kezelésére vagy a mikroklíma mérséklésére).

Az önkormányzatok dönthetnek úgy is, hogy az „adaptív kapacitás” növelésére összpontosítanak, ami magában foglalja az emberek, a hatóságok és az ágazatok azon képességének fejlesztését, hogy hatékonyan reagáljanak az éghajlatváltozásra. Ez a következő területeken végrehajtott fellépéseket foglalja magában:

• kutatási eredményekhez való hozzáférés vagy kutatási projektekben való részvétel;
• kutatás végzése;
• az adatok és a releváns információforrások nyomon követése;
• figyelemfelkeltés oktatás, tapasztalatcsere és képzési kezdeményezések révén; és
• támogató intézményi keret létrehozása, például a következők révén:
  • változó szabványok;
  • a jogszabályok módosítása;
  • helyi finanszírozási mechanizmusok létrehozása;
  • a helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatás nyújtása; és
  • megfelelő szakpolitikák, tervek és stratégiák kidolgozása.

Az intézkedések összeállításakor figyelmet kell fordítani a következőkre:

• az azonosított sebezhetőségekre reagáló intézkedések megválasztása;
• beleértve a nem hagyományos és innovatív megoldásokat is (a szokásos üzletmenet gyakran akadályozza az alkalmazkodást);
• a különböző (pl. technikai – nem technikai) lehetőségek megfelelő kombinációjának biztosítása;
• a hosszú távú céloknak a rövid távú politikai érdekek elé helyezése; és
• a politikusokkal és az érdekelt felekkel folytatott további megbeszélések és jobb kommunikáció elősegítése érdekében ajánlott, hogy az alkalmazkodási lehetőségeket a 4.1. lépésben ismertetett közös struktúrát követő tájékoztatókban ismertessék.

Az adaptációs lehetőségek lekérhetők szakirodalmi forrásokból és adatbázisokból, amelyeket tudományos szakértők és műszaki tanácsadók bocsátanak rendelkezésre, amelyeket más osztályok és hatóságok munkatársai, más települések képviselői osztanak meg, vagy más forrásokból szerezhetők be az érdekelt felek bevonása révén. Az elmúlt években kutatók, városi hálózatok, nemzeti vagy regionális hatóságok vagy érdekelt szervezetek számos katalógust dolgoztak ki az alkalmazkodási lehetőségekről (lásd az alábbi kapcsolódó forrásokat). Ezeknek a katalógusoknak kell alapul szolgálniuk a konkrét városi környezethez és a meghatározott alkalmazkodási célokhoz illeszkedő választási lehetőségek kiválasztásához. A 3.2. lépés a városi területeken már végrehajtott alkalmazkodási intézkedések példáinak és eseteinek forrásait ismerteti.

Azt is el kell ismerni, hogy az alkalmazkodás nem mindig igényel teljesen új fellépést. Az alkalmazkodás gyakran olyan tevékenységek mérlegelését és kiigazítását jelenti, amelyekre mindenképpen szükség lenne a város fenntartható fejlődéséhez, vagy az alkalmazkodás beépítését a meglévő vagy új jogszabályokba, normákba és tervekbe (pl. az uniós árvízvédelmi irányelv szerinti árvízkockázat-kezelési tervek). A városok számára már számos eszköz áll rendelkezésre az alkalmazkodáshoz, például a katasztrófakockázatok csökkentése terén végzett meglévő munkát vagy a jelenlegi erőforrás- és infrastruktúra-gazdálkodási intézkedéseket és terveket kiaknázó lehetőségek (lásd még a 2.6. lépést).