Igazságos reziliencia

Kulcsfontosságú üzenetek

• Egyértelműen fel kell gyorsítani az alkalmazkodással kapcsolatos igazságszolgáltatási megfontolásokat. A helyi szinttől a globális szintig a legkiszolgáltatottabb emberek és közösségek vannak a leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, ők rendelkeznek a legkevesebb alkalmazkodási képességgel, és ők a legkisebb valószínűséggel hallhatók, ismerhetők el és részesülnek az alkalmazkodási intézkedések előnyeiből.
• Az igazságszolgáltatásnak az alkalmazkodási erőfeszítésekbe való integrálásával és a különböző társadalmi csoportok egyedi szükségleteinek és sebezhetőségeinek kezelésével a politikai döntéshozók reziliensebb és méltányosabb közösségeket hozhatnak létre, amelyek jobban felkészültek az éghajlattal kapcsolatos veszélyek kezelésére.
• Ez az „igazságos reziliencia” megközelítés alkalmazásával valósítható meg, amely megköveteli a politikai döntéshozóktól és a gyakorlati szakemberektől, hogy:
• az éghajlatváltozás egyenlőtlen hatásainak kezelése;
• gondoskodjanak arról, hogy az e hatásokra adott alkalmazkodási válaszok kidolgozásakor a már eleve kiszolgáltatott egyének vagy társadalmi csoportok méltányosan részesüljenek e válaszok előnyeiből, és ne legyenek aránytalanul megterhelve („senkit nem hagyunk hátra”).
• Az igazságos reziliencia kulcsfontosságú eleme az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos közelmúltbeli és jövőbeli uniós szakpolitikáknak, többek között az európai zöld megállapodás szakpolitikai csomagjának, az uniós alkalmazkodási stratégiának és a 2025. évi uniós felkészültségi uniós stratégiának, amelyek hangsúlyozzák, hogy az igazságszolgáltatást szélesebb körben be kell építeni az alkalmazkodásra és a társadalmi felkészültségre irányuló erőfeszítésekbe.

Igazságos reziliencia – az éghajlati kockázatok terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdése és alkalmazkodási intézkedések

Európa a bolygó leggyorsabban melegedő kontinense, és az EU egyértelmű pályára lépett a szén-dioxid-semleges gazdaság felé. Mivel azonban a változások már most is a vártnál gyorsabb ütemben zajlanak, már nem elegendő a szén-dioxid-kibocsátás egyszerű mérséklése. Európának növelnie kell az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. Az alkalmazkodás során azt is biztosítania kell, hogy senki ne maradjon le.

A társadalmilag kiszolgáltatott csoportokat, például az időseket, a gyermekeket, az alacsony jövedelmű csoportokat és a fogyatékossággal élőket indokolatlanul érinti az éghajlatváltozás. Aránytalanul megterhelik őket a hatások, és nem mindig részesülnek méltányosan az e hatásokra adott alkalmazkodási válaszokból (vagy még jobban megterhelik őket).

Először a 2021. évi uniós alkalmazkodási stratégiában vezették be koncepcióként, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) az igazságos rezilienciát úgy értelmezi, hogy a politikai döntéshozók és a szakemberek:

• Az éghajlati kockázatok egyenlőtlen terheinek csökkentése – Egyes csoportokat és régiókat aránytalanul érint az éghajlatváltozás az éghajlatváltozásnak való egyenlőtlen kitettség, a már meglévő sebezhetőségek, az eltérő gazdasági és politikai képességek, valamint a közszolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához (például az árvizekkel és a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben védelmet nyújtó megfelelő lakhatáshoz) való eltérő hozzáférés miatt. Az EEA 2018. évi jelentése további betekintést nyújt a kiszolgáltatottság és az éghajlati veszélyeknek való kitettség terén mutatkozó egyenlőtlenségekbe.
• Egyenlőség biztosítása az alkalmazkodás előnyeinek (és terheinek) elosztásában – Az e hatásokra adott alkalmazkodási válaszok kidolgozásakor biztosítani kell, hogy a már eleve kiszolgáltatott egyének vagy társadalmi csoportok méltányosan részesüljenek ezekből a válaszokból, és ne legyenek aránytalanul megterhelve („senkit nem hagyunk hátra”). Az adaptív intézkedések és szakpolitikák nem feltétlenül mindenki számára egyformán előnyösek, és egyes esetekben akár „rossz alkalmazkodáshoz” is vezethetnek. Például a megfizethetőséget nem biztosító alkalmazkodási beruházások (pl. zöldterületek, árvízbiztosítás, helyi víztakarékossági vagy hűtési intézkedések) kizárhatják az alacsony jövedelmű háztartásokat. Az EEA 2025. évi jelentése részletesebben vizsgálja ezt, és példákat oszt meg arra vonatkozóan, hogy ezek a negatív eredmények hogyan kerülhetők el.

