Part menti területek

Part menti területek

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás várhatóan súlyos hatást gyakorol a part menti területekre, különösen a tengerszint emelkedése, a viharok és a viharhullámok miatt, de a tengerparti ökoszisztémákba való sósvíz-behatolásra, a megnövekedett vízhőmérsékletre és az óceánok elsavasodására is. Végső soron ezek a hatások számos érdekelt fél és gazdasági ágazat számára a part menti területek által nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás, valamint környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális érték elvesztését okozhatják.
• Az éghajlatváltozás part menti területekre gyakorolt hatásainak kezelésére szolgáló uniós szakpolitikai keret olyan horizontális eszközöket foglal magában, mint a tengerparti övezetek integrált kezelése és a tengeri területrendezés. A part menti övezetek éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának biztosítása szempontjából közvetlenül releváns egyéb uniós irányelvek az árvízvédelmi irányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv.
• A víz-keretirányelv vízgyűjtő-gazdálkodási tervei potenciálisan jövőbeli lehetőségeket kínálhatnak a part menti területek alkalmazkodása terén elért előrehaladás uniós szintű mérésére.

Hatások és sebezhetőségek

Az éghajlatváltozás várhatóan súlyos hatást gyakorol majd a part menti területekre, különösen a tengerszint emelkedése, valamint a súlyos viharok és a kapcsolódó vihartúlfeszültségek gyakoriságában és nagyságrendjében bekövetkező változások miatt. Ez áradásokat, parti eróziót és a magas környezeti értékű élőhelyeknek, valamint emberi településeknek és infrastruktúráknak otthont adó alacsonyan fekvő területek elvesztését okozhatja. A tengerszint emelkedése a sós víz behatolásának kockázatát is előidézi vagy növeli, ami tovább veszélyezteti a part menti ökoszisztémákat. Emellett a vízhőmérséklet várható emelkedése és az óceánok savasodása hozzá fog járulni a part menti ökoszisztémák szerkezetátalakításához, ami hatással lesz az óceánok cirkulációjára és a biogeokémiai körforgásra. Végső soron ezek a hatások számos érdekelt fél és gazdasági ágazat számára a part menti területek által nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás, valamint környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális érték elvesztését okozhatják.

Az éghajlatváltozás hatásai súlyosbítják azokat a problémákat, amelyekkel a part menti területek már most is szembesülnek a partok fokozódó urbanizációja, valamint az infrastruktúrák és a számos emberi tevékenység jelenléte miatt, mind a szárazföldön, mind a tengeren. Az ilyen, nem az éghajlattal kapcsolatos hajtóerők kölcsönhatásba lépnek az éghajlattal kapcsolatos hajtóerőkkel, amelyek meghatározzák a part menti területek természeti és emberi rendszereinek általános sebezhetőségét.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia az alkalmazkodási folyamat intelligensebbé tétele érdekében elismeri az éghajlati hatások és a reziliencia terén fennálló szakadék megszüntetésének fontosságát valamennyi ágazatban, beleértve a part menti területeket is. Az alkalmazkodás rendszerszerűbbé tételének célkitűzésén belül az alkalmazkodási stratégia előmozdítja a természetalapú megoldásokat és az ökoszisztéma-alapú megközelítéseket mint az egészséges ökoszisztémák éghajlatváltozás veszélyeivel szembeni fenntartásának alapvető intézkedéseit. A part menti területek esetében ez magában foglalja például a vizes élőhelyek és a part menti ökoszisztémák helyreállítását. Ezek a megközelítések a kék-zöld infrastruktúrákat többcélú és „sajnálatmentes” hatékony megoldásokként használják, amelyek erősítik a partok védelmét az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A stratégia elismeri a helyreállított part menti és tengeri ökoszisztémák által kínált szén-dioxid-eltávolítási előnyöket is. E tekintetben a Bizottság olyan új tanúsítási mechanizmusokat támogat, amelyek lehetővé teszik a part menti területeken számos természetalapú megoldás által kínált szén-dioxid-eltávolítási éghajlati előnyök megbízható nyomon követését és számszerűsítését.

A part menti területek éghajlatváltozással szembeni rezilienciája szempontjából releváns ágazatközi uniós szakpolitikák és eszközök közé tartozik a tengerparti övezet integrált kezelése (ICZM) és a tengeri területrendezés (MSP).

