Erdészet új

Erdészet

Az éghajlatváltozás gyors üteme leküzdheti az erdei ökoszisztémák természetes alkalmazkodási képességét. Ez növeli a viharok, tűzvészek, kártevők és betegségek okozta zavarok kockázatát, ami kihat az erdők növekedésére és termelésére. Ez hatással lesz az erdészet gazdasági életképességére, főként Európa déli területein, valamint az erdők azon képességére, hogy környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtsanak, beleértve a szénelnyelő funkció változásait is. 2013-ban a Bizottság új uniós erdőstratégiát fogadott el, amely az erdők és az erdészeti ágazat előtt álló új kihívásokra ad választ.

Az éghajlatváltozás az egyik legfontosabb prioritási területe. Az erdők rezilienciájának és alkalmazkodóképességének fenntartására és fokozására irányuló intézkedések a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása érdekében azonosított intézkedések közé tartoznak.

Szakpolitikai keret

Az uniós erdőgazdálkodási stratégia (2013) a fenntartható erdőgazdálkodás új kihívásaira és az erdők mint kulcsfontosságú szempontok multifunkcionális szerepére ad választ. Megemlíti az erdők rezilienciájának és alkalmazkodóképességének fenntartását és fokozását célzó intézkedések fontosságát. Alapul szolgál az EU és a tagállamok közös fellépéséhez a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők többfunkciós szerepének támogatása és fokozása érdekében, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését is. Az EU vidékfejlesztési politikája – a közös agrárpolitika (KAP) második pillére – az erdészeti intézkedések uniós szintű finanszírozásának egyik fő eszköze. A stratégia ösztönzi az erdészeti erőforrások olyan módon történő felhasználására irányuló intézkedéseket, amely minimalizálja a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatásokat, és előnyben részesíti a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező erdészeti outputokat

Az erdőkre vonatkozó 2015. évi többéves végrehajtási terv konkrét listát tartalmaz a 2015–2020-as időszakra vonatkozó intézkedésekről, a különböző tevékenységek szereplőiről és időzítéséről, valamint a várt eredményekről. Kifejezetten foglalkozni kell az erdők ´ alkalmazkodóképességének és ellenálló képességének a szilárd erdészeti szaporítóanyagok révén történő fokozásával, az erdei természetalapú megoldások végrehajtásával és az erdők más ágazatok alkalmazkodásához való hozzájárulásával.

Az Európai Bizottság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiája tartalmaz egy bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely elveket és ajánlásokat fogalmaz meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfontolásoknak a 2014–2020-as vidékfejlesztési programokba való beépítésére vonatkozóan.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós politika a KAP-pal együtt a fenntartható erdővédelem és -gazdálkodás másik európai szakpolitikai pillére.

Tekintettel az erdők decentralizált jellegére, valamint az EU-ban az erdőtulajdon és az erdőgazdálkodás egyedülálló jellegére, az erdőgazdálkodási terveket a vidékfejlesztési és biodiverzitási politikák az erdők fenntarthatósága szempontjából kulcsfontosságú eszközöknek tekintik, és értékes eszközök lehetnek az erdők alkalmazkodása szempontjából is.

Az életképes erdőtakaró fenntartását és az erdőfunkciók folytonosságát célzó alkalmazkodási lehetőségek a fajok és az eredet megválasztásával kapcsolatos emberi beavatkozástól, a gazdálkodási technikák kiigazításától, a tájkapcsolatok előmozdításától, a fokozott tűzmegelőzési rendszerektől, az erdők kártevők elleni védelmét szolgáló mechanizmusoktól, a megerősített irányítási rendszerektől, a fokozott nyomon követéstől stb. terjednek.

A tudásbázis fejlesztése

Az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése értékelte a 2 °C és 1,5 °C közötti, az erdők különböző tipológiáira gyakorolt globális felmelegedési hatások közötti különbségeket.

A tudásbázis megerősítése elengedhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. A tagállamok és az EU között szoros együttműködésre van szükség, amely előmozdítja az innovatív kutatást és az eredmények intézkedésekké alakítását.

