Biológiai sokféleség

Kulcsfontosságú üzenetek

• A biológiai sokféleség megőrzése és az éghajlat-politika elválaszthatatlanul összekapcsolódik: A biológiai sokféleség fontos szerepet játszik az éghajlat szabályozásában, ugyanakkor az éghajlatváltozás minden fajt és élőhelyüket érinti. Az éghajlatváltozás hatással van az ökoszisztéma dinamikájára és az élőhelyek biológiai sokféleségre való alkalmasságára.
• Az ökoszisztéma-alapú megközelítések hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség sebezhetőségének csökkentéséhez, az ökoszisztéma-alapú megközelítés elfogadásával pedig az ökoszisztéma-alapú gazdasági ágazatok elismerhetik az éghajlatváltozást és alkalmazkodhatnak ahhoz. Ez az élőhely- és fajgazdálkodás, a földhasználathoz való alkalmazkodás és a vízgazdálkodási intézkedések révén érhető el, amelyek javítják az ökológiai infrastruktúrát, és növelik a helyi populációk és élőhelyek stabilitását.
• Az uniós szakpolitikai keret – többek között a biodiverzitási stratégia, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv, a Natura 2000, a zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégia és az invazív fajokról szóló uniós rendelet – ezt az ágazati politikák (pl. a közös agrárpolitika és a közös halászati politika) keretében hozott kapcsolódó intézkedésekkel együtt írja elő. Jelentős beruházásokra kerül sor a tudásfejlesztés terén a biológiai sokféleség támogatása, valamint az egészséges és ökoszisztémák helyreállítása vagy megőrzése érdekében.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

Orhan Kartal, Climate Change PIX /EEA

Az éghajlatváltozás a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma pusztulásának egyik fő mozgatórugója. Az éghajlatváltozás közvetve hatással van a biológiai sokféleségre is, mivel kölcsönhatásban van a nem éghajlati tényezőkkel, például a földhasználat megváltoztatásával és a területgazdálkodási gyakorlatokkal.

Az éghajlatváltozás magában foglalja a fajok eloszlásának és bőségének megváltozását, és veszélyezteti a meglévő táplálékhálózatokat. Az élőhelyek megváltozhatnak vagy eltűnhetnek, és a fajok populációi egyre inkább elszigetelődhetnek vagy kihalásnak lehetnek kitéve (az európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA) szerinti jelentős kockázat). Az éghajlatváltozás várhatóan megváltoztatja a növények és állatok életciklusát. Például a hőmérséklet várható emelkedésével sok növény tavasszal korábban kezd növekedni és virágozni, és a vegetációs időszak ősszel hosszabb ideig tart. Egyes állatok korábban ébrednek fel a hibernálásból, vagy különböző időpontokban vándorolnak. Ezek a változások az ökoszisztémák által a társadalomnak nyújtott szolgáltatásokat is érintik. Emellett az éghajlatváltozás okozta fajinváziók tovább ronthatják az őshonos biológiai sokféleséget (az EUCRA-ban jelentős kockázat).

A biológiai sokféleséget érintő másik kockázat az olyan területeket érintő erdőtüzek megnövekedett gyakoriságából és intenzitásából ered, amelyek visszafordíthatatlan élőhelyvesztéshez vezethetnek (jelentős kockázat az EUCRA-ban).

Szakpolitikai keret

Az európai zöld megállapodás keretében 2020-ban elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia a helyreállítás útjára állítja az EU biológiai sokféleségét, elismerve, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlati válság összefügg egymással, és összehangolt fellépést igényel. Ezeket a kapcsolatokat az uniós alkalmazkodási stratégia is határozottan elismeri, amely a természetalapú megoldások bővítése révén az európai zöld megállapodás másik alapvető eleme. A természetalapú megoldásokat kulcsfontosságú mechanizmusnak tekintik a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kettős válságának kezelésében, valamint a természet, a társadalom és a gazdaság számára nyújtott előnyökben rejlő potenciál szempontjából.

Az uniós szakpolitika elismeri, hogy a zöld és kék tájképi elemek kritikus szerepet játszanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, mivel az uniós madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv alapján létrehozott Natura 2000 hálózat a védett területek egyedülálló gerincét képezi. 2013-ban iránymutatásokat dolgoztak ki a Natura 2000 területek kezelése során az éghajlatváltozás kezelésére vonatkozóan, hogy megkönnyítsék a helyi és regionális szintű területgazdálkodást és döntéshozatalt. Az iránymutatások meghatározzák, hogy a statikus megőrzési perspektíváról át kell térni az adaptív gazdálkodási megközelítésre, amely magában foglalja a lehetséges éghajlati hatások figyelembevételét és az e hatásokat figyelembe vevő gazdálkodási intézkedések kialakítását.

