Tengeri és halászati tevékenységek

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás tengervízre gyakorolt hatásai halmozódnak más antropogén terhelésekkel mind a tengeren, mind a part menti területeken, ami már most is hatással van a halászatra és a tengeri akvakultúrára, megváltoztatva a hozamokat, valamint megváltoztatva a halászterületeket és a célfajokat.  Emellett a szélsőséges események fokozódása és a nyílt tengereken uralkodó zordabb körülmények várhatóan a kék gazdaság valamennyi ágazatát érintik.
• Az EU ezeket a hatásokat olyan tudományos információs központok létrehozásával kezeli, mint a Kopernikusz tengeri szolgáltatása és az európai tengeri megfigyelési és adathálózat, amelyek világszerte minden felhasználó számára ingyenes és nyílt adatszolgáltatók. Célja továbbá, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, valamint a tengeri és part menti ökoszisztémákra vonatkozó természetalapú megoldások kidolgozása és alkalmazása révén elérje az EU part menti és tengeri vizeinek jó környezeti állapotát, és kezelje az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdését.
• A 2021–2027-es Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap olyan innovatív projekteket támogat, amelyek hozzájárulnak a vízi és tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásához és kezeléséhez, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

Stuart Rankin on flickr

A globális éghajlatváltozás következtében a tengervizek egyre melegebbek, savasabbak és csökkent oxigéntartalmúak. A víz felmelegedése a fajok eloszlásának megváltozását, valamint a halpopulációk növekedésének és eloszlásának megváltozását eredményezi. Az óceánok savasodása hatással lesz a kalcium-karbonátot elválasztó fajok (mint puhatestűek, planktonok és korallok) héjának vagy csontvázának előállítására való képességére. Az oxigénmentesítés befolyásolja a fajok térbeli eloszlását, és különösen a zárt medencékben, például a Balti-tengerben és a torkolatokban a hypoxia és az anoxia nagyobb és gyakoribb eseményeit, amelyek befolyásolják a fajok túlélését és rontják az ökoszisztéma egészségét. Az eutrofizáció és az éghajlatváltozás együttes előfordulása miatt káros algavirágzások következnek be, amelyek negatív hatást gyakorolnak a tengeri ökoszisztémákra, a halászatra, a turizmusra, a gazdaságra és az emberi egészségre.

Az északi-sarkvidéki hőmérséklet a globális éves átlagnál gyorsabban emelkedik, ami végső soron a tengerszint emelkedéséhez vezet, és hatással van az óceánok dinamikájára, ami hatással van az elsődleges tengeri termelésre. Ez az Északi-sarkvidék kiaknázására nehezedő emberi nyomással együtt hatással van a biológiai sokféleségre, a halászatra és a helyi megélhetésre.  Az éghajlatváltozás halmozódik más emberi eredetű terhelésekkel, például a túlhalászással és a tengeri szennyezéssel mind a tengeren, mind a part menti területeken, ami a tengeri ökoszisztémákra és a kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt együttes hatásokkal jár. A halászat és a tengeri akvakultúra már most is tapasztalja az éghajlatváltozás hatásait, megváltozott hozamokkal, valamint a halászterületek és a célfajok változásával.  Ezen túlmenően a szélsőséges események fokozódása – a nyílt tengeren uralkodó zordabb körülmények mellett – várhatóan a kék gazdaság valamennyi ágazatát érinti, például a tengeri szállítást, a kikötői tevékenységeket és a tengeri energiatermelést.

Az európai éghajlati kockázatértékelés az éghajlatváltozás által a tengeri ökoszisztémákra jelentett kockázatot más antropogén tényezőkkel együtt különösen sürgősnek minősítette. A szárazföldi és édesvízi ökoszisztémákat fenyegető kockázatok a tengeri ökoszisztémákra is átterjedhetnek.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia (2021) célja az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa 2050-re vonatkozó jövőképének megvalósítása. Az alkalmazkodás intelligensebb lesz azáltal, hogy megszünteti az éghajlati hatások és a reziliencia terén fennálló szakadékot. Meg kell erősíteni az óceánokkal kapcsolatos méréseket és megfigyeléseket, valamint a tudományos információs központokat, például a Kopernikusz tengeri szolgáltatását és az európai tengeri megfigyelési és adathálózatot (EMODnet),amelyek világszerte minden felhasználó számára ingyenes és nyílt adatszolgáltatók. Az alkalmazkodás rendszerszerűbb lesz a közös halászati politikával és más olyan uniós kezdeményezésekkel való kapcsolat megerősítése révén, amelyek segítik a helyi alkalmazkodást, és ösztönzik a helyi halászati akciócsoportok nagyobb mértékű bevonását is. A tengeri és part menti ökoszisztémák természetalapú megoldásainak szerepét többcélú, nem sajnálatos és hatékony megoldásként említik, amelyek szénmegkötési potenciállal is rendelkeznek. Az új finanszírozási kezdeményezések (többek között a Horizont Európa) felgyorsítják az alkalmazkodást. Végezetül az alkalmazkodási stratégia az alkalmazkodás nemzetközivé tétele érdekében elismeri, hogy a nemzetközi erőforrások – például a nemzetközi halászat és a biológiai sokféleség – védelme érdekében a jövőbeli megállapodásokba be kell építeni az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokat, még a nemzeti joghatóságokon kívüli területeken is.