Az erdőkre vonatkozó, egész Európára kiterjedő, harmonizált információk megosztása és gyűjtése iránti sürgető igény kielégítése érdekében létrehozták az Európai Erdészeti Információs Rendszert (FISE) az erdőkre vonatkozó, egész Európára kiterjedő információk önkéntes gyűjtése és harmonizálása, valamint a korábbi európai információs rendszerek, például az európai erdőtűz-információs rendszer (EFFIS) és az olyan adatplatformok integrálása érdekében, mint az Európai Erdészeti Adatközpont (EFDAC), amely magában foglalja a korábbi uniós rendeletek alapján gyűjtött valamennyi térben részletezett adatot és a korábbi uniós finanszírozású projektek eredményeit. A FISE tartalmazni fog egy speciális éghajlatváltozási modult.

Az Eurostat által az EU-ra és az EFTA-országokra vonatkozóan szolgáltatott, a fa és a fatermékek termelésére és kereskedelmére vonatkozó éves statisztikák szintén információkkal szolgálnak az éghajlatváltozás fatermelésre gyakorolt lehetséges hatásairól.

2015-ben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség technikai jelentést tett közzé az európai erdők vízmegtartási potenciáljáról, amely ökoszisztéma-alapú fenntartható gazdálkodási megközelítéseket tartalmaz, amelyek erdészeti esettanulmányokat foglalnak magukban.

Az EEA tájékoztatót is közzétett az erdőkről a környezet állapotáról és kilátásairól szóló 2015. évi jelentésben. Az erdőkkel a biológiai sokféleségről szóló EEA-jelentések is foglalkoznak, például „Az európai biológiai sokféleség értékelése” című 2010. évi jelentés, valamint a Natura 2000-ről és az erdőkről szóló bizottsági kiadvány.

A 21 ország közötti, a mezőgazdaságra, az élelmezésbiztonságra és az éghajlatváltozásra vonatkozó közös programozási kezdeményezés (FACCE-JPI) célja olyan intézkedések azonosítása és előmozdítása, amelyek járulékos előnyökkel járnak a kibocsátások csökkentése, valamint a mezőgazdaság, az erdészet és a biológiai sokféleség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése szempontjából.

2012-ben elindult a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI), hogy hozzájáruljon az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 európai uniós stratégiához. Az EIP-AGRI arra törekszik, hogy előmozdítsa a versenyképes és fenntartható gazdálkodást és erdőgazdálkodást, hozzájárulva az élelmiszerekkel, takarmányokkal és bioanyagokkal való folyamatos ellátás biztosításához, és munkáját azon alapvető természeti erőforrásokkal összhangban fejleszti, amelyektől a gazdálkodás függ.

Az ismeretek megosztása, valamint az erdészeti szövetség és a munkavállalók összekapcsolása érdekében több hálózatot és szövetséget hoztak létre: az Európai Innovációs Régiók ERIAFF-hálózata (@ERIAFF_Network), az Európai Erdészek Szövetsége és az Európai Erdészeti Ház. A házat 2007 márciusában hozta létre az Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége (CEPF) és az Európai Állami Erdészeti Szövetség (EUSTAFOR). Azóta élénk és magas színvonalú munka- és találkozóhelyet kínál különböző európai erdészeti szervezetek számára. Emellett az európai államok létrehozták az Európai Erdészeti Intézetet (European Forest Institute, EFI) azzal a céllal, hogy kutatásokat végezzen és szakpolitikai támogatást nyújtson az erdőkkel kapcsolatos kérdésekben, összekapcsolva az ismereteket a cselekvéssel.

Beruházások és finanszírozás támogatása

Az erdészeti ágazatban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós finanszírozás a LIFE éghajlat-politikai programon és a vidékfejlesztési alapokon keresztül érhető el.

Az uniós erdőgazdálkodási stratégia szerint a Bizottság úgy véli, hogy a vidékfejlesztési alapokat fel kell használni a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásának támogatására, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is. A többi európai strukturális és beruházási alap, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), beleértve az INTERREG Európa programot, kiegészítheti azokat.

"Élelmiszerbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdészet, tengerkutatás, tengerhasznosítási célú és belvízi kutatás, valamint biogazdaság" elnevezésű 2. társadalmi kihívás keretében az EU ´s 2014 és 2020 közötti időszakra szóló Horizont 2020 kutatási és innovációs programja elsősorban az erdészetben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos ismereteket célozza meg.