Annak érdekében, hogy az alkalmazkodási erőfeszítések során érvényesüljön az igazságosság, a politikai döntéshozóknak foglalkozniuk kell az egyenlőtlenségeket állandósító rendszerszintű és strukturális kérdésekkel, az igazságtalanságok mögöttes okainak átalakítására összpontosítva. Az egyik ilyen probléma például a marginalizált közösségek gyenge képviselete a döntéshozatali fórumokon, ami azt jelenti, hogy igényeik nem tükröződnek az alkalmazkodási politikákban.

Ehhez olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely elősegíti az éghajlatváltozás és az alkalmazkodási intézkedések társadalmi csoportok közötti egyenlőtlen terheinek megértését. Ehhez az alkalmazkodás tervezésének, végrehajtásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában, valamint valamennyi kormányzati szinten a méltányossági szempontokra kell összpontosítani. Megköveteli továbbá, hogy figyelmet fordítsanak az igazságos reziliencia különböző dimenzióira, különösen a következőkre:

• elosztási igazságosság (az éghajlati hatásokból és az alkalmazkodási erőfeszítésekből származó erőforrások és terhek méltányos elosztása);
• eljárásjogi igazságosság (tisztességes, átlátható és inkluzív döntéshozatali folyamatok);
• elismerésen alapuló igazságosság (különböző értékek, kultúrák és perspektívák tiszteletben tartása és integrálása, valamint az egyenlőtlenség mélyebb okainak kezelése).

A fennálló rendszerszintű egyenlőtlenségek kezelésének elmulasztása, valamint az erőforrásokhoz és folyamatokhoz való méltányos hozzáférés biztosításának elmulasztása valószínűleg súlyosbítja a meglévő egyenlőtlenségeket. Ez elégedetlenséghez és a változásokkal szembeni ellenálláshoz vezethet, ami megnehezítheti az uniós szakpolitikai célkitűzések elérését. Másrészt az igazságszolgáltatásnak az alkalmazkodási intézkedésekbe való beépítése hatékonyabbá teheti azokat, és összhangban van az EU alapvető értékeivel és a nemzetközi megállapodásokkal.

Szakpolitikai keret

Alapvető fontosságú továbbá egy olyan szilárd szakpolitikai keret, amely célzott finanszírozási és támogatási mechanizmusokkal segíti ezeket a lakosságokat a változó éghajlati feltételekhez való alkalmazkodásban.

Egyre inkább felismerik annak szükségességét, hogy „senkit ne hagyjunk hátra” valamennyi uniós szakpolitikai ágazatban, nem utolsósorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. Az igazságos reziliencia központi szerepet játszik mind az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében, mind az uniós klímarendeletet végrehajtó új uniós alkalmazkodási stratégiában. A stratégia hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a rezilienciát igazságos és méltányos módon érjék el, és hogy az alkalmazkodási intézkedéseket úgy alakítsák ki, hogy azok figyelembe vegyék a társadalmi szempontokat, beleértve az éghajlati kockázat és az alkalmazkodás nemzetközi dimenzióit is. Kötelezi az Európai Uniót, hogy számos szakpolitika és finanszírozási rendszer, valamint a meglévő foglalkoztatási és szociális jogszabályok végrehajtása révén támogassa az igazságos átmenetet.

Az újabb uniós iránymutatások és stratégiák az igazságos reziliencia fogalmának széles körű fejlődését mutatják, beleértve az olyan fogalmakat is, mint a helytelen alkalmazkodás és a társadalmi méltányosság.

• Az Európai Bizottság 2023. júliusi iránymutatása a tagállamok alkalmazkodási stratégiáiról és terveiről: Ezek az iránymutatások, amelyek célja, hogy támogassák a tagállamokat nemzeti alkalmazkodási terveik kidolgozásában, kifejezetten magukban foglalják az igazságos reziliencia elvét, amelyet úgy határoznak meg, hogy „megakadályozza az egyenlőtlen terheket, és senkit nem hagy hátra”. Az iránymutatások hangsúlyozzák a nem megfelelő alkalmazkodást, amely közvetlenül kapcsolódik az igazságszolgáltatási kérdésekhez, és sürgetik a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a társadalmilag méltányos alkalmazkodási intézkedéseket.
• 2024. július Politikai iránymutatások a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2024–2029): Ezek az iránymutatások tágabb értelemben hangsúlyozzák a társadalmi méltányosság fontosságát, hivatkozva a szociális jogok európai pillérére, valamint az igazságos átmenet szükségességét. A dokumentum az éghajlatváltozást az Európa előtt álló egyik legnagyobb biztonsági kockázatként határozza meg, és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és felkészültség fokozására szólít fel.