2021 májusában a Bizottság új megközelítést fogadott el az EU fenntartható kék gazdaságára vonatkozóan, jóváhagyva az európai zöld megállapodás elveit. Elismeri az éghajlatváltozás óceánokra és partvidékekre gyakorolt pusztító hatásait, valamint a tengeren folytatott gazdasági tevékenységek kumulatív hatásait. Arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy megújuló erőforrásokat használjanak vagy termeljenek, megőrizzék a tengeri ökoszisztémákat, csökkentsék a szennyezést és növeljék az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet.

Ezen túlmenően az EU meghatározta a tengerekkel való fenntartható gazdálkodás és azok irányítása szempontjából releváns horizontális és ágazati politikák artikulált keretét. Az EU integrált tengerpolitikája (IMP) arra törekszik, hogy koherensebb és összehangoltabb megközelítést biztosítson a tengerrel és a tengerrel kapcsolatos kérdésekben, figyelembe véve az éghajlatváltozást is. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillére. Közös keretet hoz létre, amely előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az EU part menti és tengeri vizei jó környezeti állapotának elérése és fenntartása érdekében. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében és saját nemzeti tengervédelmi stratégiáik kidolgozása során a tagállamoknak adott esetben meg kell határozniuk az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó bizonyítékokat.

A közös halászati politika (KHP) képezi az uniós halászati politika alapját. A közös halászati politika olyan közös szabályokat határoz meg, amelyek célja annak biztosítása, hogy a halászat és az akvakultúra környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen, és egészséges élelmiszerforrást biztosítson az uniós polgárok számára. A reziliencia növeléséhez és az európai zöld megállapodás megvalósításához fenntartható halászatra van szükség, amely a közös halászati politika keretében valósul meg.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a tengeri és halászati ágazatokat érintő kockázatokat is.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. sz. értékelő jelentése, II. munkacsoport, „Éghajlatváltozás 2022: A Impacts, Adaptation and Vulnerability(Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség) című kiadvány az éghajlatváltozás halászatra és akvakultúrára, valamint azok termelékenységére gyakorolt hatásaival kapcsolatos legfrissebb tudományos ismereteket mutatja be, többek között az emberi szükségletek kielégítésének egyre nagyobb nehézségeire összpontosítva.

A tengeri biológiai sokféleségre, a halászatra és az ökoszisztémákra gyakorolt, a 2 °C-hoz viszonyított 1,5 °C-os globális felmelegedéshez, valamint az óceánokra és a krioszférára gyakorolt, folyamatban lévő globális felmelegedéshez kapcsolódó éghajlatváltozási hatások elemzését két másik konkrét jelentés ismerteti: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése, valamint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek az óceánokról és a krioszféráról szóló különjelentése (SROCC).

A SROCC keretében folytatott megbeszélést követően az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciája (UNFCC) 2019 decemberében Madridban tartott 25. konferenciáján ismertették az „Ocean for Climate” kezdeményezés „Ocean for Climate Report” (Az óceán az éghajlatért) és „Ocean &amp” (Ocean &amp)című szakpolitikai ajánlásait. A COP-ot az elnök „kék COP”-ként jelentette be, elismerve az éghajlat egészsége és az óceánok egészsége közötti szoros kapcsolatot.

Az éghajlatváltozás által a halászatra és az akvakultúrára jelentett kihívás, valamint az alkalmazkodásra adott válaszok a FAO két jelentésének középpontjában állnak: Global synthesis of current knowledge, adaptation and mitigation options (2018) and Adaptive management of fisheries in response to climate change (2021) (A jelenlegi ismeretek globális szintézise, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségei (2018) és A halászat adaptív irányítása az éghajlatváltozásra reagálva (2021)).

Az integrált tengerpolitikája részeként az EU nagy erőfeszítéseket tesz a különböző forrásokból származó tengeri adatok összegyűjtése érdekében (Marine Knowledge 2000). Az EMODNET a batimetriával, a geológiával, a tengerfenék élőhelyeivel, a kémiával, a biológiával, a fizikával és az emberi tevékenységekkel kapcsolatos adatok, termékek és metaadatok széles köréhez biztosít hozzáférést. Ezenkívül a Kopernikusz tengeri szolgáltatása rendszeres és szisztematikus referenciainformációkat nyújt a fizikai óceánok és a regionális tengerek állapotáról, míg az Európai Tengeri Atlasz számos különböző térinformációt oszt meg Európa tengereiről és partjairól.

A védett tengeri területek nemzetközileg elismert eszközök mind az alkalmazkodás, mind az éghajlatváltozás mérséklésének támogatására. A védett tengeri területek jövőjének áttekintését és kilátásait az európai tengerek védett tengeri hálózatairól szóló EEA-jelentés (2015) tartalmazza. Az európai tengeri védett területek hálózatainak területi elemzéséről szóló ETC/ICM-tanulmány alapján közzétették a védett tengeri területekről szóló EEA-tájékoztatót  (2018).

