Északi periféria és Északi-sarkvidék

A régió országai

Az Északi Periféria és az Északi-sarkvidék transznacionális régió Európa legészakibb részét foglalja magában, beleértve az észak-atlanti területek egyes részeit is. A 2021–2027-es Interreg programozási időszak Észak- és Kelet-Finnországra, Írország északi és nyugati régióira, valamint Észak-Svédországra terjed ki. Az EU-n kívül magában foglalja a Feröer-szigeteket, Grönlandot, Izlandot és Norvégia északi részeit. Az előző programozási időszakhoz (2014–2020) képest az új terület már nem foglalja magában Észak-Írországot, Skóciát és a norvégiai Vestlandet régiót (déli régió). Másrészt a program jelenleg az ír Roscommon, Cavan, Monaghan és Tipperary megyéket foglalja magában. Itt látható a régi és az új határokat összehasonlító térkép.

Szakpolitikai keret

1.     Transznacionális együttműködési program

Az Interreg Északi Periféria és Északi-sarkvidék (NPA) 2021–2027 program három prioritásra összpontosít:

• Prioritás: 1 – A reziliens és vonzó NPA-közösségek innovációs kapacitásának megerősítése
• Prioritás: 2 – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás képességének és az erőforrások elégségességének megerősítése az NPA-közösségekben
• Prioritás: 3 – Az NPA-közösségek szervezeti kapacitásának megerősítése az együttműködési lehetőségek kihasználása érdekében.

A programdokumentum széles körben foglalkozik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdésével, amely az 1. és 2. prioritás egyik fő témája. Az innovációs kapacitás mint a változásokhoz való alkalmazkodás, azok kezelése és az azokra való reagálás eszköze az 1.1. sz. egyedi célkitűzés (RSO1.1. a kutatási és innovációs kapacitások fejlesztése és fokozása, valamint a fejlett technológiák elterjedése). A 2. prioritás, amely kifejezetten az alkalmazkodással foglalkozik, három konkrét célkitűzés köré szerveződik, amelyek az energiahatékonysággal (RSO2.1), a katasztrófakockázat-csökkentéssel (RSO2.4), valamint a körforgásos és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállással (RSO2.6) foglalkoznak.

A program támogatja a tudás és a tapasztalatok átadását a transznacionális régió különböző területei között, valamint új transznacionális hálózatok létrehozását. A tevékenységeknek törekedniük kell a fenntartható fejlődésre, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségre, valamint az alulreprezentált csoportok bevonására.

Emellett a 3. prioritás alá tartozó transznacionális együttműködés javítása elismerten elősegíti a reziliensebb közösségek kialakítását új makroregionális stratégiák, tengeri medencékre vonatkozó stratégiák, valamint egyéb területi stratégiák végrehajtása révén.

Az előző programozási időszakban (2014–2020) az Interreg V B tematikus célkitűzéseiben kifejezetten figyelembe vette az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó horizontális elvének kulcsfontosságú elemét.

2.    Makrorégiós stratégiák

Az NPA-régió részben megfelel a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia területének. A stratégia valójában az uniós tagállamok, Svédország és Finnország területére terjed ki, és üdvözli az EU-val szomszédos Izlanddal és Norvégiával folytatott együttműködést. További információkért lásd a Balti-tenger oldalt.

3.     Nemzetközi egyezmények és egyéb együttműködési kezdeményezések

Ez a régió az Atlanti-óceán térségével és az Északi-tengerrel együtt az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló OSPAR-egyezmény hatálya alá tartozó terület részét képezi. Az északi periféria és az Északi-sarkvidék az OSPAR „sarkvidéki vizek” alrégiójának felel meg. Ezen egyezmény keretében az éghajlatváltozással (és az óceánok savasodásával) a tudásteremtés, a hatások nyomon követése és az ökoszisztéma rezilienciájának növelését célzó irányítási lehetőségek kialakítása szempontjából horizontális kérdésként foglalkoznak.

Az Északi-sarkvidéki Tanács az Északi-sarkvidék vezető kormányközi fóruma. Körkörös lefedettséggel rendelkezik, ami nagyobb, mint az északi periféria és az Északi-sarkvidék transznacionális régiója. Tagjai a nemzeti kormányok (Kanada, Dánia, beleértve Grönlandot és a Feröer-szigeteket, Finnország, Izland, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Egyesült Államok), valamint az északi-sarkvidéki őslakos közösségek és más északi-sarkvidéki lakosok képviselői. Az éghajlatváltozással különösen az Északi-sarkvidékre vonatkozó nyomonkövetési és értékelési program (AMAP), valamint az Északi-sarkvidéki Tanács más munkacsoportjai foglalkoznak. Az AMAP éghajlat-politikai szakértői csoportot hozott létre. A csoport összegyűjti és értékeli az AMAP nyomonkövetési programjából és más vonatkozó kutatási és nyomonkövetési tevékenységekből származó adatokat és információkat.  A 2021. évi AMAP-jelentés: „Arctic Climate change update: Kulcsfontosságú tendenciák és hatások” című jelentés összefoglalja az Északi-sarkvidékre vonatkozó legújabb megállapításokat.

Az Északi Minisztertanács az európai skandináv államok kormányközi együttműködési fóruma, amely magában foglalja Dániát, Finnországot, Izlandot, Norvégiát, Svédországot, a Feröer-szigeteket, Grönlandot és Åland-szigeteket. 2030-as jövőképe szerint az északi régió 2030-ra a világ legfenntarthatóbb és legintegráltabb régiójává válik. A 2030-as jövőképre vonatkozó cselekvési terv (2021–2024) leírja, hogyan érhetők el a jövőkép célkitűzései a jövőkép három stratégiai prioritásához kapcsolódó kezdeményezések révén: zöld északi régió, versenyképes északi régió és társadalmilag fenntartható északi régió. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás különösen a „zöld északi régió” prioritáson keresztül valósul meg, amelynek célja a fenntartható és az éghajlatváltozáshoz igazodó területrendezéssel kapcsolatos ismeretek fejlesztése (1. célkitűzés), a biológiai sokféleséggel és az éghajlattal kapcsolatos természetalapú megoldások előmozdítása (2. célkitűzés), valamint a környezetvédelmi és éghajlat-politikai megállapodások nemzetközi együttműködés révén történő végrehajtásának aktív előmozdítása (5. célkitűzés). Az Északi Minisztertanács finanszírozta a természetalapú megoldásokra vonatkozó négyéves programot. A program öt, 2021-től 2024-ig tartó projektből áll, amelyek arra ösztönzik az északi országokat, hogy működjenek együtt és bővítsék a természetalapú megoldásokkal, a helyreállítással, az éghajlatváltozás mérséklésével és a kék/zöld infrastruktúrával kapcsolatos tudásalapjukat.

4.     Alkalmazkodási stratégiák és tervek

A Barents Euro-sarkvidéki Tanács (BEAC) a kormányközi együttműködés fóruma kifejezetten a Barents-régió számára, és tagjai Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Európai Bizottság. A BEAC 2013-ban elfogadta az első "Cselekvési terv az éghajlatváltozásról a Barents-együttműködés számára" című dokumentumot. Ezt 2017-ben és 2021-ben aktualizálták, miután Barents környezetvédelmi miniszterei a 2020 utáni időszakra vonatkozó megerősített éghajlat-politikai fellépésre szólítottak fel, amelyhez valamennyi Barents-munkacsoport fokozottan hozzájárult. A 2021. évi cselekvési terv az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és éghajlattudatos megoldásokra való átállás kihívásával foglalkozik, miközben javítja az alkalmazkodási kapacitást és a tudatosságot a Barents-régióban. A 2021. évi cselekvési terv főként a 2021–2025-ös időszakra vonatkozó tevékenységekre terjed ki, míg a terv újabb felülvizsgálatát 2025-re tervezik.

Példák a 2014–2020-as időszakban finanszírozott projektekre.

