Közlekedés

Kulcsfontosságú üzenetek

• A közlekedési ágazatban az éghajlatváltozás hatásai szélsőséges időjárási és hidrológiai eseményekhez, például heves esőzésekhez, viharokhoz és szélviharokhoz, tengeri hullámokhoz, áradásokhoz vagy hőhullámokhoz kapcsolódnak. Ezek az éghajlatváltozási megnyilvánulások különösen a közlekedési infrastruktúrára és ezáltal magára a közlekedésre, annak megbízhatóságára és biztonságára vannak hatással.
• Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégián belül a közlekedéssel kapcsolatos alkalmazkodási intézkedéseket az európai zöld megállapodás más kezdeményezéseivel, például a fenntartható és intelligens mobilitási stratégiával integrált módon hajtják végre. Ez a stratégia egy cselekvési tervvel együtt lefekteti annak alapjait, hogy az uniós közlekedési rendszer hogyan valósíthatja meg zöld és digitális átalakulását, és hogyan válhat reziliensebbé az éghajlatváltozással szemben. Az uniós fellépés egyik kulcsfontosságú területe az uniós finanszírozású transzeurópai közlekedési hálózat éghajlatváltozási rezilienciavizsgálata. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közlekedéssel kapcsolatos szempontjaira vonatkozó értékeléseket az EEA Közlekedéskörnyezeti Jelentési Mechanizmusának jelentései tartalmazzák.
• Egy másik fontos terület az infrastruktúra biztonságára és teljesítményére vonatkozó szabványok aktualizálása a változó éghajlatban, az európai szabványügyi szervezetekkel közösen.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

ÖBB Infra AG

A közlekedés a gazdaság és a társadalom szerves része, és létfontosságú szerepet játszik az emberek és a vállalkozások mindennapi életében. A közlekedési rendszer éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének csökkentését célzó intézkedéseket össze kell hangolni a közlekedés szén-dioxid-intenzívebbé, fenntarthatóbbá és intelligensebbé tételére irányuló erőfeszítésekkel.

Az éghajlatváltozás többféle módon érinti a közlekedési ágazatot. A legtöbb hatás szélsőséges időjárási és hidrológiai eseményekhez kapcsolódik, mint például a heves esőzések, viharok és szélsőséges szél, tengeri hullámok, erdőtüzek, áradások vagy hőhullámok, amelyek valószínűleg gyakrabban fordulnak elő melegedő éghajlaton.

Az európai éghajlati kockázatértékelés különösen sürgősnek minősítette a pluviális, folyami és part menti árvizek által a szárazföldi közlekedési infrastruktúrára jelentett kockázatokat. Ugyanakkor a szárazföldi, folyami és tengeri közlekedés valamennyi módja ki van téve az éghajlati veszélyeknek. Az értékelés azt is kiemeli, hogy az infrastrukturális eszközök és hálózatok gyakran összekapcsolódnak, így a hálózat egy pontján bekövetkező meghibásodás más régiókba és ágazatokba is átterjedhet. Például a szélsőséges időjárás hatással lehet a közlekedési szolgáltatásokra, ami korlátozhatja az egészségügyi és sürgősségi szolgáltatásokat.  A folyók alacsony vízszintje hatással lehet a kereskedelmi hajózásra, és lépcsőzetes hatást gyakorolhat az ipari és energiatermelésre.

Szakpolitikai keret

Európai szinten a közlekedési ágazat szakpolitikai folyamatai elsősorban az éghajlatváltozás mérséklésére és a közlekedés környezeti hatásának csökkentésére irányulnak, ami kedvez az alkalmazkodásnak, de nem kifejezetten az alkalmazkodásnak.

Tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia rendszerszintű jellegére, a közlekedésben az alkalmazkodási intézkedéseket az európai zöld megállapodás más kezdeményezéseivel, például a fenntartható és intelligens mobilitási stratégiával integrált módon hajtják végre. Ez a mobilitási stratégia egy cselekvési tervvel együtt lefekteti annak alapjait, hogy az uniós közlekedési rendszer hogyan valósíthatja meg zöld és digitális átalakulását, és hogyan válhat reziliensebbé az éghajlatváltozással szemben. Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag jogalkotási javaslatokat és szakpolitikai kezdeményezést tartalmaz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) felülvizsgálatára vonatkozóan, beleértve annak a hajózásra való kiterjesztését, a légi közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, valamint a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozó külön kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását.

