Méltányos reziliencia

Városi

Kulcsfontosságú üzenetek

• A helyi szinttől a globális szintig a legkiszolgáltatottabb embereket és közösségeket fenyegetik leginkább az éghajlatváltozás hatásai, ők rendelkeznek a legkevesebb alkalmazkodási képességgel, és a legkevésbé valószínű, hogy meghallgassák őket, felismerjék őket és hasznot húzzanak az alkalmazkodási intézkedésekből. Az igazságos rezilienciastratégiák elismerik az éghajlatváltozás emberekre és helyekre gyakorolt hatásainak egyenlőtlen eloszlását, az alkalmazkodás egyenlőtlen előfeltételeit és (társadalmi, gazdasági, politikai, egészségügyi stb.) képességeit, valamint az alkalmazkodási intézkedések által nyújtott előnyökben való részvételt.
• A „senkit nem hagyunk hátra” koncepció kulcsfontosságú eleme az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos közelmúltbeli és jövőbeli uniós szakpolitikáknak, többek között az európai zöld megállapodás szakpolitikai csomagjának és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós küldetésnek. Az új uniós alkalmazkodási stratégia kifejezetten a méltányos rezilienciára helyezte a hangsúlyt.
• Annak biztosításához, hogy senki se maradjon le, a méltányossági szempontokra kell összpontosítani az alkalmazkodás tervezésének, végrehajtásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában, valamint valamennyi kormányzati szinten. Alapvető fontosságú továbbá a kiszolgáltatott csoportok érdemi bevonása ezekbe a folyamatokba.

Méltányos reziliencia – az éghajlati kockázatok és az alkalmazkodási intézkedések terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdése

A legkiszolgáltatottabb emberek – életkoruk, egészségi állapotuk, lakóhelyük vagy társadalmi-gazdasági helyzetük miatt – és rendszereik vannak leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, a legkevésbé képesek alkalmazkodni, és a legkevésbé valószínű, hogy meghallgassák őket, elismerjék őket, és részesüljenek az alkalmazkodási intézkedések előnyeiből. Az alkalmazkodási intézkedések képesek orvosolni ezen egyenlőtlenségek némelyikét, de a már meglévő hiányosságok súlyosbodásának kockázatával is járnak.

Az éghajlatváltozás terén a „senkit sem hagyunk hátra” koncepciót, amelyet „igazságos alkalmazkodásnak” vagy „igazságos rezilienciának” is neveznek, ezért megfelelően figyelembe kell venni az igazságos, transzformatív és hosszú távú éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás végrehajtása során, hogy elkerülhetők legyenek a rosszul alkalmazkodó gyakorlatok, a kockázatok újraelosztása vagy a meglévő egyenlőtlenségek megerősítése, és elkerülhető legyen a „győztesek” és a „vesztesek” létrehozása (európaiterületi együttműködés, 2021). Ez különösen a következőket foglalja magában:

• Az éghajlati kockázatok egyenlőtlen terheinek csökkentése – Egyes csoportokat és régiókat aránytalanul érint az éghajlatváltozás az éghajlatváltozásnak való egyenlőtlen kitettség, a már meglévő sebezhetőségek, az eltérő gazdasági és politikai képességek, valamint a közszolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához való eltérő hozzáférés (például az árvizekkel és a szélsőséges hőmérsékletekkel szembeni megfelelő lakhatás) miatt. Az EEA jelentése további betekintést nyújt a sebezhetőség és az éghajlati veszélyeknek való kitettség terén mutatkozó egyenlőtlenségekbe.
• A méltányosság biztosítása az alkalmazkodás előnyeinek (és terheinek) elosztásában – Az alkalmazkodási intézkedések és politikák nem feltétlenül mindenki számára egyformán előnyösek, és egyes esetekben akár „alkalmazkodáshoz” is vezethetnek. Például az alkalmazkodási beruházások (pl. zöld területek, árvízbiztosítás, helyi víztakarékossági vagy hűtési intézkedések), amelyek nem biztosítják a megfizethetőséget, kizárhatják az alacsony jövedelmű háztartásokat

Ezért annak biztosításához, hogy senki se maradjon le, az alkalmazkodási szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában az igazságszolgáltatási szempontokra kell összpontosítani, valamint az érintett és kiszolgáltatott csoportok érdemi bevonására van szükség a döntéshozatali folyamatokba.

Szakpolitikai keret

Egyre inkább elismerik annak szükségességét, hogy „senkit ne hagyjunk hátra” valamennyi uniós szakpolitikai ágazatban, nem utolsósorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. A méltányos reziliencia központi szerepet játszik mind az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében, mind az uniós klímarendeletet végrehajtó új uniós alkalmazkodási stratégiában. A stratégia hangsúlyozza a reziliencia igazságos és méltányos módon történő megvalósításának, valamint annak fontosságát, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket úgy alakítsák ki, hogy figyelembe vegyék a társadalmi szempontokat, beleértve az éghajlati kockázat és az alkalmazkodás nemzetközi dimenzióit is. Kötelezi az Európai Uniót, hogy számos szakpolitika és finanszírozási rendszer, valamint a meglévő foglalkoztatási és szociális jogszabályok végrehajtása révén támogassa az igazságos átmenetet.