Az uniós finanszírozású projektek (pl. MPA-ADAPT és MPA-ENGAGE a földközi-tengeri térség számára, ATLAS az Atlanti-óceán számára) jelentős betekintést nyújtottak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba ebben a témában. Döntéstámogató kereteket és eszközöket dolgoztak ki annak érdekében, hogy segítsék a döntéshozókat az alkalmazkodásban. A szigetek alkalmazkodását támogató eszközt a SOCLIMPACT projekt fejlesztette ki azzal a céllal, hogy segítse a politikai döntéshozókat a szigeteikre vonatkozó, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó, testre szabott stratégiák és tervek kidolgozásában. A ClimeFish döntéstámogatási kerete döntéstámogatási erőforrásokat és rendszereket tartalmaz azzal az átfogó céllal, hogy segítse a fenntartható tengeriélelmiszer-termelés biztosítását az éghajlatváltozással szemben.

Beruházások és finanszírozás támogatása

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret költségvetésének 30%-át az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordítja. A 2021–2027-es Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA)olyan innovatív projekteket támogat, amelyek hozzájárulnak a vízi és tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásához és kezeléséhez, és hozzájárulnak az európai zöld megállapodás – az uniós éghajlat- és környezetvédelmi politikák ütemterve – célkitűzéseinek teljesítéséhez is.

A LIFE program olyan projekteket társfinanszíroz, amelyek magukban foglalják a tengeri és part menti ökoszisztémák helyreállítását, valamint az éghajlatváltozással szembeni reziliencia növelését. Az új Horizont Európa három pillérből áll: Kiváló tudomány, globális kihívások és európai ipari versenyképesség és innovatív Európa. A 2. pilléren belül külön klaszter (6. pont) foglalkozik az élelmiszerekkel, a biogazdasággal, a természeti erőforrásokkal, a mezőgazdasággal és a környezettel, és kutatási területként tengereket és óceánokat foglal magában. A „Mission Starfish 2030” és a „Restoreour Ocean and Waters” (Óceánjaink és vizeink helyreállítása) elnevezésű küldetésekúj lehetőségeket várnak, amelyek célja, hogy 2030-ig fejlesszük, helyreállítsuk és megvédjük óceánjainkat és vizeinket. A JPI Oceans egy hosszú távú együttműködést szolgáló kormányközi platform, amely a tengerkutatásba és tengerhasznosítási célú kutatásba beruházó valamennyi uniós tagállam és társult ország előtt nyitva áll. Az éghajlatváltozás az óceánokkal foglalkozó közös programozási kezdeményezés 2021–2025-ös stratégiájának stratégiai területe, a reziliens óceánok összekapcsolt kiemelt területeinek keretében.

Átfogó áttekintés található az alkalmazkodás uniós finanszírozásárólszóló oldalon.

A végrehajtás támogatása

A FARNET az ETHAA keretében közösségvezérelt helyi fejlesztést végrehajtó emberek közössége. Ez a hálózat EU-szerte összefogja a helyi halászati akciócsoportokat, az irányító hatóságokat, a polgárokat és a szakértőket, hogy a halászat és a part menti területek fenntartható fejlődésén dolgozzanak. Az EU alkalmazkodási stratégiája a regionális szervek nagyobb mértékű bevonását irányozza elő e csoportokon keresztül. A halászati területekre vonatkozó előretekintő stratégiákról szóló FARNET-útmutatóarról számolt be, hogy helyi figyelemfelkeltő projektek és a helyi és fenntartható termékeket és szolgáltatásokat előnyben részesítő életmódváltást előmozdító kezdeményezések támogatása révén a helyi halászati akciócsoportok segíthetik a közösségeket az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban.

Az alkalmazkodás MRE-je

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv első végrehajtási ciklusáról szóló jelentés (2020) azt mutatja, hogy a tengeri környezetvédelemre vonatkozó uniós keret a világ egyik legátfogóbb és legambiciózusabb kerete. Meg kell azonban erősíteni, hogy képes legyen kezelni az olyan domináns terheléseket, mint a túlhalászás és a fenntarthatatlan halászati gyakorlatok, a műanyaghulladék, a felesleges tápanyagok, a víz alatti zaj, a szennyezés és más típusú környezeti terhelések. Bár a jelentések szerint az éghajlatváltozás a tagállamok által a tengeri környezetre gyakorolt fő terhelések közé tartozik, az olyan kulcsfontosságú témák, mint az óceánok savasodása az európai tengerekben és a tengeri hőhullámoknak a tengeri biológiai sokféleségre gyakorolt hatása, nincsenek megfelelően meghatározva az uniós szintű nyomonkövetési rendszerekben. A hatékonyan kezelt védett tengeri területek a nemzeti tengervédelmi stratégiák intézkedési programjának részét képezik, amelynek célja a fajok és élőhelyek pusztulásának és pusztulásának elkerülése, a part menti területek védelmének és az ökoszisztéma globális változásokkal szembeni ellenálló képességének növelése.