Igazságos reziliencia

Városi

Kulcsfontosságú üzenetek

• A helyi szinttől a globális szintig a legkiszolgáltatottabb emberek és közösségek vannak a leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, ők rendelkeznek a legkevesebb alkalmazkodási képességgel, és ők a legkisebb valószínűséggel hallhatók, ismerhetők el és részesülnek az alkalmazkodási intézkedések előnyeiből. Az igazságos rezilienciára vonatkozó stratégiák elismerik az éghajlatváltozás emberekre és helyekre gyakorolt hatásainak egyenlőtlen eloszlását, az alkalmazkodáshoz és az alkalmazkodási intézkedések által nyújtott előnyökben való részvételhez szükséges egyenlőtlen előfeltételeket és képességeket (társadalmi, gazdasági, politikai, egészségügyi stb.).
• A „senkit nem hagyunk hátra” koncepció kulcsfontosságú eleme az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos közelmúltbeli és jövőbeli uniós szakpolitikáknak, beleértve az európai zöld megállapodás szakpolitikai csomagját és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós küldetést. Az új uniós alkalmazkodási stratégia kifejezetten az igazságos rezilienciára helyezte a hangsúlyt.
• Annak biztosításához, hogy senki se maradjon le, az alkalmazkodás tervezésének, végrehajtásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában, valamint valamennyi kormányzati szinten a méltányossági szempontokra kell összpontosítani. Alapvető fontosságú továbbá a kiszolgáltatott csoportok érdemi bevonása ezekbe a folyamatokba.

Igazságos reziliencia – az éghajlati kockázatok terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdése és alkalmazkodási intézkedések

A legkiszolgáltatottabb személyek – életkoruk, egészségi állapotuk, lakóhelyük vagy társadalmi-gazdasági helyzetük miatt – és rendszerek vannak leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, ők rendelkeznek a legkevesebb alkalmazkodási képességgel, és a legkevésbé valószínű, hogy meghallják őket, elismerik őket, és hasznot húznak az alkalmazkodási intézkedésekből. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések képesek orvosolni ezen egyenlőtlenségek némelyikét, de azzal a kockázattal is járnak, hogy súlyosbítják a már meglévő hiányosságokat.

Az éghajlatváltozás terén a „senkit nem hagyunk hátra” fogalmát, amelyet „az alkalmazkodás során érvényesülő igazságosságnak” vagy „igazságos rezilienciának” is neveznek, megfelelően figyelembe kell venni az éghajlatváltozáshoz való igazságos, átalakító erejű és hosszú távú alkalmazkodás végrehajtása során a hibás gyakorlatok elkerülése, a kockázatok újraelosztása vagy a meglévő egyenlőtlenségek megerősítése, valamint a „győztesek” és „vesztesek” létrehozásának elkerülése érdekében (ETE, 2021). Ez különösen a következőket foglalja magában:

• Az éghajlati kockázatok egyenlőtlen terheinek csökkentése – Egyes csoportokat és régiókat aránytalanul érint az éghajlatváltozás az éghajlatváltozásnak való egyenlőtlen kitettség, a már meglévő sebezhetőségek, az eltérő gazdasági és politikai képességek, valamint a közszolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához (például az árvizekkel és a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben védelmet nyújtó megfelelő lakhatáshoz) való eltérő hozzáférés miatt. Az EEA jelentése további betekintést nyújt a kiszolgáltatottság és az éghajlati veszélyeknek való kitettség terén mutatkozó egyenlőtlenségekbe.
• Egyenlőség biztosítása az alkalmazkodás előnyeinek (és terheinek) elosztásában – Az adaptív intézkedések és politikák nem feltétlenül mindenki számára egyformán előnyösek, és egyes esetekben akár „rossz alkalmazkodáshoz” is vezethetnek. Például a megfizethetőséget nem biztosító alkalmazkodási beruházások (pl. zöldterületek, árvízbiztosítás, helyi víztakarékossági vagy hűtési intézkedések) kizárhatják az alacsony jövedelmű háztartásokat

Ezért annak biztosításához, hogy senki se maradjon le, az alkalmazkodási szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában az igazságszolgáltatási szempontokra kell összpontosítani, valamint az érintett és kiszolgáltatott csoportokat érdemben be kell vonni a döntéshozatali folyamatokba.

Szakpolitikai keret

Egyre inkább felismerik annak szükségességét, hogy „senkit ne hagyjunk hátra” valamennyi uniós szakpolitikai ágazatban, nem utolsósorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. Az igazságos reziliencia központi szerepet játszik mind az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében, mind az uniós klímarendeletet végrehajtó új uniós alkalmazkodási stratégiában. A stratégia hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a rezilienciát igazságos és méltányos módon érjék el, és hogy az alkalmazkodási intézkedéseket úgy alakítsák ki, hogy azok figyelembe vegyék a társadalmi szempontokat, beleértve az éghajlati kockázat és az alkalmazkodás nemzetközi dimenzióit is. Kötelezi az Európai Uniót, hogy számos szakpolitika és finanszírozási rendszer, valamint a meglévő foglalkoztatási és szociális jogszabályok végrehajtása révén támogassa az igazságos átmenetet.