Az uniós finanszírozású transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatát a TEN-T hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról szóló uniós jogszabályok biztosítják. Az Európai Bizottság 2019. évi TEN-T értékelési folyamata a rendelet és a vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatához vezetett. Az értékelési folyamat célja egy hatékony, biztonságos, intelligens és fenntartható közlekedési hálózat kialakítása, amely figyelembe veszi a digitalizációt, és kezeli az éghajlatváltozást. Az értékelési folyamat eredményei alapján a Bizottság 2021 novemberében elkészíti és előterjeszti a felülvizsgált TEN-T rendeletet.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a közlekedési ágazatot érintő kockázatokat is.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. sz. értékelő jelentése, II. munkacsoport, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség különböző fejezeteken belül, globális és több regionális szempontból – többek között Európában, a Földközi-tengeren és az Északi-sarkvidéken – lefedi a közlekedési ágazat sebezhetőségeit és alkalmazkodási lehetőségeit. A közlekedést a tágabb értelemben vett aggregátumok, például a városi települések és a kulcsfontosságú infrastruktúrák alkotóelemének tekintik, főként a tengerszint emelkedésével vagy a permafroszt olvadásával összefüggésben. Tekintettel a globális élelmiszer-kereskedelem jelentőségére, a közlekedési infrastruktúra zavara jelentős kockázati tényező az alacsonyan fekvő part menti rendszerekre és az élelmezésbiztonságra vonatkozó fő reprezentatív kockázaton belül. Az Északi-sarkvidéken a közlekedés várhatóan jelentős átalakulásokkal néz majd szembe az éghajlatváltozás miatt: az új útvonalak megnyitása várhatóan új lehetőségeket és új kihívásokat teremt mind a teher-, mind a személyhajók számára; a permafroszt olvadása várhatóan jelentős zavarokat okoz az északi-sarkvidéki szárazföldi szállítási útvonalakon, és nagyon korlátozott mozgástérrel rendelkezik a hatékony alkalmazkodási megoldások végrehajtására.

A CCIVA európai közlekedéssel kapcsolatos ismereteit fokozatosan építik ki és bővítik az EU által finanszírozott kutatások és a jól ismert szervezetek rendszeres értékelési folyamatai, többek között az IPPC értékelő jelentései, az UNEP GEO jelentései és az EEA közlekedési és környezetvédelmi jelentéstételi mechanizmusának (TERM) jelentései révén.

Az IPPC 5. értékelő jelentése rámutatott arra, hogy a közlekedési ágazat esetében strukturális alkalmazkodási intézkedések, infrastrukturális fejlesztések és katasztrófakockázat-kezelés ajánlottak, míg egyes alkalmazkodási válaszok jelentős járulékos előnyökkel, szinergiákkal és kompromisszumokkal járhatnak.

Az OECD azzal válaszol az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kihívására, hogy támogatja a kormányokat az eredményes, hatékony és méltányos alkalmazkodási politikák megtervezésében és végrehajtásában. 2016-ban az OECD a Nemzetközi Közlekedési Fórummal együttműködve közzétette a közlekedésnek az éghajlatváltozáshoz és a szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodásáról szóló jelentést, amely az éghajlatváltozás által a közlekedési infrastruktúra tulajdonosai számára jelentett alapvető kihívásokkal foglalkozik. Ez a jelentés olyan stratégiákat vizsgál, amelyek segíthetik a közlekedési hatóságokat a változó szélsőséges időjárási viszonyokhoz kapcsolódó hálózati teljesítménykockázatok csökkentésében.

