Erdészeti új

Erdészet

Az éghajlatváltozás gyors üteme felülkerekedhet az erdei ökoszisztémák természetes alkalmazkodási képességén. Fokozza a viharok, tűzvészek, kártevők és betegségek okozta zavarok kockázatát, ami hatással van az erdők növekedésére és termelésére. Ez hatással lesz az erdészet gazdasági életképességére, főként Európa déli területein, valamint az erdők azon képességére, hogy környezeti szolgáltatásokat nyújtsanak, beleértve a szénelnyelő funkció változásait is. 2013-ban a Bizottság új uniós erdőgazdálkodási stratégiát fogadott el, amely választ ad az erdők és az erdészeti ágazat előtt álló új kihívásokra.

Az éghajlatváltozás az egyik legfontosabb prioritási területe. A fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása érdekében meghatározott intézkedések közé tartoznak az erdők ellenálló képességének és alkalmazkodóképességének fenntartására és fokozására irányuló intézkedések.

Szakpolitikai keret

Az EU erdészeti stratégiája (2013) választ ad a fenntartható erdőgazdálkodás új kihívásaira és az erdők többfunkciós szerepére mint kulcsfontosságú szempontokra. Megemlíti az erdők ellenálló képességének és alkalmazkodóképességének fenntartására és fokozására irányuló intézkedések fontosságát. Alapul szolgál a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők multifunkcionális szerepének támogatására és fokozására irányuló közös uniós és tagállami fellépéshez, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését is. Az EU vidékfejlesztési politikája – a közös agrárpolitika (KAP) második pillére – az erdészeti intézkedések uniós szintű finanszírozásának egyik fő eszköze. A stratégia ösztönzi az erdészeti erőforrások oly módon történő felhasználására irányuló intézkedéseket, amely minimalizálja a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatásokat, és prioritásként kezeli a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező erdészeti kibocsátásokat.

Az erdőkre vonatkozó 2015. évi többéves végrehajtási terv konkrét listát tartalmaz a 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó intézkedésekről, a különböző tevékenységek szereplőiről és ütemezéséről, valamint a várt eredményekről. Külön foglalkozni fognak az erdők alkalmazkodóképességének és rezilienciájának a szilárd erdészeti szaporítóanyagok révén történő javításával, az erdők természetalapú megoldásainak végrehajtásával és az erdők más ágazatok alkalmazkodásához való hozzájárulásával.

Az Európai Bizottság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiája tartalmaz egy bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely elveket és ajánlásokat fogalmaz meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfontolásoknak a 2014–2020-as vidékfejlesztési programokba való beépítésére vonatkozóan.

Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikája a KAP-pal együtt a fenntartható erdővédelem és erdőgazdálkodás másik európai szakpolitikai pillére.

Tekintettel az erdők decentralizált jellegére, valamint az erdészeti tulajdon és az erdőgazdálkodás egyedülálló jellegére az EU-ban, az erdőgazdálkodási tervek a vidékfejlesztési és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák révén kulcsfontosságú eszközöknek tekinthetők az erdők fenntarthatósága szempontjából, és az erdők alkalmazkodásának értékes eszközei is lehetnek.

Az életképes erdőtakaró fenntartását és az összes erdőfunkció folytonosságát célzó alkalmazkodási lehetőségek a fajok és az eredet megválasztásával kapcsolatos emberi beavatkozástól, a gazdálkodási technikák kiigazításától, a tájkonnektivitás előmozdításától, a fokozott tűzmegelőzési rendszerektől, az erdők kártevőkkel szembeni védelmét szolgáló mechanizmusoktól, a megerősített irányítási rendszerektől, a fokozott nyomon követéstől stb. terjednek.

A tudásalap fejlesztése

A 2 °C-os és 1,5 °C-os globális felmelegedésnek az erdők különböző típusaira gyakorolt hatásai közötti különbségeket az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése értékelte.

A tudásalap megerősítése elengedhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. A tagállamok és az EU között szoros együttműködésre van szükség, amely előmozdítja az innovatív kutatást és az eredmények cselekvésekké alakítását.

