5.3 Az alkalmazkodás általános érvényesítése a városfejlesztési politikákban és tervekben

Az alkalmazkodást nem szabad az ágazati politikákra, stratégiákra, végrehajtásra, irányítási és szervezeti struktúrákra és folyamatokra kiterjedő meglévő várospolitikai kerettől elkülönítve végrehajtani. Az alkalmazkodásnak a meglévő várospolitikai keretbe való beépítése növelheti az alkalmazkodás ismertségét, biztosíthatja az erőforrások hatékonyabb felhasználását, segítheti a politikai döntéshozókat abban, hogy szinergiákat találjanak a fejlesztés és az alkalmazkodás között, és csökkentheti a szakpolitikák közötti konfliktusokat.

Átfogó jellege miatt az alkalmazkodást be lehetne építeni az ágazati politikákba, például a vízgazdálkodásba, a közlekedésbe, az épített környezetbe vagy az egészségügybe. A különböző szakpolitikai területeken és ágazatokban folyamatban lévő tevékenységek értékelése (lásd a 2.6. lépést)áttekintést nyújt az önkormányzatok számára az alkalmazkodás általános érvényesítésének lehetőségeiről a különböző ágazati politikákban.

A Polgármesterek Szövetségét aláíró városokat arra ösztönzik, hogy dolgozzanak ki és tegyenek jelentést olyan intézkedésekről, amelyek integrálják az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése és/vagy az energiaszegénység összetevőit. Az „Integratingmitigation and adaptation for more effective climate action” (Az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak az integrálása a hatékonyabb éghajlat-politikai fellépés érdekében)című webinárium feltárja ezt a kapcsolatot, és bemutatja a városok tapasztalatait.

A városi alkalmazkodás általános érvényesítésének fő belépési pontjai a várostervezés, a kockázatkezelés és a költségvetés-tervezés.

Ami a várostervezést illeti, számos tervezési dokumentumot felül kell vizsgálni a városi alkalmazkodás integrálására szolgáló lehetőségek és stratégiák azonosítása érdekében. Ezek közé tartozhatnak a nemzeti szintű övezeti szabályozások, a meglévő földhasználati tervek, a fejlesztés-ellenőrzési szabályok és az építési szabályzatok, a körzettervezési kézikönyvek, az építési szabályzatok, a városfejlesztési tervek, a fenntartható fejlődési stratégiák és tervek, az integrált éghajlat-változási stratégiák és tervek, valamint a katasztrófakockázat-kezelési és veszélyhelyzet-reagálási tervek, továbbá bármely konkrét ágazati stratégia és terv.

Kockázatkezelési szempontból hasznos megközelítés lehet, ha nem magára az éghajlatváltozásra összpontosítunk, hanem inkább a felkészültség, a döntéshozatal megalapozottsága és az általános reziliencia javítására. A kockázatkezelési megközelítések a gazdasági elemzéssel együtt segítenek a legsürgetőbb, megfizethető vagy a legnagyobb nettó haszonnal járó tevékenységekre irányuló konkrét stratégiák kialakításában.

Alapvető fontosságú az alkalmazkodási intézkedések beépítése a települési és ágazati költségvetésekbe, különösen az erőforrások megszerzése és rangsorolása tekintetében. Ezen túlmenően az alkalmazkodás horizontális érvényesítése az irányításban lehetővé teszi a végrehajtást a meglévő költségvetéseken belül, valamint a többletköltségek és az előállított gazdasági, környezeti és társadalmi értékek közötti egyensúly megteremtését.