Az ICZM előmozdítja a part menti övezetek kezelésének stratégiai és integrált megközelítését, amelynek célja a különböző szakpolitikák és ágazatok közötti szinergiák kihasználása és a következetlenségek kiegyenlítése. Az ICZM-ről szóló 2002. évi uniós ajánlásban előírt stratégiai megközelítés magában foglalja az ökoszisztéma-alapú megközelítés átfogó elvét a part menti integritás és működés megőrzése érdekében, az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésekkel szemben. A tengeri területrendezésről szóló 2014. évi uniós irányelv azt ajánlja a tagállamoknak, hogy tengeri területrendezésük kidolgozása során vegyék figyelembe a szárazföld és a tenger közötti kölcsönhatásokat, és az átfogó tervezési folyamat során vegyék figyelembe az éghajlatváltozás miatti hosszú távú változásokat.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fényében a part menti területek fenntartható kezelése szempontjából releváns egyéb uniós irányelvek a következők:

• az árvízvédelmi irányelv, amely a vízfolyások és partvidékek árvízkockázatának az éghajlat változékonyságával és az éghajlatváltozással kapcsolatos értékelésével és kezelésével foglalkozik;
• A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, amely olyan közös keretet hoz létre, amelyen belül a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket az EU parti tengervizei és tengervizei jó környezeti állapotának 2020-ig történő elérése és fenntartása, valamint a tengerrel kapcsolatos gazdasági és társadalmi tevékenységek alapját képező erőforrások védelme érdekében.

Ezeket az irányelveket a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek védelmére vonatkozó közös keretet létrehozó víz-keretirányelv követelményeivel összhangban kell végrehajtani.

A tudásalap fejlesztése

Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség az éghajlatváltozás part menti területekre, azok ökoszisztémáira és biológiai sokféleségére gyakorolt hatásainak jelenlegi értelmezését, valamint a lehetséges alkalmazkodási lehetőségeket, megvalósíthatóságukat és korlátaikat írja le.

Korábban „Az óceánok és a krioszférák szerepe az éghajlatváltozásban” című  különjelentés és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése értékelte, hogy az óceánok és a krioszférák várhatóan hogyan változnak a folyamatban lévő globális felmelegedéssel, milyen kockázatokat és lehetőségeket jelentenek ezek a változások az ökoszisztémák és az emberek számára, valamint hogy milyen mérséklési, alkalmazkodási és irányítási lehetőségek állnak rendelkezésre a jövőbeli kockázatok csökkentésére.

Az Európai Tengeri Atlasz egy webalapú eszköz, amely interaktív és változatos információkat nyújt Európa part menti és tengeri régióinak természeti és társadalmi-gazdasági jellemzőiről. Információkat tartalmaz továbbá a korábbi OURCOAST kezdeményezésben részt vevő ICZM-projektekről.

A part menti árvizekről szóló legfrissebb tanulmányok megállapításait alátámasztó, a szélsőséges tengerszintre vonatkozó globális adatok és modellek a Közös Kutatóközpont adatkatalógusának LISCoAsT (nagy léptékű integrált tengerszint- és part menti értékelési eszköz) adattárában érhetők el. A JRC irányította a PESETA-projekteket is, amelyek esetében az éghajlatváltozás part menti rendszerekre gyakorolt hatása a PESETA I 2009-es kezdete óta kiterjedt.

A Kopernikusz éghajlat-változási szolgáltatása (C3S) az éghajlatváltozásra vonatkozó következetes és hiteles információk biztosításával támogatja az Európai Unió alkalmazkodási és mérséklési politikáit. A szolgáltatás lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hozzáférjenek az éghajlati adattár több ágazatra – többek között a part menti területekre – vonatkozó valós alkalmazásainak példáihoz, bemutatva, hogy az éghajlati adatok hogyan érhetők el, alakíthatók át és tehetők relevánssá a konkrét éghajlati kihívások kezelése és az éghajlattal kapcsolatos döntéshozatal szempontjából.

Az EEA-mutató (Extrém tengerszintek és part menti árvizek) az árvizek gyakoriságának előre jelzett változását mutatja Európában két különböző forgatókönyv szerint, amelyek megkövetelik a partvédelem helyi vagy regionális szintű tervezését.

Számos, különböző uniós programok által támogatott kutatási projekt járult hozzá továbbá a part menti területekre vonatkozó ismeretekkel (például a FAIR). Az „Éghajlati szolgáltatások európai kutatási térsége” keretében az ECLISEA célja, hogy előmozdítsa a tengerparti éghajlattal kapcsolatos tudományt az európai partok és tengerek tengerfelszíni dinamikáját illetően, ajánlásokat és bevált gyakorlatokat fogalmazva meg a tengerparti éghajlattal és a part menti hatások szempontjaival kapcsolatban.Az INSeaPTION célja, hogy a felhasználókkal együtt a legkorszerűbb tengerszint-emelkedésen, hatáson, alkalmazkodáson és transzdiszciplináris tudományon alapuló tengerparti éghajlattal kapcsolatos szolgáltatásokat tervezzen és dolgozzon ki.