A Bizottság 2022. június 22-én elfogadta a jogilag kötelező erejű természet-helyreállítási jogszabályra irányuló javaslatot. Ennek célja, hogy reziliens ökoszisztémákat, élőhelyeket és fajokat biztosítson az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésekkel szemben, és kulcsfontosságú természetalapú megoldásként hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

A zöld infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia közvetlenül hivatkozik az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiára a zöld infrastruktúrára vonatkozó intézkedések, az alkalmazkodást ösztönző ökoszisztéma-alapú megközelítések és a katasztrófakockázat-csökkentés révén. A zöld infrastruktúra koncepciója az ökológiai hálózatokat tágabb kontextusukban (a védett területeken túl) írja le, és hangsúlyozza az ökoszisztéma-javak és -szolgáltatások biztosításának fontosságát a társadalom számára, valamint a többfunkciós ökoszisztémák értékét. A zöld infrastruktúra a tájak áteresztőképességének javításával a Natura 2000 hálózat koherenciájához is hozzájárul. Ökológiai hálózatokat hoz létre, amelyek segíthetnek a jövőbeli ökológiai reziliencia javításában, mivel a zöld folyosók lehetővé teszik a fajok számára, hogy az éghajlatváltozásra reagálva elterjedési területüket megváltoztassák.

Az idegenhonos inváziós fajok jelentik az egyik fő veszélyt a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, különösen a földrajzilag és evolúciósan elszigetelt ökoszisztémákban, például a kis szigeteken. Az éghajlatváltozás többek között növeli az (új) invazív fajok, különösen a termofil fajok elterjedésének kockázatát. Ezzel az invazív fajokról szóló uniós rendelet foglalkozik.

Különösen az ökoszisztéma-szolgáltatások tekintetében vannak szinergiák más ágazatokkal. „A termelőtől a fogyasztóig” uniós stratégia kifejezetten összekapcsolja az élelmiszer-ellátási láncot a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal. Emellett a víz-keretirányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a közös agrárpolitika és a közös halászati politika egyaránt ágazati megközelítéseket alkalmaz a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos járulékos előnyök kezelésére.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a biológiai sokféleség ágazatát érintő kockázatokat is.

Az éghajlatot, a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat egymástól kölcsönösen függőnek tekinti az IPCC 6. értékelő jelentése, a II. munkacsoport „Éghajlatváltozás 2022: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség. A biológiai sokféleség korlátozottan képes alkalmazkodni az előre jelzett éghajlati változásokhoz (amint azt az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentéseelőre jelezte). Ezért a biológiai sokféleség éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának támogatása elengedhetetlen az ökoszisztéma működésének fenntartásához. Az éghajlatváltozás hatásai csak a Föld szárazföldi édesvízi és óceáni területeinek 30–50%-án a biológiai sokféleség megőrzésével (vagy helyreállításával) csökkenthetők hatékonyan. A biológiai sokféleség megőrzése vagy helyreállítása olyan puffert hoz létre, amely csökkenti a hatásokat és az egyre szélsőségesebb éghajlati eseményekkel szembeni kiszolgáltatottságunkat.

Együttműködés indult a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) között a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos közös menetrend kezelése érdekében. Az első munkaértekezlet eredményeként tudományos eredmény született, amely felvázolja a jelenlegi kormányzási és társadalmi-ökológiai rendszerek közötti kapcsolatokat és tőkeáttételi pontokat, amelyek elősegíthetik a biológiai sokféleség, az éghajlat és a társadalom közötti kapcsolat kezelését célzó transzformatív kormányzás felé történő elmozdulást.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) mutatóalapú értékelést tett közzé a múltbeli és előre jelzett éghajlatváltozásról, valamint annak az ökoszisztémákra és a társadalomra gyakorolt hatásairól. Egy másik EEA-jelentés a természetalapú megoldásokat a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos közös menetrend mozgósításának kulcsfontosságú eszközeként ismeri el. A szárazföldi part menti és tengeri vizekkel foglalkozó európai területi együttműködési csoport közzétette az európai tengerek biológiai sokféleségéről szóló jelentést, amely áttekintést nyújt a vízi biológiai sokféleség állapotáról, beleértve az éghajlatváltozásból eredő hatásokat és tendenciákat is.