Az európai zöld megállapodás hangsúlyozza a 2050-ig nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátással nem rendelkező társadalomra való „igazságos átállást”, elismerve, hogy foglalkozni kell az egyes országokra és népességcsoportokra nehezedő aránytalan terhekkel. Az európai zöld megállapodás keretébe tartozó fellépést, például az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagot a szociális jogok európai pillére fogja vezérelni, hogy egyensúlyt teremtsen a gazdasági és környezetvédelmi politikák, valamint a szociális politikák között.

A tudásbázis fejlesztése

Bár a „méltányos reziliencia” kifejezés viszonylag új az éghajlat-politikában, már létezik az éghajlatváltozás társadalmi következményeivel foglalkozó kutatási terület, és az utóbbi időben a globális és európai szintű tudásbázis növekszik.

Számos jelentés foglalkozik kifejezetten a témával, mind globális, mind uniós szinten. Az IPCC 5. értékelő jelentése (AR5)  már elismerte az éghajlati kockázatok egyenlőtlen eloszlását a különböző ágazatokban, és az IPCC legutóbbi 6. értékelő jelentése (AR6) kiemeli az igazságosságot, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás alapvető minőségét valamennyi kormányzati szinten. Különösen a II. munkacsoport 6. éves jelentéshez való hozzájárulása határozza meg azokat az igazságszolgáltatási elveket, amelyeket figyelembe kell venni az alkalmazkodási lehetőségek értékelése során.

A gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló nyolcadik jelentés bemutatja a jelenlegi társadalmi-gazdasági és területi egyenlőtlenségeket Európában, valamint azt, hogy ezeket hogyan súlyosbítják az éghajlatváltozás hatásai, jelezve, hogy a kohéziós politikának fejlődnie kell, hogy reagáljon ezekre a kihívásokra.

Az ETC/CCA „Senkit nem hagyunk hátra” című technikai dokumentuma az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó európai politikában és gyakorlatban (2021) az „igazságos átállás” gyakorlati következményeit vizsgálja az alkalmazkodással és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciával – az „igazságos rezilienciával” összefüggésben. Betekintést nyújt abba, hogy az alkalmazkodást támogató eszköznek megfelelően hogyan kell figyelembe venni az igazságszolgáltatási szempontokat az alkalmazkodási szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában. Az igazságos reziliencia megértése szempontjából fontos egyéb EEA- és ETC/CCA-termékek figyelembe veszik az igazságos rezilienciára vonatkozó szakpolitikák egészségügyi és városi vonatkozású szempontjait.

Az EEA célja, hogy integrált megközelítés keretében foglalkozzon az igazságügyi szempontok figyelembevételével az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikákban. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiapolitikák társadalmi kihívásait vizsgáló EEA-tájékoztatóban az alkalmazkodási szempontokat figyelembe veszik a szén-dioxid- és energiaadók tisztességtelen hatásainak értékelése és a szakpolitikai elemzés során az alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzések előnyeinek maximalizálása érdekében.

Az EEA 2022. évi tájékoztatója a „méltányos reziliencia” felé: Ha senkit sem hagyunk hátra az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás során, az azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozás hogyan érinti a kiszolgáltatott csoportokat, és hogy ezek a hatások hogyan előzhetők meg vagy csökkenthetők méltányos alkalmazkodási intézkedésekkel. Példákat mutat be továbbá a méltányosságorientált szakpolitikákra és intézkedésekre Európa-szerte.

Az EU emellett számos intézkedést tesz annak érdekében, hogy segítse a politikai döntéshozókat és a gyakorlati szakembereket az igazságos rezilienciára vonatkozó szakpolitikák és intézkedések végrehajtásához szükséges további ismeretek és módszerek biztosításában. A kutatás gazdasági és társadalmi hatásával foglalkozó szakértői csoport (ESIR) például tényeken alapuló szakpolitikai tanácsadást nyújt a Bizottságnak a méltányos, előretekintő és átalakító erejű kutatási és innovációs politika kidolgozásának módjáról.

Az Európai Bizottság és az EEA számos uniós és globális partnerrel együttműködve fejleszti az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpontot. Hozzáférést biztosít a legrelevánsabb tudásforrásokhoz a társadalmi csoportok egészségügyi vonatkozású éghajlati hatásokkal és kockázatokkal szembeni kiszolgáltatottságáról, valamint a szakpolitikai válaszok igazságszolgáltatásáról.

Az igazságszolgáltatás az éghajlat-politikákban a Horizont 2020 programnak is kulcsfontosságú témája, különösen az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából. Ami az alkalmazkodást illeti, néhány folyamatban lévő projekt tanulmányozza az éghajlati kockázatok és a kapcsolódó szakpolitikák elosztási hatásait. Például a CASCADE projekt tanulmányozza az éghajlati kockázatok nemzetközi szintű terjedését az európai társadalmakban, értékelve a lehetséges társadalmi-gazdasági hátrányokat. A szakpolitikák állnak a NAVIGATE projekt középpontjában, amely olyan új integrált értékelési modelleket dolgoz ki, amelyek képesek az egyenlőtlenségek modellezésére, valamint annak értékelésére, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák hogyan befolyásolják azokat. Emellett a JustNature projekt célja, hogy hét kísérleti városban aktiválja a természetalapú megoldásokat az egészséghez és jólléthez való jog biztosításának eszközeként.

A LIFE program a tudásbázis bővítéséhez is hozzájárul. Például az Evolving regions projekt gyakorlati tapasztalatokat fog nyújtani a veszélyeztetett csoportok kockázatértékelés céljából történő feltérképezésével, valamint az igazságszolgáltatási szempontoknak a települési és regionális alkalmazkodási ütemtervek kidolgozása során történő figyelembevételével kapcsolatban.

Finanszírozás és beruházás támogatása

Az EU elkötelezett amellett, hogy célzott finanszírozási rendszerek, például az Igazságos Átmenet Alap révén támogassa az „igazságos átmenetet”.

Az alkalmazkodást célzó finanszírozás különböző uniós finanszírozási forrásokból áll rendelkezésre, és közülük sokan az igazságos rezilienciát is támogatják. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket beépítsék az összes főbb uniós kiadási programba, amint azt az uniós alkalmazkodási stratégia is előirányozza. Emellett az Európai Bizottság a Next Generation EU programon keresztül is biztosít forrásokat (750 milliárd EUR) a Covid19-járvánnyal kapcsolatos gazdasági válságból való kilábaláshoz. A program finanszírozza azokat a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket, amelyek célja, hogy a méltányos éghajlatvédelmi és digitális átállás révén gyökeresen átalakítsák az európai gazdaságokat.

A LIFE program teljes egészében a környezetvédelemre irányul, és 1,9 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik az éghajlat-politikára, amely magában foglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.

A zöld átállás terén mutatkozó egyenlőtlenségek kezelése a Horizont Európa kulcsfontosságú stratégiai irányvonalainak (95,5 milliárd EUR) középpontjában is áll. A 2021–2024-es időszakra szóló stratégiai terv szerint a programnak kutatás révén hozzá kell járulnia egy reziliensebb, inkluzívabb és demokratikusabb európai társadalom létrehozásához. E célból az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések méltányosságának témája keresztezi a Horizont Európa munkaprogramjait, és különösen hat új pályázati felhívás fog hozzájárulni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló küldetés végrehajtásához. Bár a felhívások egyike sem említ kifejezetten szociális szempontokat, végrehajtásuk során az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós küldetés célkitűzéseivel összhangban figyelembe veszik az igazságszolgáltatási szempontokat.

Egyéb releváns európai finanszírozási programok a következők:

• A közös agrárpolitika (378,5 milliárd EUR) támogatja a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodását, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatott csoportjaira
• Az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) kulcsfontosságú finanszírozási eszköz Európa legkiszolgáltatottabb csoportjainak támogatására. Az ESZA finanszírozza a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtását: esélyegyenlőség és a munkaerőpiachoz való hozzáférés; tisztességes munkafeltételek, valamint szociális védelem és társadalmi befogadás.
• Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) az alkalmazkodásra és az alkalmazkodás szociális dimenziójára is fordítható. Az ERFA finanszírozási prioritásai közé tartozik mind a „zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és reziliens [Európa]”, mind a „szociálisabb”.

A végrehajtás támogatása

Európai szinten az igazságos rezilienciát az európai alkalmazkodási stratégiából eredő intézkedések és más uniós kezdeményezések révén integrálják és hajtják végre.

A Polgármesterek Szövetsége integrálja az igazságos reziliencia témáját az alkalmazkodási politikák helyi szintű végrehajtásába. A szakpolitika-támogató eszköz keretében iránymutatást nyújt az alkalmazkodás végrehajtásához, amely kifejezetten kiterjed az éghajlati hatásoknak való egyenlőtlen kitettségre és kiszolgáltatottságra. 2023-ban 12 ország 40 településével kísérleti program indult annak érdekében, hogy segítse ezeket a településeket az alkalmazkodási intézkedések méltányos előmozdítása felé vezető úton.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós küldetést az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság vezeti, és célja, hogy közvetlenül támogassa legalább 150 európai régiót és közösséget abban, hogy 2030-ra rezilienssé váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A küldetés középpontjában az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos igazságos és méltányos megoldások és felkészültség áll, inkluzív irányítási folyamatok, valamint a kiszolgáltatott személyek egészségét és jóllétét védő intézkedések támogatása révén. Magában foglalja a viselkedésbeli változásokat és a társadalmi szempontokat azáltal, hogy a szokásos érdekelt feleken túl új közösségeket is megszólít.

Az új európai Bauhaus kezdeményezés előmozdítja a fenntarthatóságot, a tapasztalatok minőségét és a befogadást az európai életterek kialakításába.