Az alábbiakban a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó NPA-program által finanszírozott projektekre mutatunk be példákat.

A CLIMATE (Collaborative Learning Initiative Management and Adapting to the Environment) projekt (2017-2020) célja az volt, hogy tudásalapú megközelítés és közösségvezérelt fenntartható erőforrás-tervezés révén előmozdítsa és javítsa az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosságot az európai peremterületeken élő vidéki közösségekben. Összehozta a Svédországból, Észak-Írországból, az Ír Köztársaságból és a Feröer szigetekről származó távoli, ritkán lakott területek helyi hatóságait, hogy alkalmazkodási terveket dolgozzanak ki. Kidolgozták a bevált gyakorlatok modelljét és lépésről lépésre szóló útmutatót az NPA-régió helyi hatóságai számára. A projekt gyakorlatilag támogatta az NPA régió három kísérleti települését alkalmazkodási terveik elkészítésében.

Az ANH (Adapt Northern Heritage) projekt (2017–2020) közösségi szerepvállalás és megalapozott természetvédelmi tervezés révén támogatta a közösségeket és a helyi hatóságokat abban, hogy az északi kulturális örökséget hozzáigazítsák az éghajlatváltozás környezeti hatásaihoz és a kapcsolódó természeti veszélyekhez. A projekt öt eszközből álló eszköztárat dolgozott ki annak megértésére, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással lesz az északi történelmi helyszínekre, és konkrét alkalmazkodási lehetőségeket tárt fel. Az Adapt Northern Heritage keretében kilenc észak-európai történelmi helyszínt használnak esettanulmányként, amelyek alapul szolgáltak a projekt eszköztárának kialakításához.

A Water-Pro (Northern Runoffs into Profits) projekt (2016–2019) célja az volt, hogy ökohatékony eszközöket és modelleket fejlesszen ki és adjon át a lefolyások kezelésére a mezőgazdaságban és az ásványi anyagok kitermelésében az északi és északi-sarkvidéki területeken. Az éghajlatváltozás keretében előre jelzett gyakoribb és intenzívebb esőzések további kihívásokat jelentenek majd a lefolyások és a vízbiztonság ellenőrzése, valamint az európai víz-keretirányelvben meghatározott vízminőségi célkitűzések teljesítése terén. A projekt a helyes gazdálkodási gyakorlatok eszköztárát dolgozta ki a mezőgazdasági és bányászati kitermelési iparágak számára.

A COAST (fenntartható, reziliens partvidékek) projekt (2020–2022) célja az volt, hogy ütemtervet biztosítson a ritkán lakott és távoli part menti közösségek kulturális és természeti örökségének védelmére, előmozdítására és fejlesztésére. Négy demonstrációs projekt alapján a projekt irányítási eszköztárat biztosított a helyi hatóságok számára a part menti övezetek fenntartható fejlődésének támogatása érdekében.

Inspiráló Climate-ADAPT felhasználási esetek
Fedezze fel, hogy az ezen az oldalon megjelenített ismeretek hogyan ösztönözték a különböző kormányzati szinteken dolgozó szereplőket arra, hogy testre szabott megoldásokat dolgozzanak ki a különböző szakpolitikai és gyakorlati kontextusokban.

• Az Európai Unió Kutatási és Innovációs Főigazgatósága: A Climate-ADAPT használata az uniós kutatás- és innovációfinanszírozás menetrendjének meghatározásához szükséges alkalmazkodással kapcsolatos legújabb tudományos ismeretek felkutatására
• A Kárpátok: A Climate-ADAPT országspecifikus információinak felhasználása a Kárpátok transznacionális régió oldalának fejlesztéséhez és a nemzetközi alkalmazkodási politikákba való beépítéshez
• Pireneusi Éghajlatváltozási Megfigyelőközpont: A Climate-ADAPT transznacionális régiókról szóló oldalainak felhasználása a határokon átnyúló alkalmazkodási stratégia kidolgozásához a Pireneusokban