Számos uniós finanszírozású projekt (pl. SARCC, ADAPTA BLUES , ADAPTO) járult hozzá a természetalapú megoldásokban rejlő potenciál demonstrálásához az árvizek mérséklése és a part menti reziliencia tekintetében, jelentős tudást és tudományos alapot biztosítva ezzel a témával kapcsolatban, a kutatási erőfeszítések pedig különösen a kisléptékű beavatkozásokra összpontosítottak. A RECONECT célja a hidrometeorológiai kockázatok csökkentése érdekében az NbS-re vonatkozó európai referenciakeret gyors javítása a vidéki és természeti területeken, többek között a part menti övezetekben található nagyléptékű NbS demonstrálása, megfeleltetése, bővítése és kiaknázása révén.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az EU 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete 1,21 billió EUR-t tesz ki, amelyet a következő generációs uniós helyreállítási eszközből származó további 807 milliárd EUR egészít ki. E költségvetés 30%-át az éghajlat-politikai célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységekre különítik el.

Az alkalmazkodás támogatására rendelkezésre álló legfontosabb uniós eszközök a következők:

• A LIFE program egyaránt támogatja az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projekteket, amelyek a part menti területek kérdéseire is kiterjednek.
• A Horizont Európa a következő küldetéseket foglalja magában: „Alkalmazkodásaz éghajlatváltozáshoz”legalább 150 európai régió és közösség támogatása annak érdekében, hogy 2030-ra rezilienssé váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, valamint „Óceánjainkés vizeink állapotának helyreállítása 2030-ig”.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

A végrehajtás támogatása

A part menti városok és a helyi önkormányzatok jelentős hatáskörrel rendelkeznek a földhasználati politikák és szabályozások felett annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatokat összekötő uniós és globális kezdeményezések (platformok és hálózatok) támogatást nyújthassanak az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásához. Az olyan kezdeményezések, mint a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége és a C40 (beleértve a tengerparti és delta városokat is) világszerte összekapcsolják a helyi önkormányzatokat, hogy együttműködjenek az éghajlatváltozással kapcsolatos fenntartható fellépés érdekében.

Az európai természetesvíz-megtartási intézkedések (NWRM) platformja támogatja a zöld infrastruktúrára vonatkozó európai környezetvédelmi politika végrehajtását, amely hozzájárul a természet és a biológiai sokféleség megőrzésével és helyreállításával foglalkozó integrált célokhoz. Az NWRM-platform megoldások és esettanulmányok széles körét öleli fel, amelyek közül néhány a part menti területek szempontjából is releváns.

Az alkalmazkodás MRE-je

Az árvízvédelmi irányelv hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás az árvízesemények nagyobb valószínűségéhez és káros hatásaihoz vezet, és felszólítja a tagállamokat, hogy előzetes árvízkockázat-értékeléseikben és árvízkockázat-kezelési terveikben foglalkozzanak az éghajlatváltozással, valamint árvízkockázat-kezelési terveik felülvizsgálata során foglalkozzanak az éghajlatváltozásnak az árvizek előfordulására gyakorolt valószínűsíthető hatásaival. Tekintettel a tengerszint emelkedésére és a viharhullámok valószínűsíthetően növekvő kockázatára, az áradások várhatóan egyre nagyobb hatást gyakorolnak a part menti területekre. Az árvízkockázat-kezelési tervek legutóbbi európai áttekintése szerint 26 tagállamból 24 vette figyelembe az éghajlatváltozás legalább néhány szempontját árvízkockázat-kezelési tervében, és tíz tagállam határozott bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy figyelembe vette az éghajlatváltozás hatásait. Ugyanakkor csak néhány tagállam írt le módszereket az intézkedések hatékonyságának az éghajlatváltozási forgatókönyvek fényében történő ellenőrzésére, míg több tagállam olyan intézkedéseket azonosított, amelyek az éghajlatváltozást megbánás nélküli megközelítéssel kezelik.

Az éghajlatváltozás, figyelembe véve az árvizeket, a víz-keretirányelv vízgyűjtő-gazdálkodási terveiben is szerepel - amely magában foglalja a parti vizeket is - az éghajlatváltozásból eredő terhelések értékelésével együtt. A második vízgyűjtő-gazdálkodási tervek európai áttekintése csak a tagállamok egyharmadát említi, amelyek konkrét intézkedéseket alkalmaztak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében.