Biodiverzitás

Biodiverzitás

Kulcsfontosságú üzenetek

• A biológiai sokféleség megőrzése és az éghajlat-politika szervesen kapcsolódik egymáshoz: A biológiai sokféleség fontos szerepet játszik az éghajlat szabályozásában, ugyanakkor az éghajlatváltozás valamennyi fajt és azok élőhelyeit érinti. Az éghajlatváltozás hatással van az ökoszisztéma dinamikájára és az élőhelyek biológiai sokféleségre való alkalmasságára.
• Az ökoszisztéma-alapú megközelítések hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség sebezhetőségének csökkentéséhez, és az ökoszisztéma-alapú megközelítés elfogadásával az ökoszisztémák gazdasági ágazatai elismerhetik az éghajlatváltozást és alkalmazkodhatnak ahhoz. Ez az élőhely- és fajgazdálkodás, a földhasználathoz való alkalmazkodás és a vízgazdálkodási intézkedések révén érhető el, amelyek javítják az ökológiai infrastruktúrát, és növelik a helyi populációk és élőhelyek stabilitását.
• Az uniós szakpolitikai keret – többek között a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv, a Natura 2000, a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó stratégia és az invazív fajokról szóló uniós rendelet – rendelkezik erről, az ágazati politikák (pl. a közös agrárpolitika és a közös halászati politika) keretében hozott kapcsolódó intézkedésekkel együtt. Jelentős beruházások történnek a tudásfejlesztésbe a biológiai sokféleség támogatása, valamint az egészséges ökoszisztémák és ökoszisztémák helyreállítása vagy megőrzése érdekében.

Hatások és sebezhetőségek

Az éghajlatváltozás hatással van a biotikus és abiotikus tényezőkre, amelyek meghatározzák a növények növekedési feltételeit, a vegetáció szerkezetét és összetételét, valamint a fajok eloszlását és abundanciáját és kölcsönhatásait. Az élőhelyek megváltozhatnak vagy eltűnhetnek, és a fajok populációi egyre inkább elszigetelődhetnek vagy kipusztulhatnak. Emellett az invazív fajok és az új betegségek tovább ronthatják az őshonos biológiai sokféleséget. Még az őshonos kártevők is nagyobb veszélyt jelenthetnek az enyhébb télekkel vagy az évszakok hosszának változásával.

Az ökoszisztémák megőrzése és helyreállítása – például a tőzeglápok vagy a vízgyűjtők természeti feltételeinek helyreállítása révén – nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából előnyös, hanem az éghajlatváltozás társadalomra gyakorolt hatásainak (pl. áradások) csökkentéséhez is hozzájárul.

Szakpolitikai keret

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia, amelyet 2020-ban fogadtak el az európai zöld megállapodás keretében, a helyreállítás útjára állítja az EU biológiai sokféleségét, elismerve, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlati válságok összefüggenek egymással, és összehangolt fellépést igényelnek. Ezeket a kapcsolatokat az uniós alkalmazkodási stratégia is határozottan elismeri, amely a természetalapú megoldások bővítése révén az európai zöld megállapodás másik alapvető eleme. A természetalapú megoldásokat kulcsfontosságú mechanizmusnak tekintik a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kettős válságának kezelésére, valamint a természet, a társadalom és a gazdaság számára nyújtott előnyök potenciáljára.

Az uniós szakpolitika elismeri, hogy a zöld és kék tájelemek kritikus szerepet játszanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, mivel az uniós madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek alapján létrehozott Natura 2000 hálózat a védett területek egyedülálló gerincét képezi. 2013-baniránymutatásokat dolgoztak ki az éghajlatváltozás kezelésére a Natura 2000 területek kezelése során, hogy megkönnyítsék a helyi és regionális szintű területgazdálkodást és döntéshozatalt. Az iránymutatások meghatározzák, hogy a statikus megőrzési perspektíváról át kell térni az adaptív gazdálkodási megközelítésre, amely magában foglalja a lehetséges éghajlati hatások figyelembevételét és az e hatásokat figyelembe vevő gazdálkodási intézkedések megtervezését.

A Bizottság 2022. június 22-én elfogadta a természet helyreállításáról szóló, jogilag kötelező erejű jogszabályra irányuló javaslatot. Ennek célja, hogy az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésekkel szemben reziliens ökoszisztémákat, élőhelyeket és fajokat biztosítson, és kulcsfontosságú természetalapú megoldásként hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

A környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia közvetlenül hivatkozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiára a környezetbarát infrastruktúrával, az alkalmazkodást ösztönző ökoszisztéma-alapú megközelítésekkel és a katasztrófakockázat-csökkentéssel kapcsolatos intézkedések révén. A zöld infrastruktúra koncepciója az ökológiai hálózatokat tágabb kontextusban (védett területeken túl) írja le, és hangsúlyozza az ökoszisztéma-javak és -szolgáltatások társadalmi biztosításának és helyreállításának fontosságát, valamint a többfunkciós ökoszisztémák értékét. A zöld infrastruktúra a tájáteresztő képesség javításával a Natura 2000 hálózat koherenciájához is hozzájárul. Olyan ökológiai hálózatokat hoz létre, amelyek segíthetnek a jövőbeli ökológiai reziliencia javításában, mivel a zöld folyosók lehetővé teszik a fajok számára, hogy az éghajlatváltozásra reagálva megváltoztassák elterjedési területüket.

Az idegenhonos inváziós fajok jelentik az egyik elsődleges veszélyt a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, különösen a földrajzilag és evolúciósan elszigetelt ökoszisztémákban, például a kis szigeteken. Egyéb tényezők mellett az éghajlatváltozás növeli az (új) invazív fajok, különösen a termofil fajok elterjedésének kockázatát. Ezzel az invazív fajokról szóló uniós rendelet foglalkozik.

Különösen az ökoszisztéma-szolgáltatások tekintetében vannak szinergiák más ágazatokkal. „A termelőtől a fogyasztóig” uniós stratégia kifejezetten összekapcsolja az élelmiszer-ellátási láncot a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal. Emellett a víz-keretirányelv , a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a közös agrárpolitika és a közös halászati politika mind rendelkezik ágazati megközelítésekkel a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos járulékos előnyök kezelésére.

A tudásalap fejlesztése

Az éghajlat, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák kölcsönösen függnek egymástól az IPCC II. munkacsoportjának „Éghajlatváltozás 2022: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség. A biológiai sokféleség korlátozottan képes alkalmazkodni az előre jelzett éghajlati változásokhoz (amint azt az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentéseelőre jelezte). Ezért a biológiai sokféleség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének támogatása elengedhetetlen az ökoszisztéma működésének fenntartásához. Az éghajlatváltozás hatásai csak a Föld szárazföldi édesvízi és óceáni területeinek 30–50%-án a biológiai sokféleség megőrzésével (vagy helyreállításával) csökkenthetők hatékonyan. A biológiai sokféleség megőrzése vagy helyreállítása olyan puffert hoz létre, amely csökkenti a hatásokat és csökkenti az egyre szélsőségesebb éghajlati eseményekkel szembeni sebezhetőségünket.

Együttműködés indult a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) között a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos közös menetrend kezelése érdekében. Az első munkaértekezlet eredményeként létrejött egy tudományos eredmény, amely felvázolja a jelenlegi kormányzás és társadalmi-ökológiai rendszerek azon kapcsolódási pontjait és ösztönző pontjait, amelyek elősegíthetik a biológiai sokféleség, az éghajlat és a társadalom közötti kapcsolat kezelését célzó, átalakító erejű kormányzás felé történő elmozdulást.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) mutatókon alapuló értékelést tett közzé a múltbeli és az előre jelzett éghajlatváltozásról, valamint annak az ökoszisztémákra és a társadalomra gyakorolt hatásairól. Egy másik EEA-jelentésben a természetalapú megoldásokat a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos közös menetrend mozgósításának kulcsfontosságú eszközeként ismerik el. Az európai területi együttműködés szárazföldi, part menti és tengeri vizekkel foglalkozó csoportja közzétette az európai tengerek biológiai sokféleségéről szóló jelentést, amely áttekintést nyújt a vízi biológiai sokféleség állapotáról, beleértve az éghajlatváltozásból eredő hatásokat és tendenciákat is.

A Közös Kutatóközpont biológiai sokféleséggel foglalkozó tudásközponttal rendelkezik, amely tudományos alapot biztosít a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák integrálásához, beleértve az éghajlatváltozást is. 2021 júliusában tette közzé az első uniós ökoszisztéma-értékelést, kiemelve, hogy az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai fokozódnak. A BiodiverCities egy nemrégiben indított uniós kísérleti projekt, amelynek célja, hogy javítsa a civil társadalom részvételét a városi biológiai sokféleséggel, valamint a városokban és azok környékén található természettel kapcsolatos tervezési döntéshozatalban.