A közlekedéssel kapcsolatos éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjaival az EEA TERM jelentései is foglalkoznak.  Az EEA „Természetalapú megoldások Európában: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a katasztrófakockázatok csökkentésével kapcsolatos politika, ismeretek és gyakorlat a fenntartható városi közlekedést az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens városok szerves részének tekinti. Az EEA „A közlekedés alkalmazkodása az éghajlatváltozáshoz Európában” című jelentése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás jelenlegi gyakorlatát vizsgálja az európai országok közötti közlekedés tekintetében. Áttekintést nyújt a kihívásokról és az alkalmazkodási intézkedések állásáról, áttekinti a különböző országok számos kezdeményezését, és következtetéseket von le a lehetséges további lépésekről.

A közlekedésnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását célzó kutatási projekteket a Horizont 2020 program és különösen az intelligens, környezetbarát és integrált közlekedés társadalmi kihívásainak részeként támogatták. A RESilient transport InfraSTructure to extreme events projekt fő célja a szállítási műveletek természeti és ember okozta extrém eseményekkel szembeni ellenálló képességének növelése. Egy másik projekt, a FOr RESilient közlekedési hálózatok szélsőséges eseményekkel szembeni időtállóvá tételére irányuló stratégiák célja a multimodális közlekedési infrastruktúra kritikus elemei, például hidak, alagutak és terminálok rezilienciájának növelése. A szárazföldi közlekedési hálózatok szélsőséges eseményeire való optimális reagálást szolgáló GIS-alapú infrastruktúra-irányítási rendszer projekt célja holisztikus módszerek, stratégiák, eszközök és technikai beavatkozások tervezése, validálása és végrehajtása a szárazföldi közlekedési infrastruktúra rezilienciájának jelentős növelése érdekében. döntéstámogató rendszer kifejlesztése a szárazföldi és a fedélzeti érzékelők kombinált használatán alapuló közlekedési infrastruktúra rezilienciájának növelése érdekében; A PANOPTIS projekt fő célja a korszerű modellezési eszközök alkalmazása.

Beruházások és finanszírozás támogatása

A többéves pénzügyi keretben az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – Közlekedés program teljes allokációja a 2021–2027 közötti teljes programozási időszakra 12,8 milliárd EUR. Ezeket a forrásokat a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére és rezilienciájának növelésére kell fordítani, beleértve a TEN-T hálózatot is.

A többek között a közlekedés éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelését célzó nemzeti szintű közlekedési projekteket operatív programokon keresztül a kohéziós politika uniós pénzügyi eszközeiből fogják pénzügyileg támogatni. Az uniós hozzájárulás teljes allokációja a teljes programozási időszakra 274,3 milliárd EUR lesz.

A korábbi, 2014–2020-as finanszírozási időszakban a kohéziós politikát az európai strukturális és beruházási alapok támogatták, és a közlekedés alkalmazkodása szempontjából releváns beruházási prioritások között szerepelt a „Hálózati infrastruktúra a közlekedésben és az energetikában” (67,3 milliárd EUR teljes költségvetéssel), valamint az „Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és alkalmazkodás; Kockázatmegelőzés” (43,2 milliárd EUR költségvetéssel). Az Európai Bizottság közzétette az éghajlatváltozásról és a nagyprojektekről szóló tájékoztatót, amely tovább körvonalazza az éghajlatváltozással kapcsolatos követelményeket és a nagyprojektekre vonatkozó iránymutatást.

A „Horizont 2020” program által finanszírozott Civitas SUMP plus projekt mindenféle méretű polgárt segít a fenntartható városi mobilitási tervek végrehajtásában. Ez a projekt új megközelítéseket és eszközöket hoz létre hat "városi laboratóriumban", például Antwerpenben (Belgium) és Plataniasban (Görögország). A bevált gyakorlatokat és az e laboratóriumokból levont tanulságokat átadják a tagállamok politikusainak, gyakorló szakembereinek és kutatóinak, valamint az irányadó anyagoknak és eszközöknek.