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA), az Európai Bizottság 2024. évi, az éghajlati kockázatok kezeléséről szóló közleménye és az éghajlat-politikai eredményjelentés, valamint legutóbb a 2025. évi uniós felkészültségi stratégia hangsúlyozza, hogy olyan alkalmazkodási stratégiákra van szükség, amelyek prioritásként kezelik és bevonják a kiszolgáltatott népességcsoportokat annak biztosítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatás szélesebb körben beépüljön az alkalmazkodásra és a társadalmi felkészültségre irányuló erőfeszítésekbe.

Forrás: EEA (2025). Társadalmi méltányosság az éghajlatváltozásra való reagálásban

A tudásbázis fejlesztése

Bár a „méltányos reziliencia” kifejezés viszonylag új az éghajlat-politikában, már létezik az éghajlatváltozás társadalmi következményeivel foglalkozó kutatási terület, és a globális és európai szintű tudásbázis növekszik.

Számos jelentés foglalkozik kifejezetten a témával, mind globális, mind uniós szinten. A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA) átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. Az EUCRA jelentése kiemeli, hogy az éghajlatváltozás számos kockázata hogyan oszlik meg a különböző társadalmilag kiszolgáltatott egyének vagy csoportok között. A disztributív igazságszolgáltatás szempontjait egyre inkább figyelembe veszik az alkalmazkodási tervezés során, de az eljárási és elismerési igazságszolgáltatás integrációja továbbra is némileg hiányzik.

Az IPCC 5. értékelő jelentése (AR5)  már elismerte az éghajlati kockázatok egyenlőtlen eloszlását a különböző ágazatokban, és az IPCC legutóbbi 6. értékelő jelentése (AR6) kiemeli az igazságosságot, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás alapvető minőségét valamennyi kormányzati szinten. Különösen a II. munkacsoport 6. éves jelentéshez való hozzájárulása határozza meg azokat az igazságszolgáltatási elveket, amelyeket figyelembe kell venni az alkalmazkodási lehetőségek értékelése során.

A gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló nyolcadik jelentés bemutatja a jelenlegi társadalmi-gazdasági és területi egyenlőtlenségeket Európában, valamint azt, hogy ezeket hogyan súlyosbítják az éghajlatváltozás hatásai, jelezve, hogy a kohéziós politikának fejlődnie kell, hogy reagáljon ezekre a kihívásokra.

Az ETC CA 2021. évi „Senkit nem hagyunk hátra” című technikai dokumentuma az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó európai politikában és gyakorlatban az „igazságos átállás” gyakorlati következményeit vizsgálja az alkalmazkodással és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciával – az „igazságos rezilienciával” összefüggésben. Betekintést nyújt abba, hogy az alkalmazkodást támogató eszköznek megfelelően hogyan kell figyelembe venni az igazságszolgáltatási szempontokat az alkalmazkodási szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszában. Az igazságos reziliencia megértése szempontjából fontos egyéb EEA- és ETC CA-termékek  figyelembe veszik az igazságos rezilienciára vonatkozó szakpolitikák egészségügyi és városi vonatkozású szempontjait.

Az EEA 2022. évi tájékoztatója a „méltányos reziliencia” felé: Ha senkit sem hagyunk hátra az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás során, az azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozás hogyan érinti a kiszolgáltatott csoportokat, és hogy ezek a hatások hogyan előzhetők meg vagy csökkenthetők méltányos alkalmazkodási intézkedésekkel. Példákat mutat be továbbá a méltányosságorientált szakpolitikákra és intézkedésekre Európa-szerte. Az ETC CA 2023. évi, „Azigazságosság mérése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén”című technikai dokumentuma hozzájárul az igazságos reziliencia fogalmának működőképessé tételéhez, különösen azáltal, hogy releváns információkat nyújt az igazságos reziliencia terén európai összefüggésben elért eredmények méréséhez, beleértve a potenciális mutatók azonosítását is. Az EEA 2025. évi jelentése: „Társadalmiméltányosság az éghajlatváltozásra való felkészülés során: hogyan szolgálhatja az igazságos reziliencia Európa-szerte a közösségek javát”,elmélyíti a vitát azáltal, hogy betekintést nyújt az igazságszolgáltatásnak az alkalmazkodási erőfeszítésekbe való integrálása terén elért nemzeti és szubnacionális előrehaladás szintjébe. Azt is megvizsgálja, hogy az igazságos rezilienciát hogyan kezelik és hajtják végre négy kulcsfontosságú rendszerben: az épített környezet, a mezőgazdaság és az élelmiszerek, a víz és a közlekedés, rávilágítva arra, hogy az alkalmazkodási intézkedések véletlenül hol súlyosbíthatják a meglévő egyenlőtlenségeket ezeken a rendszereken belül. Inspiráló példákkal szolgálunk olyan gyakorlati megközelítésekről, amelyek biztosítják, hogy senki se maradjon le.

Az EEA célja továbbá, hogy integrált megközelítés keretében foglalkozzon az igazságügyi szempontok figyelembevételével az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikákban. Az EEA „Azalacsony szén-dioxid-kibocsátású energiapolitikák társadalmi kihívásainak feltárása Európában” című tájékoztatójában az alkalmazkodási szempontokat figyelembe veszik a szén-dioxid-és energiaadók tisztességtelen hatásainak értékelése és a szakpolitikai elemzés során, hogy maximalizálják az alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzésekből származó előnyöket.

Az EU emellett számos intézkedést tesz annak érdekében, hogy segítse a politikai döntéshozókat és a gyakorlati szakembereket az igazságos rezilienciára vonatkozó szakpolitikák és intézkedések végrehajtásához szükséges további ismeretek és módszerek biztosításában. A kutatás gazdasági és társadalmi hatásával foglalkozó szakértői csoport (ESIR) például tényeken alapuló szakpolitikai tanácsadást nyújt a Bizottságnak a méltányos, előretekintő és átalakító erejű kutatási és innovációs politika kidolgozásának módjáról.

Az Európai Bizottság és az EEA több uniós és globális partnerrel együttműködve létrehozta az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpontot. Hozzáférést biztosít a legrelevánsabb tudásforrásokhoz a társadalmi csoportok egészségügyi vonatkozású éghajlati hatásokkal és kockázatokkal szembeni kiszolgáltatottságáról, valamint a szakpolitikai válaszok igazságszolgáltatásáról.

Az igazságszolgáltatás az éghajlat-politikákban a Horizont 2020 programnak is kulcsfontosságú témája, különösen az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából. Ami az alkalmazkodást illeti, néhány folyamatban lévő projekt tanulmányozza az éghajlati kockázatok és a kapcsolódó szakpolitikák elosztási hatásait. A CASCADE projekt például az éghajlati kockázatok nemzetközi szintű terjedését vizsgálja az európai társadalmakban, értékelve a lehetséges társadalmi-gazdasági hátrányokat. A szakpolitikák állnak a NAVIGATE projekt középpontjában, amely olyan új integrált értékelési modelleket dolgoz ki, amelyek képesek az egyenlőtlenségek modellezésére, valamint annak értékelésére, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák hogyan befolyásolják azokat. Emellett a JustNature projekt célja, hogy hét kísérleti városban aktiválja a természetalapú megoldásokat az egészséghez és jólléthez való jog biztosításának eszközeként.

A LIFE program a tudásbázis bővítéséhez is hozzájárul. Az „Evolving regions” projekt például gyakorlati tapasztalatokat fog nyújtani a veszélyeztetett csoportok kockázatértékelés céljából történő feltérképezésével, valamint az igazságszolgáltatási szempontoknak a települési és regionális alkalmazkodási ütemterv kidolgozása során történő figyelembevételével kapcsolatban.

Finanszírozás és beruházás támogatása

Az EU elkötelezett amellett, hogy célzott finanszírozási rendszerek, például az Igazságos Átmenet Alap révén támogassa az „igazságos átmenetet”.

Az alkalmazkodást célzó finanszírozás különböző uniós finanszírozási forrásokból áll rendelkezésre, és közülük sokan az igazságos rezilienciát is támogatják. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket beépítsék az összes főbb uniós kiadási programba, amint azt az uniós alkalmazkodási stratégia is előirányozza. Emellett az Európai Bizottság a Next Generation EU programon keresztül is biztosít forrásokat (750 milliárd EUR) a Covid19-járvánnyal kapcsolatos gazdasági válságból való kilábaláshoz. A program finanszírozza azokat a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket, amelyek célja, hogy a méltányos éghajlatvédelmi és digitális átállás révén gyökeresen átalakítsák az európai gazdaságokat.

A LIFE program teljes egészében a környezetvédelemre irányul, és 1,9 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik az éghajlat-politikára, amely magában foglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.

A zöld átállás terén mutatkozó egyenlőtlenségek kezelése a Horizont Európa kulcsfontosságú stratégiai irányvonalainak (95,5 milliárd EUR) középpontjában is áll. A 2025–2027-es időszakra szóló stratégiai terv szerint a programnak kutatás révén hozzá kell járulnia egy reziliensebb, versenyképesebb, inkluzívabb és demokratikusabb európai társadalom létrehozásához. E célból az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések méltányosságának témája keresztirányú hatással van a Horizont Európa munkaprogramjaira, és különösen a folyamatban lévő és jövőbeli pályázati felhívások hozzá fognak járulni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó küldetés végrehajtásához, és végrehajtásuk során figyelembe veszik az igazságosságot az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós küldetés célkitűzéseivel összhangban.”

Egyéb releváns európai finanszírozási programok a következők:

• A közös agrárpolitika (378,5 milliárd EUR) támogatja a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodását, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatott csoportjaira.
• Az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) kulcsfontosságú finanszírozási eszköz Európa legkiszolgáltatottabb csoportjainak támogatására. Az ESZA finanszírozza a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtását: esélyegyenlőség és a munkaerőpiachoz való hozzáférés; tisztességes munkafeltételek, valamint szociális védelem és társadalmi befogadás.
• Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) az alkalmazkodásra és az alkalmazkodás szociális dimenziójára is fordítható. Az ERFA finanszírozási prioritásai közé tartozik mind a „zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és reziliens [Európa]”, mind a „szociálisabb”.

Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által megrendelt 2024. évi tanulmány számos további rendelkezésre álló forrást tárt fel az éghajlat-politikák negatív hatásainak kezelésére.

A végrehajtás támogatása

Európai szinten az igazságos rezilienciát az európai alkalmazkodási stratégiából eredő intézkedések és más uniós kezdeményezések révén integrálják és hajtják végre.

Az EU Polgármesterek Szövetsége elismeri, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy aláíróik éghajlati megoldásaikba beépítsék a méltányosság és az igazságosság kérdéseit. Az „Embedding Equity Considerations in Sustainable Energy and Climate Action Planning (SECAP), Implementation and Monitoring Processes” (A méltányossági szempontok beépítése a fenntartható energia- és éghajlat-politikai tervezésbe (SECAP), valamint a végrehajtási és nyomonkövetési folyamatokba) című 2023. évi iránymutató feljegyzés azonosítja az aláíró felek számára a tervezés, a végrehajtás és a nyomon követés terén kínálkozó lehetőségeket az igazságosság különböző dimenzióinak kezelésére mind az éghajlatváltozás mérséklését, mind az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseken belül. Emellett a Szövetség 2022–2023-as időszakra szóló szakpolitikai támogató eszközének kísérleti programja, amely az aláírók alkalmazkodási erőfeszítéseinek támogatására irányul, az igazságos rezilienciát választotta a program négy fő témájának egyikeként.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós küldetés az igazságos rezilienciát különböző módokon integrálja célkitűzései megvalósításába. Célja legalább 150 régió támogatása abban, hogy 2030-ra rezilienssé váljon az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Küldetési platformját azzal a céllal hozták létre, hogy támogatási eszközöket biztosítson, amelyeket több projekt keretében fejlesztenek ki. E projektek – többek között a REGILIENCE, az NBRACER, a DESIRMED és az ARCADIA – központi koncepciója az alkalmazkodás és az igazságosság, amelyek mindegyike kifejezetten az igazságos rezilienciával foglalkozik azáltal, hogy biztosítja, hogy az alkalmazkodási erőfeszítések a kiszolgáltatott közösségek javát szolgálják. E projektek célja a természetalapú megoldások (NbS), a méltányos erőforrás-elosztás és a transzformatív kormányzás előmozdítása. A Regions4Climate, a Pathways2Resilience és a CLIMAAX olyan igazságos alkalmazkodási keretek kidolgozásán is dolgozik, amelyek előnyben részesítik az éghajlatváltozás által leginkább érintett kiszolgáltatott régiókat és társadalmi csoportokat. Eközben az AGORA projekt kifejezetten a hővel szembeni társadalmi kiszolgáltatottságra összpontosít, míg a FairFuture projekt azon fog dolgozni, hogy az éghajlati igazságosságot az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás menetrendjébe hozza.