A Kopernikusz éghajlat-változási szolgáltatása (C3S),amelyet az Európai Unió nevében a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja hajt végre, adatokat gyűjt az éghajlat nyomon követéséhez és jövőbeli változásának előrejelzéséhez. Ezek az információk felhasználhatók annak vizsgálatára, hogy az éghajlatváltozás pontosan milyen hatással lesz a különböző ágazatokra, tájakra és ökoszisztémákra.

Az EU biológiai sokféleségére vonatkozó átfogó adatok és információk megtalálhatók a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai információs rendszerben (BISE), amely tájékoztatást nyújt arról, hogy az éghajlatváltozás milyen hatást gyakorol a biológiai sokféleségre.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az EU 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete 1,21 billió EUR-t tesz ki, amelyet a következő generációs uniós helyreállítási eszközből származó további 807 milliárd EUR egészít ki. E költségvetés 30%-át az éghajlat-politikai célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységekre különítik el.

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia célja, hogy évente legalább 20 milliárd eurót szabadítson fel a természet számára, és biztosítsa, hogy a többéves pénzügyi keret éghajlat-politikára szánt 30%-ának jelentős részét a biológiai sokféleségre és a természetalapú megoldásokra fordítsák. Elismeri a különösen fontos szénelnyelő ökoszisztéma-típusok, például az erdők, a tőzeglápok, a gyepterületek, a vizes élőhelyek, a mangroveerdők és a tengeri fűvel borított rétek helyreállítását, valamint elismeri a talaj helyreállításának szerepét e tekintetben. Védelmi pillére keretében lehetővé teszi egy koherens transzeurópai természetvédelmi hálózat létrehozását a fajok vándorlásának és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a lehetővé tétele érdekében.

Az alkalmazkodás támogatására rendelkezésre álló legfontosabb uniós eszközök a következők:

• LIFE program;
• Horizont Európa: a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából a legfontosabb az élelmiszerekre, a biogazdaságra, a természeti erőforrásokra, a mezőgazdaságra és a környezetre vonatkozó 6. klaszter.

A biológiai sokféleséggel és az alkalmazkodással kapcsolatos kutatást a BiodivERsA ERA-Net is támogatja, amely Európa-szerte koordinálja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzeti kutatási programokat.

Jelenleg az uniós költségvetésben nyilvántartott, biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások fő mozgatórugója a közös agrárpolitika, és ez várhatóan folytatódni fog. Jelentős kiadásokra kerül sor az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Szociális Alap és a Kohéziós Alap keretében is. Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

Az alkalmazkodás MRE-je

Az EEA természet állapotáról szóló 2020. évi jelentésének fő megállapításai közé tartozik annak megerősítése, hogy az éghajlatváltozás egyre nagyobb fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre nézve, és hogy a mezőgazdasági tevékenységek, a földterületek termelésből való kivonása és a szennyezés jelentős nyomást gyakorol az élőhelyekre és a fajokra. Az Európa biológiai sokféleségében az idők során bekövetkezett változások megértéséhez az Európai Unió következetes és összehasonlítható módon gyűjtött és jelentett adatokra támaszkodik. Az uniós tagállamoknak hatévente jelentést kell tenniük az európai területükön található madárpopulációk méretéről és tendenciáiról (a madárvédelmi irányelv 12. cikke), valamint a célzott élőhelyek és fajok védettségi helyzetéről és tendenciáiról (az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke). A biológiai sokféleség védelme, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás közötti szinergiák és kompromisszumok vizsgálata érdekében az IPBES (a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform) és az IPCC 2021-ben munkaértekezletet szervezett. Ez egy tudományos jelentés, amelyet a fontos nemzetközi megállapodásokkal, köztük a Párizsi Megállapodással és a fenntartható fejlődési célokkal összefüggésben dolgoztak ki. Ez a munkaértekezlet az éghajlat és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatást vizsgálta, a jelenlegi tendenciáktól a természetalapú megoldások szerepéig és végrehajtásáig, valamint az emberi társadalom fenntartható fejlődéséig.