A Horizont 2020 folytatása a Horizont Európa kutatási és innovációs program a 2021–2027 közötti időszakra, amelynek teljes költségvetése 95,5 milliárd EUR. A program felépítése négy kutatási prioritásból áll. A „Globális kihívások és európai ipari versenyképesség” prioritáson belül a közlekedési ágazat projektjeit az „Éghajlat, energiaügy és mobilitás” téma keretében finanszírozzák 15,1 milliárd EUR teljes költségvetéssel.

Átfogó áttekintés található az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon.

A végrehajtás támogatása

Az EU-n belüli közlekedés éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében fontos intézkedés az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló infrastrukturális szabványok kidolgozása és széles körű alkalmazása. A közlekedési infrastruktúra a közlekedési rendszer gerincét képezi, és e szabványok alkalmazása hozzá fog járulni az infrastruktúra ellenálló képességének biztosításához az éghajlatváltozás káros hatásaival, például az áradásokkal, az erős széllel vagy a rendkívül magas hőmérséklettel szemben. A Bizottság együttműködött az európai szabványügyi szervezetekkel annak érdekében, hogy naprakésszé tegye az infrastruktúra biztonságára és teljesítményére vonatkozó szabványokat a változó éghajlat mellett. 2015 elején létrehozták a CEN-CENELEC éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó koordinációs csoportját, miután az EU megbízást kapott az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastrukturális szabványok felülvizsgálatára és kidolgozására. E szabványosítási kérelem első szakaszában a műszaki bizottságok 13 szabványt választottak ki felülvizsgálatra, amelyek közül két szabvány, nevezetesen a vasút és a légi járművek földi kiszolgáló berendezéseinek elektromos és elektronikus alkalmazása a közlekedési ágazathoz kapcsolódik. A 2017 végén kezdődött második szakaszban folytatódott a szabványok felülvizsgálata. Ezzel párhuzamosan kidolgozták az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szabványokban történő kezelésére vonatkozó CEN-CENELEC útmutatót, hogy támogassák a műszaki bizottságokat az éghajlatváltozásra vonatkozó szabványok felülvizsgálatában. A Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy nemzeti alkalmazkodási stratégiáik végrehajtásába vonják be a nemzeti szabványosítást.

Az Európai Bizottság támogatja a fenntartható városi mobilitást azáltal, hogy előmozdítja a fenntartható városi mobilitási tervek koncepcióját, amelyet az Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé című közlemény vázol fel. A fenntartható városi mobilitási tervek általános célja, hogy javítsák a polgárok életminőségét azáltal, hogy kezelik a városokban a környezettel kapcsolatos fő közlekedési kihívásokat, például a levegő-/zajszennyezést, az éghajlatváltozást és az új mobilitási szolgáltatások integrációját. A fenntartható városi mobilitási tervek végrehajtása biztosítja, hogy a közlekedési rendszer diverzifikáltabb és környezetbarátabb legyen, hogy ellenállóbb legyen az éghajlatváltozás hatásaival szemben is. A fenntartható városi mobilitási terv kidolgozására és végrehajtására vonatkozó iránymutatások felülvizsgált kiadását az érdekelt felek egyéves bevonásának eredményeként dolgozták ki.

Az alkalmazkodás MRE-je

A közlekedési ágazatban páneurópai nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési folyamatok zajlanak, főként az éghajlatváltozás mérséklése, nevezetesen a közlekedés szén-dioxid-intenzitása és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az UNFCCC-nek történő jelentéstétel), a megújuló energiaforrások közlekedésben való felhasználása vagy a közlekedés környezeti teljesítménye tekintetében. Nincs európai szintű, kötelező és jogszabályokon alapuló jelentéstétel, amely áttekintést nyújtana az uniós tagállamok közlekedésének hatásairól, sebezhetőségeiről és alkalmazkodásáról.

A fenntartható városfejlesztési tervek végrehajtását a jövőben rendszeresen nyomon kell követni és értékelni kell a fenntartható városi mobilitási tervre vonatkozó iránymutatásoknak megfelelően, hogy maximalizálni lehessen a hatékonyságot és a hozzáadott értéket a városok életminősége és a közlekedés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása szempontjából.