Az erdőkre vonatkozó, egész Európára kiterjedő harmonizált információk megosztására és gyűjtésére irányuló sürgős igény kielégítése érdekében létrehozták az európai erdészeti információs rendszert (FISE), amelynek célja az erdőkre vonatkozó, egész Európára kiterjedő információk önkéntes gyűjtése és harmonizálása, valamint a korábbi európai információs rendszerek, például az európai erdőtűz-információs rendszer (EFFIS) és adatplatformok, például az Európai Erdészeti Adatközpont (EFDAC) integrálása, amely magában foglalja a korábbi uniós rendeletek alapján gyűjtött valamennyi térbelileg részletes adatot és a korábbi uniós finanszírozású projektek eredményeit. A FISE tartalmazni fog egy speciális éghajlat-változási modult.

Az Eurostat által az EU és az EFTA-országok tekintetében szolgáltatott, a fa és fatermékek termelésére és kereskedelmére vonatkozó éves statisztikák szintén információval szolgálnak az éghajlatváltozás fatermelésre gyakorolt lehetséges hatásairól.

2015-ben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség technikai jelentést tett közzé az európai erdők vízmegtartási potenciáljáról, amely ökoszisztéma-alapú fenntartható gazdálkodási megközelítéseket tartalmaz, amelyek megértik az erdészeti esettanulmányokat.

Az EEA a környezet állapotáról és a kilátásokról szóló 2015. évi jelentés keretében tájékoztatót is közzétett az erdőkről. Az erdőkkel a biológiai sokféleségről szóló EEA-jelentések is foglalkoznak, például az„Assessing biodiversity in Europe” (A biológiai sokféleség értékelése Európában)című 2010. évi jelentés, valamint a Natura 2000-ről és az erdőkről szóló bizottsági kiadvány.

A 21 ország közötti, mezőgazdasággal, élelmezésbiztonsággal és éghajlatváltozással kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (FACCE-JPI) célja, hogy azonosítsa és előmozdítsa azokat az intézkedéseket, amelyek járulékos előnyökkel járnak a kibocsátások csökkentése, valamint a mezőgazdaság, az erdészet és a biológiai sokféleség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése szempontjából.

2012-ben elindult a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI),amelynek célja, hogy hozzájáruljon az Európai Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiájához. Az EIP-AGRI arra törekszik, hogy előmozdítsa a versenyképes és fenntartható gazdálkodást és erdészetet, hozzájárulva a folyamatos élelmiszer-, takarmány- és bioanyag-ellátás biztosításához, és munkáját a gazdálkodás alapját képező alapvető természeti erőforrásokkal összhangban fejleszti.

Az ismeretek megosztása, valamint az erdészeti szövetségek és a munkavállalók összekapcsolása érdekében számos hálózatot és szövetséget hoztak létre: az Európai Régiók az Innovációért ERIAFF-hálózata (@ERIAFF_Network),az Európai Erdészek Szövetsége és az Európai Erdészeti Ház. A házat 2007 márciusában hozta létre az Európai Erdők Tulajdonosainak Szövetsége (CEPF)és az Európai Állami Erdők Szövetsége (EUSTAFOR). Azóta élénk és magas színvonalú munka- és találkozóhelyet kínál különböző európai erdészeti szervezetek számára. Emellett az európai államok létrehozták az Európai Erdészeti Intézetet (EuropeanForest Institute, EFI)azzal a céllal, hogy kutatásokat végezzen és szakpolitikai támogatást nyújtson az erdőkkel kapcsolatos kérdésekben, összekapcsolva a tudást a cselekvéssel.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az erdészeti ágazatban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra kiterjedő uniós finanszírozás a LIFE Éghajlat-politika és a vidékfejlesztési alapok révén érhető el.

Az uniós erdőgazdálkodási stratégia szerint a Bizottság úgy véli, hogy a vidékfejlesztési alapokat a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásának támogatására kell felhasználni, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is. A többi európai strukturális és beruházási alap, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), beleértve az INTERREG Europe programot is, kiegészítheti ezeket.

Az EU 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó „Horizont 2020” kutatási és innovációs programja elsősorban az „Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, tengerkutatás, tengerhasznosítási célú és belvízi kutatás, valamint biogazdaság” elnevezésű 2. társadalmi kihívás keretében az erdőgazdálkodásban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos ismeretekre irányul.