Az európai zöld megállapodás hangsúlyozza az „igazságos átmenetet” egy olyan társadalom felé, amelynek 2050-re nem lesz nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátása, elismerve, hogy foglalkozni kell az egyes országokra és népességcsoportokra nehezedő aránytalan terhekkel. Az európai zöld megállapodás szerinti fellépést, például az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagota szociális jogok európai pillére fogja vezérelni,hogy egyensúlyt teremtsen a gazdasági és környezetvédelmi politikák és a szociális politikák között.

A tudásbázis fejlesztése

Bár a „méltányos reziliencia” kifejezés viszonylag új az éghajlat-politikában, már létezik egy megalapozott kutatási terület az éghajlatváltozás társadalmi következményeivel kapcsolatban, és a közelmúltban globális és európai szinten is bővül a tudásalap.

Számos jelentés foglalkozik kifejezetten a témával, mind globális, mind uniós szinten. Az IPCC 5. értékelő jelentése (AR5)  már elismerte az éghajlati kockázatok egyenlőtlen eloszlását a különböző ágazatokban, és az IPCC legutóbbi 6. értékelő jelentése (AR6) az igazságosságot az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás alapvető minőségeként emeli ki minden kormányzati szinten. A II. munkacsoport hozzájárulása az AR6-hoz meghatározza az igazságosság elveit, amelyeket figyelembe kell venni az alkalmazkodási lehetőségek értékelése során.

A gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló nyolcadik jelentés bemutatja a jelenlegi társadalmi-gazdasági és területi egyenlőtlenségeket Európában, valamint azt, hogy ezeket hogyan súlyosbítják az éghajlatváltozás hatásai, jelezve, hogy a kohéziós politikának fejlődnie kell ahhoz, hogy választ adjon ezekre a kihívásokra.

Az ETC/CCA „Senkit sem hagyunk hátra” című technikai dokumentuma az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó európai politikában és gyakorlatban (2021)az „igazságos átmenet” gyakorlati következményeit vizsgálja az alkalmazkodással és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciával – a „méltányos rezilienciával” összefüggésben. Betekintést nyújt abba, hogy az alkalmazkodást támogató eszköznek megfelelően hogyan kell figyelembe venni az igazságszolgáltatási szempontokat az alkalmazkodás szakpolitikai ciklusának valamennyi lépésében. A méltányos reziliencia megértéséhez fontos egyéb EGT- és ETC-/CCA-termékek figyelembe veszik a méltányos rezilienciára vonatkozó szakpolitikák egészségügyi és városi vonatkozásait.

Az EEA célja, hogy integrált megközelítés keretében foglalkozzon az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó szakpolitikák igazságügyi szempontjainak figyelembevételével. Az európai alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiapolitikák társadalmi kihívásait vizsgáló EEA-tájékoztatóban az alkalmazkodás szempontjait figyelembe veszik a szén-dioxid- és energiaadók tisztességtelen hatásainak értékelése és a szakpolitikai elemzés során, hogy maximalizálják az alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzések előnyeit.

Az EEA „Méltányos reziliencia” című 2022. évi tájékoztatója: amikor az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás során megvizsgáljuk, hogy az éghajlatváltozás hogyan érinti a kiszolgáltatott csoportokat, és hogyan előzhetők meg vagy csökkenthetők ezek a hatások méltányos alkalmazkodási intézkedésekkel. Példákat mutat be továbbá Európa-szerte alkalmazott, méltányosságra irányuló szakpolitikákra és intézkedésekre.

Az EU emellett számos intézkedést tesz annak érdekében, hogy segítse a politikai döntéshozókat és a gyakorlati szakembereket az igazságos rezilienciapolitikák és intézkedések végrehajtásához szükséges további ismeretek és módszertanok biztosításában. A kutatás gazdasági és társadalmi hatásával foglalkozó szakértői csoport (ESIR) például tényeken alapuló szakpolitikai tanácsokkal látja el a Bizottságot a tisztességes, előretekintő és átalakító erejű kutatási és innovációs politika kidolgozásának módjával kapcsolatban.

Az Európai Bizottság és az EEA számos uniós és globális partnerrel együttműködve fejleszti az Európai Éghajlat- és Egészségügyi Megfigyelőközpontot. Hozzáférést biztosít a társadalmi csoportoknak az egészséggel kapcsolatos éghajlati hatásokkal és kockázatokkal szembeni sebezhetőségére, valamint a szakpolitikai válaszlépések során az igazságszolgáltatásra vonatkozó legrelevánsabb tudásforrásokhoz.