A Közös Kutatóközpont rendelkezik a biológiai sokféleséggel foglalkozó tudásközponttal, amely tudományos alapot biztosít a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák integrálásához, beleértve az éghajlatváltozást is. 2021 júliusában tette közzé az első uniós ökoszisztéma-értékelést, kiemelve, hogy az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai fokozódnak. A BiodiverCities egy nemrégiben indított uniós kísérleti projekt, amelynek célja, hogy javítsa a civil társadalom részvételét a városi biológiai sokféleséggel, a városokon belüli és a városok körüli természettel kapcsolatos döntéshozatal tervezésében.

A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása (C3S),amelyet az Európai Unió nevében a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja hajt végre, adatokat gyűjt az éghajlat nyomon követéséhez és a jövőbeli változások előrejelzéséhez. Ezek az információk felhasználhatók annak vizsgálatára, hogy az éghajlatváltozás pontosan milyen hatással lesz a különböző ágazatokra, tájakra és ökoszisztémákra.

Az EU biológiai sokféleségére vonatkozó átfogó adatok és információk megtalálhatók az Európai Biológiai Sokféleség Információs Rendszerben (BISE), amely információkat tartalmaz arról, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a biológiai sokféleséget.

Beruházások és finanszírozás támogatása

Az EU 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete 1,21 billió EUR-t tesz ki, és további 807 milliárd EUR-t biztosít az új generációs uniós helyreállítási eszközből. E költségvetés 30%-át az éghajlat-politikai célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységekre különítik el.

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia célja, hogy évente legalább 20 milliárd eurót szabadítson fel a természet számára, és biztosítsa, hogy a többéves pénzügyi keret éghajlat-politikára szánt 30%-ának jelentős részét a biológiai sokféleségre és a természetalapú megoldásokra fordítsák. Elismeri a különösen fontos szénelnyelő ökoszisztéma-típusok, például az erdők, a tőzeglápok, a gyepterületek, a vizes élőhelyek, a mangroveerdők és a tengerifű-rétek helyreállítását, és e tekintetben elismeri a talaj helyreállításának szerepét is. Védelmi pillére keretében koherens transzeurópai természetvédelmi hálózatot tesz lehetővé a fajok vándorlásának és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a lehetővé tétele érdekében.

Az alkalmazkodás támogatására rendelkezésre álló legfontosabb uniós eszközök a következők:

• LIFE program;
• Horizont Európa: a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából a legrelevánsabb az élelmiszerekre, a biogazdaságra, a természeti erőforrásokra, a mezőgazdaságra és a környezetre vonatkozó 6. klaszter.

A biológiai sokféleséggel és az alkalmazkodással kapcsolatos kutatást a BiodivERsA ERA-Net is támogatja, amely Európa-szerte koordinálja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzeti kutatási programokat.

Jelenleg az uniós költségvetés biológiai sokféleséggel kapcsolatos rögzített kiadásainak fő mozgatórugója a közös agrárpolitika, és ez várhatóan folytatódni fog. Fontos kiadásokra kerül sor az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Szociális Alap és a Kohéziós Alap keretében is. Átfogó áttekintés található az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon.

Az alkalmazkodás MRE-je

Az EEA 2020. évi, a természet állapotáról szóló jelentésének fő megállapításai között szerepel annak megerősítése, hogy az éghajlatváltozás növekvő fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre nézve, és hogy a mezőgazdasági tevékenységek, a földterületek termelésből való kivonása és a szennyezés jelentős nyomást gyakorol az élőhelyekre és a fajokra. Az Európa biológiai sokféleségében idővel bekövetkező változások megértéséhez az Európai Unió következetes és összehasonlítható módon gyűjtött és jelentett adatokra támaszkodik. Az uniós tagállamoknak hatévente jelentést kell tenniük a madárpopulációk méretéről és tendenciáiról (a madárvédelmi irányelv 12. cikke), valamint a célzott élőhelyek és fajok védettségi helyzetéről és tendenciáiról (az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke) az európai területükön. A biológiai sokféleség védelme, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás közötti szinergiák és kompromisszumok vizsgálata érdekében az IPBES (a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform) és az IPCC 2021-ben munkaértekezletnek adott otthont. Ez egy tudományos jelentés, amelyet a fontos nemzetközi megállapodások, többek között a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok összefüggésében dolgoztak ki. Ez a munkaértekezlet az éghajlat és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatást vizsgálta, a jelenlegi tendenciáktól a természetalapú megoldások szerepéig és végrehajtásáig, valamint az emberi társadalom fenntartható fejlődéséig.