A jogérvényesülés az éghajlat-politikákban szintén a Horizont 2020 program kulcsfontosságú témája, különösen az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében. Ami az alkalmazkodást illeti, néhány folyamatban lévő projekt tanulmányozza az éghajlati kockázatok és a kapcsolódó szakpolitikák elosztási következményeit. A CASCADE projekt például az éghajlati kockázatok nemzetközi szintű terjedését tanulmányozza az európai társadalmakban, felmérve a lehetséges társadalmi-gazdasági hátrányokat. A szakpolitikák állnak a NAVIGATE projekt középpontjában, amely olyan új integrált értékelési modelleket dolgoz ki, amelyek alkalmasak az egyenlőtlenségek modellezésére, valamint annak értékelésére, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák hogyan érintik őket. Emellett a JustNature projekt hét kísérleti városban kívánja aktiválni a természetalapú megoldásokat az egészséghez és jólléthez való jog biztosításának eszközeként.

A LIFE program a tudásbázis bővítéséhez is hozzájárul. A fejlődő régiók projektje például gyakorlati tapasztalatokat fog nyújtani a veszélyeztetett csoportok kockázatértékelés céljából történő feltérképezésével, valamint az igazságszolgáltatási szempontoknak a települési és regionális alkalmazkodási ütemtervekben való figyelembevételével kapcsolatban.

A finanszírozás és a beruházások támogatása

Az EU elkötelezett amellett, hogy célzott finanszírozási rendszerek, például az Igazságos Átmenet Alap révén támogassa az „igazságos átmenetet”.

Az alkalmazkodási finanszírozás különböző uniós finanszírozási forrásokból áll rendelkezésre, és közülük sokan támogatják a méltányos rezilienciát is. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket valamennyi főbb uniós kiadási programba beépítsék, amint azt az uniós alkalmazkodási stratégia is előirányozza. Emellett az Európai Bizottság a Next Generation EU programon keresztül is biztosít forrásokat (750 milliárd EUR) a Covid19-járványhoz kapcsolódó gazdasági válságból való kilábaláshoz. A program finanszírozza azokat a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket, amelyek célja, hogy a méltányos éghajlatvédelmi és digitális átállás révén radikálisan átalakítsák az európai gazdaságokat.

A LIFE program teljes egészében a környezetvédelemre irányul, és 1,9 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik az éghajlat-politikára, amely magában foglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.

A zöld átállás terén mutatkozó egyenlőtlenségek kezelése a Horizont Európa fő stratégiai irányvonalainak is központi eleme (95,5 milliárd EUR). A 2021–2024-es időszakra szóló stratégiai terv szerint a programnak kutatás révén hozzá kell járulnia egy reziliensebb, inkluzívabb és demokratikusabb európai társadalom létrehozásához. E célból az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések méltányosságának témája keresztezi a Horizont Európa munkaprogramjait, és különösen hat új pályázati felhívás fog hozzájárulni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó küldetés végrehajtásához. Bár a felhívások egyike sem említi kifejezetten a szociális szempontokat, végrehajtásuk során az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós küldetés célkitűzéseivel összhangban figyelembe veszik az igazságszolgáltatási szempontokat.

Az egyéb vonatkozó európai finanszírozási programok a következők:

• A közös agrárpolitika (378,5 milliárd EUR) támogatja a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodását, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatott csoportjaira
• Az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) kulcsfontosságú finanszírozási eszköz Európa legkiszolgáltatottabb csoportjainak támogatására. Az ESZA a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtását finanszírozza: esélyegyenlőség és a munkaerőpiachoz való hozzáférés; tisztességes munkafeltételek, valamint szociális védelem és társadalmi befogadás.
• Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) az alkalmazkodásra és az alkalmazkodás szociális dimenziójára is fordítható. Az ERFA finanszírozási prioritásai közé tartozik mind a „Zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és reziliens [Európa]”, mind a „Társadalmibb”.

A végrehajtás támogatása

Európai szinten az igazságos rezilienciát az európai alkalmazkodási stratégiából és más uniós kezdeményezésekből eredő intézkedések révén integrálják és hajtják végre.

A Polgármesterek Szövetsége az igazságos reziliencia témáját beépíti az alkalmazkodási politikák helyi szintű végrehajtásába. A szakpolitika-támogató eszköz keretében iránymutatást nyújt az alkalmazkodás végrehajtásához, amely kifejezetten kiterjed az éghajlati hatásoknak való egyenlőtlen kitettségre és kiszolgáltatottságra. Megkezdődött egy 2023-as kísérleti program 12 ország 40 településével, hogy segítse ezeket a településeket az alkalmazkodási intézkedések igazságos módon történő előmozdításában.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos uniós küldetést az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság vezeti, és célja, hogy közvetlenül támogassa legalább 150 európai régiót és közösséget abban, hogy 2030-ra rezilienssé váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A misszió az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos megoldásokra és felkészültségre összpontosít igazságos és méltányos módon, inkluzív irányítási folyamatok és a kiszolgáltatott személyek egészségét és jóllétét védő intézkedések támogatása révén. Magában foglalja a viselkedésbeli változásokat és a társadalmi szempontokat azáltal, hogy a szokásos érdekelt feleken túlmutató új közösségeket szólít meg.

Az új európai Bauhaus kezdeményezés előmozdítja a fenntarthatóságot, a tapasztalat minőségét és az európai életterek kialakításába való befogadást.